Verona

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Verona
Verona város címere
Ország	Olaszország
Régió	Veneto
Megye	Verona
Polgármester	Paolo Zanotto
Tengerszint feletti magasság	59 m
Terület	206.63 km²
Népesség
Teljes	259,968
Népsűrűség	1,254 fő/km²
Időzóna	CET, UTC+1
Koordináták	45°26′ é.f.sz., 10°59′ k.f.h.
Körzetszám	045
Irányítószám	37100
Verona elhelyezkedése Olaszországban
Weboldal: www.comune.verona.it

Verona az észak-itáliai provinciának, Venetónak a tartományi fővárosa. Az ősi város és a modern városközpont az Adige folyó hurkánál terül el, a Garda-tó közelében. Köszönhetően fekvésének, a területen gyakoriak voltak az áradások, egészen 1956-ig, a Mori-Torbole csatorna megépüléséig, melynek köszönhetően 500 m³ víz elvezetése vált lehetővé az Adige folyóból a Garda-tóba, szükség esetén.

Tartalomjegyzék 1 A város története 2 Demográfia 3 Történelmi emlékek 3.1 Ókori, római emlékek 3.2 Középkori emlékek 4 Hírességek 5 Sport 6 Testvértelepülések 7 Forrás

[szerkesztés] A város története

Verona, vagy Veronia és környéke eredetileg az Euganei törzshöz tartozott, akik azonban kénytelenek voltak azt átengedni a cenomaniaknak Kr.e. 500-ban. A Pó völgyének meghódítása után Verona területe a rómaiaké lesz Kr.e. 300 körül. Római kolónia Kr.e. 89-ben lesz, míg a municipium rangot Kr.e. 49-ben szerzi meg, Kr.e. 59-ben pedig előjogokra tesz szert.

A város felemelkedését az tette lehetővé, hogy a kereskedelmi utak csomópontján fekszik. Miután Veronát a gótok elfoglalták (Kr.u. 489), Theodorik itt építtette fel palotáját. Ehhez az eseményhez egy Verona nevű germán legenda is kapcsolódik. A város a gót háborúk (535-552) során is a barbár törzs irányítása alá tartozott, kivéve egy napot 541-ben, amikor is egy örmény tiszt segítségével sikerült a várfal egy bejáratát elfoglalni. Többek között bizánci tábornokoktól származó döntéseknek hála a várost a gótok zsákmányként megtarthatták, és visszavehették felette az irányítást.

569-ben a lombardok királya, Alboin foglalta el, akinek királyságában a második legfontosabb város lett. Maga Alboin is itt lelte halálát feleségének köszönhetően 572-ben, továbbá Treviso hercegei is gyakran tartózkodtak itt. 774-ben, Adalgisus, Desiderius fia idején volt a város utolsó reménytelen ellenállása Charlemagne-val szemben, aki végül is elpusztította a Lombard Királyságot. Ezek után Verona lett az olasz királyi központ, s a város kormányzása örökletesen a Count Milo család kezébe került, akik a San Bonifacio-ék elődeinek tekinthetők. 880 és 951 között a két Berengarii is itt élt.

Később, a városi polgári családok növekvő jóléte, gazdagsága túlszárnyalta a grófok számításait, és 1100-ban már az önkormányzat önállóan irányította Veronát. A San Bonifacio család azonban megtarthatta a podesta tisztséget. Veronát Vicenza kényszerítette a Lombard Szövetségbe való belépésbe. Ennek köszönhetően emelkedtek fel a guelfek és a ghibellinek Veronában. Amikor 1226-ban IV. Ezzelinot megválasztották podestának, képes volt a tisztséget átalakítani egy állandó nagyhatalmú méltósági ranggá, és 1257-ben az ő parancsára végeztek ki 11 000 páduait Verona földjein. Halálakor a Nagy Tanács megválasztotta podestának Mastino della Scalat, aki továbbra is osztozott a polgársággal a kormányzásban. Miután 1262-ben nem válsztották meg ismét podestának, megkapta a capitano del popolo címet, és vele együtt a sereg feletti parancsnokság jogát. 1272-ben az előkelők egy csapata megölte Mastinot.

Miután fia, Alberto kapta meg a capitano-rangot (1277-1302) szüntelenül harcban állt a San Bonifaciohoz hű grófokkal, akiket az Este ház is támogatott. Fiai, Bartolomeo, Alboino és I. Cangrande közül csupán az utóbbi osztozott a hatalmon. Egy személyben volt nagy harcos, herceg, és a művészetek pártolója. Patrónusa volt Dantenek, Petrarchanak és Giottonak. A háborúk során elfoglalta Páduát, Trevisot, és Vicenzát.

Alberton II.Mastino (1329-1351) és Alberto győzedelmeskedett, akik Alboino gyermekei voltak. Mastino folytatta nagybátyja politikáját, és elfoglalta Bresciát 1332-ben, ezáltal hatalmát kiterjesztette a Pón túli területekre is. Megvásárolta Parmat és Luccat is. A francia uralkodó után ő volt a kor leggazdagabb uralkodója. Ennek ellenére egy erős szövetség kovácsolódott össze ellene 1337-ben, melynek tagjai voltak Florenc, Venice, Visconti, Este, és a Gonzaga családok. Három éves háborúskodás után, a Scaligeri területekhez már csak Verona és Vicenza tartozott.

Mastino fia II. Cangrande (1351-1359) egy kegyetlen, gyanakvó zsarnok volt, ki mindentől félt, és ezért brandenburgi zsoldosokkal vette körbe magát. Őt testvére, Cansignorio (1359-1375) ölte meg, aki kastélyokkal, hidakkal, vízvezetékekkel látta el a várost, és megalapította az állami vagyont. A sorsa elől azonban nem menekülhetett, a másik testvére Paolo Alboino ölte meg. A testvérgyilkosság egy családi szokássá vált Antonio számára (1357-1387), hiszen Bartolomeo nevű testvérét is megölette, kiváltva ezzel a lakosság felháborodását, akik elpártoltak tőle, bégül a milánói Gian Galeazzo Visconti hadat üzent neki. Miután kihasználta az összes lehetséges forrásait, éjfélkor elhagyta Veronát 1387. október 19-én, ezzel véget vetve a Scaliger uralkodásnak, ami ironikus módon azonban túlélt mindent a műemlékek képében.

Az 1387-es évben került sor a híres Castagnaro ütközetre, amely a veronai Giovanni Ordelaffi és a győztes paduai John Hawkood seregei között zajlott le.

1390-ben Antonio fia Canfrancesco hiába próbálta visszafoglalni Veronát.

Guglielmo, II. Cangrande fia ennél sikeresebb volt. A nép támogatásával kiűzte a milánóiakat, de tíz nappal később meghalt, majd ez után a város Velencéhez került (1405). Az utolsó Scaligeri családtagok a birodalmi palotában éltek, és többször próbálták a hatalmukat visszaszerezni.

1509 és 1517 között a város felett I. Maximilian uralkodott.

1797-ben a várost Napoleon seregei foglalták el, de Húsvét Hétfőn a lakosság fellázadt ellenük, és elzavarták a franciákat. Mindez a Velencei Köztársaság megszűnése idején.

Amikor Napoleon 1797 októberében megkötötte a Campo Formioi békét, Verona az osztrák kézre került. A szerződésben foglaltak szerint az osztrákok át is vették a város feletti ellenőrzést 1798. január 18-án. Az 1805-ös Pressburgi béke értelmében ismét Napoleonhoz tudhatta magáénak, ám 1814-es veresége után ismét az osztrák területekhez csatolták. 1866-ban, a Hat Hetes Háború során Velencével együtt, Olaszország része lett.

[szerkesztés] Demográfia

Míg a város lakossága a történelem során szinte kizárólag olasz volt, addig az elmúlt évek migrációjának köszönhetően a népesség összetétele megváltozott: emigránsok, és idénymunkások sokasága tekinti ma már Veronát otthonának. A bevándorlók legtöbbje Kelet-Európából, Észak-Afrikából, és Dél-Ázsiából származik. Egy 2005-ös felmérés szerint arányuk elérte a lakosság 7, 9%-át.

[szerkesztés] Történelmi emlékek

A városban található, több nevezetes épület hatására Veronát az UNESCO a világörökség részének nyilvánította.

[szerkesztés] Ókori, római emlékek

Verona híres ókori amphiteátrumáról, az Arénáról, amelyet Kr.u 30-ban építettek. Ez a harmadik legnagyobb amphiteátrum Olaszországban, csak a római Colosseum, és a Capuai aréna előzi meg. 139 méter hosszú, 110 méter széles, és 44 soros márvány ülései révén 25000 néző befogadására alkalmas. Nyári estéken mind a mai napig tartanak benne színházi előadásokat.

További híres római kori emlék a színház, amely a Kr.e. első században épült. Az idő múlásával azonban kihasználatlan maradt, és lakóházakat építettek rá. A 18. században, egy gazdag veronai, Andrea Monga megvásárolta az összes ráépített házat, amelyeket lebontatott, így sikeresen megmentette a ma már műemlék épületet.

Az Arco dei Gavi, a gazdag római Gavii család álltal építtetett épület az 1. században épült, és arról nevezetes, hogy az építő neve (Lucius Vitruvius Cordone) az épületbe van vésve. Ritka eset ez az építészet történetében. Eredetileg közrefogta a városba vezető főutat, a Corso Cavourt. A francia csapatok 1805-ben elpusztították, csak 1932-ben renoválták.

Ehhez közel található a Porta dei Borsari, amely egy árkád a Corso Porta Borsari végénél. Valójában ez a 3. századi római városfal maradványa. A rajta lévő felirat: a Kr.u 245-ös dátum, és a várost Colonia Verona Augustaként említi. A kapu alatt húzódó útszakasz az eredeti, Rómából kinduló Via Sacra.

A Porta dei Leoni a Kr.e-i 1. században épült rom, amely valaha a város kapujához tartozott. Egy része még mindig megtalálható egy középkori épület falaként. Maga az utca nyitott archeológiai látványosság: az eredeti római út és kiegészítői láthatók 1-2 méterrel a mai út szintje alatt.

[szerkesztés] Középkori emlékek

A San Zeno Maggiore-bazilika a veronai építészet egyik legnagyobb alkotásaként van számon tartva. A jelenlegi szerkezet a harmadik ezen a helyen. 1123-1135 között épült a 4. századi Szent Zeno oltárra. A ragyogó homlokzat uralkodik a nagy téren, és egy 72 méter magas harangtoronnyal is rendelkezik, amelyre Dante is utal az Isteni Színjátékban. A hatalmas rózsaablakokat a szerencse kerekének motívuma díszíti. Mind a 18 ajtóalj gazdagon díszített bibliai témájú reliefekkel, míg a belső bronzajtó 48-at tartalmaz, és további képeket Szt. Zeno életéből. Egy pár jelenet jelentése még nem ismert, de feltehetőleg ehhez köze van az ottók befolyásnak. A templombelső egy alsó és egy felső részre osztható. Az alsó az épület 2/3-át, míg a felső a fennmaradó 1/3-át teszi ki. A falat 12. és 14. századi freskók díszítik. A boltozatos altemplom több szent, így többek között Szt. Zeno sírhelyét is tartalmazza, aki Verona védőszentje és első püspöke volt.

A Sant'Anastasia hatalmas, magas templom, amely 1290-1481 között épült a Domonkos rendi templomnak. A gótikus bejáratot 15. századi freskók borítják, amelyek Szent Péter életéből ábrázolnak nevezetes eseményeket.

A Santa Maria Antica óriási templom, amely a Scaligerik plébániatemploma volt. A 7. században épült, és gazdagon díszített belső térrel rendelkezik.

[szerkesztés] Hírességek

• Girolamo Fracastoro, fizikus, költő
• Cesare Lombroso, kriminológus
• Emilio Salgari
• Paolo Veronese
• Giovanni Francesco Caroto, festő
• Caius Valerius Catullus, római költő
• Antonio Salieri, zeneszerző
• Ratherius, középkori püspök

Történelme során sok híres személy és esemény köthető a városhoz, mint például Nagy Theodorik, Ostrogoths, Alboin, Dante, Berengar, Goethe, Stendhal és még sokan mások. Verona Catullusnak volt a szülővárosa, Julius Caesar pedig a pihenésre szánt napjainak legnagyobb részét itt töltötte.

William Shakespeare híres műve, a Rómeó és Júlia is Veronában játszódik, habár az eredeti verzió szerint a történet Sienában zajlik.

Verona Természettörténeti Múzeuma több értékes gyűjteménnyel rendelkezik. A Castelvecchio Múzeum szobrok, és festmények gyűjteményét tartalmazza, amely egy, az 1354-1356-ban épült kastélyban lett kiállítva.

[szerkesztés] Sport

A városnak két focicsapat is van, ebből egyik az első osztályban játszik. Ez a Chievo Verona, és a másik a másod osztályú Hellas Verona.

A Hellas Verona olasz bajnokságot nyert 1984/1985-ben.

[szerkesztés] Testvértelepülések

• Pula, Horvátország
• Salzburg Ausztria
• Nîmes, Franciaország,
• München, Németország
• Salzburg, Ausztria,
• Bethlehem, Palesztína
• Raanana, Izrael,
• Košice, Szlovákia,
• Nagahama, Japán
• Fresno, Kalifornia, USA
• Mashhad, Irán

[szerkesztés] Forrás

Az angol wikipedia hasonló nevű lapjának magyar fordítása.