Palazzo Chiericati
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Palazzo Chiericati |
||||
![]() A Palazzo Chiericati épülete |
||||
Adatok | ||||
Ország | Olaszország | |||
Típus | Kulturális helyszín | |||
Felvétel éve: | 1994, 1996 |
A Palazzo Chiericati egyike azoknak a Vicenzában álló reneszánsz palotáknak, amelyeket Andrea Palladio tervezett. 1855 óta ad otthont a Museo Civicónak (városi múzeum) és nemrég költözött be a városi művészeti galéria. Mint Palladio más vicenzai épületei, ez is szerepel a Világörökség listáján.
A palazzo építésére a megbízást Girolamo Chiericati adta Palladiónak, aki 1550-ben el is kezdte a munkálatokat, néhány munkafázis Girolamo fia és örököse, Valerio ideje alatt készült el. A palota teljesen 1680 körül lett kész, valószínűleg Carlo Borella által.
A palotát a korábban piazza dell'Isola (Sziget tér, ma Piazza Matteotti) néven ismert, a Retrone és Bacchigliones patakok által körülvett területre építették, amely a fa- és marhapiacnak adott otthont. Hogy megvédje a gyakori árvizektől, Palladio megemelt helyzetűre tervezte. A palotát kétszintes, árkádos loggiasoral vette körül. Egyik újítása volt a homlokzat hármas tagolása, amelyből a középső kissé kiáll, és a felső szinten zárt. A homlokzaton az oszlopok két egymás fölötti sorában alul dór, felül ion oszlopok sorakoznak. A tető vonalát szobrok díszítik.
A Palazzo Chiericati Palladio egyik legérettebb alkotása, amely klasszikus vonalaival és mértani arányaival mintaképül szolgált Inigo Jones angol építésznek, aki megismertette Angliában a palladianizmust.
Mennyezetfreskó |
[szerkesztés] Külső hivatkozás
Olaszország világörökségi helyszínei |
![]() |
természeti: | Lipari-szigetek |
![]() |
kulturális: | Valcamonica barlangrajzai | A Santa Maria delle Grazie-templom és kolostora Leonardo da Vinci Utolsó vacsora c. festményével | Firenze történelmi központja |Velence és lagúnája | A pisai Dóm-tér | San Gimignano történelmi központja | I Sassi di Matera | Vicenza városa és Veneto tartomány Palladio által tervezett villái | Siena történelmi központja | Nápoly történelmi központja | Crespi d'Adda | Ferrara: a reneszánsz városa és a Pó torkolata | Castel del Monte | A Trulli-stílusú épületek Alberobelloban | Ravenna ókeresztény műemlékei | Pienza városának történelmi központja | A 18. századi királyi palota Casertában, a parkkal, a Vanvitelli vízvezetékkel és a San Leucio épületegyüttessel | A királyi rezidencia, Torinó | Botanikus kert, Padova | Portovenere, Cinque Terre és a szigetek (Palmaria, Tino és Tinetto) | Katedrális, Torre Civica és Piazza Grande, Modena | Pompeii, Herculaneum és Torre Annunziata régészeti lelőhelyei | Amalfi tengerpartja | Agrigento régészeti lelőhelyei, a Templomok Völgye | Villa Romana del Casale, Szicília | Su Nuraxi di Barumini, Szardínia | Aquileia régészeti lelőhelyei és a patriarkális bazilika | A Cilento Nemzeti Park és a Vallo di Diano Nemzeti Park, Paestum és Velia régészeti lelőhelyeivel és a Certosa di Padula | Urbino történelmi központja | Villa Adriana, Tivoli | Verona | Az assisi Szent Ferenc-bazilika és a ferencesrendi műemlékek | A Villa d´Este Tivoliban | A Val di Noto későbarokk városai, Dél-Kelet Szicília | Piemont és Lombardia szent hegyei | Cerveteri és Tarquinia etruszk nekropoliszai | Val d’Orcia | Siracusa városa és Pantalica nekropolisza |Genova, a Le Strade Nuove | Róma történelmi központja, a Vatikán birtokában levő terület és a San Paolo fuori le mura bazilika (a Vatikánnal közös) |