Aquileia

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Aquileia
Aquileia város címere
Ország	Olaszország
Régió	Friuli-Venezia Giulia
Megye	Udine (UD)
Polgármester	Alviano Scarel
Tengerszint feletti magasság	5 m
Terület	36 km²
Népesség
Teljes (2004.)	3 330
Népsűrűség	93 fő/km²
Időzóna	CET, UTC+1
Koordináták	é. sz. 45°46′ k. h. 13°22′
Körzetszám	0431
Irányítószám	33051
Aquileia elhelyezkedése Olaszországban
Weboldal: www.comune.aquileia.ud.it

Az ókori Aquileia város.

Aquileia (friuliul: Aquilee, szlovénül: Oglej) egy ókori római eredetű város Olaszországban közel az Adriai-tengerhez, a Natiso (ma: Natisone) folyó mellett.

Tartalomjegyzék

1 Történelme
2 Fő látnivalók
- 2.1 Katedrális
- 2.2 Ókori emlékek
3 Források
4 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Történelme

Aquileiát Kr. e. 181-ben alapították a rómaiak, közel a birodalom észak-keleti határához. Az illiriai háborúk során kiemelt szerep jutott a coloniának - mint fő utánpótlási hely. Az illiriai háborúk után sok veteránt telepítettek le a településen.

Kr. e. 173-ban már berkapcsolódott a római települések rendszerébe, út kötötte össze Bononiával (Bologna), Kr. e. 148-ban Genovával (Via Postumia), Kr. e. 132-ben pedig kiépült az út Rimini és Aquileia között is.

Kr. e. 169-ben több mint 1300 telepes és családja élt már a településen, Kr. e. 130-ban pedig, miután a mai Klagenfurt környékén aranyat találtak még több ember érkezett a térségbe, így Aquileiába is. Fontos stratégiai hellyé vált, egyre nagyobb részt képviselt a kereskedelemben, különösen a mezőgazdasági termékek között.

Aquileia eredetileg latin jogú colonia volt, Kr. e. 90-ben vált municipiummá. Megfordult a városban Cicero, Augustus császár is, Tiberius császár szülőhelye volt az egyre bővülő város.

A Római Birodalom idején a város fontos közlekedési csomópont volt, az egyik legfontosabb útvonal a Via Iulia Augusta volt, mely észak felé a Dunához vezetett, Virunum (Klagenfurt), Laurienum (Lorch). Jelentős útvonal volt Pannonia felé is, Aemona, Sirmium városok érintésével és az Adriai-tengerparton, Tergeste és Siscia városokon végigfutó út is innen indult.

Marcus Aurelius idején (168.) az egyik legnagyobb kiterjedésű város volt a birodalomban, lakossága meghaladta a 100 000 főt. 167-ben a markomannok elleni hadjárat során a város egy része elpusztult az ostromban, 238-ban a város a szenátus oldalán harcolt Maximus Thrax császár ellen, és a több hónapos ellenállása miatt a császár elvesztette a háborút a szenátus ellen és öngyilkos lett.

A 4. században a város már jelentős tengerészeti kikötő volt, a kereszténység terjedésével együtt a város püspöke pátriárkai rangot kapott. 381-ben tartottak először a városban zsinatot, ezt több is követte az elkövetkező évszázadokban.

Szintén a 4. században épült meg a városban egy császári palota, Diocletianus császár sok időt töltött e helyen. 340-ben II. Constantin császárt a város falai előtt ölték meg, mialatt megkísérelte elfoglalni Aquileiát Constans öccsétől. A század végén a világ kilencedik legnagyobb városa volt Ausonius számításai alapján.

452-ben a hunok elpusztították a virágzó várost, ezt követően megtört a fejlődése, a lakosok a közeli lagunákban telepdtek le, ekkor indult meg Velence születése is. A longobárdok inváziója során 568-ban és 590-ben is újból a háborús pusztítás áldozatat lett, a patriarchátus székhelye is Gradoba került. 606-ban a várost közigazgatásilag két részre vágták, az egyik része a longobárdok uralma alá került, a másik része a Ravennai exarchátus uralma alá tartozott, később Velencéhez került.

A középkorban a pátriarchátus fokozatosan elvesztette a tekintélyét, Poppo, Aquileia pátriarchája többször is próbálta kiharcolni egyházi körökben, hogy fogadják el Aquileia felsőbbségét Grado városa fölött. 1238-ban a patriarchátus székhelye Udinébe került, 1420-ban pedig ugyan visszakerült Aquileiába, ám az már gyakorlatilag velencei fennhatóság alá került. Végül 1751-ben megosztották az aquileiai egyházi kerületet Udine és Görz püspöksége között. Az Aquileiai patriarchátus megszűnt.

[szerkesztés] Fő látnivalók

[szerkesztés] Katedrális

[szerkesztés] Ókori emlékek

[szerkesztés] Források

[szerkesztés] Külső hivatkozások

A Wikimedia Commons tartalmaz Aquileia témájú médiaállományokat.

Olaszország világörökségi helyszínei

m·v·sz

	természeti:	Lipari-szigetek
	kulturális:	Valcamonica barlangrajzai \| A Santa Maria delle Grazie-templom és kolostora Leonardo da Vinci Utolsó vacsora c. festményével \| Firenze történelmi központja \|Velence és lagúnája \| A pisai Dóm-tér \| San Gimignano történelmi központja \| I Sassi di Matera \| Vicenza városa és Veneto tartomány Palladio által tervezett villái \| Siena történelmi központja \| Nápoly történelmi központja \| Crespi d'Adda \| Ferrara: a reneszánsz városa és a Pó torkolata \| Castel del Monte \| A Trulli-stílusú épületek Alberobelloban \| Ravenna ókeresztény műemlékei \| Pienza városának történelmi központja \| A 18. századi királyi palota Casertában, a parkkal, a Vanvitelli vízvezetékkel és a San Leucio épületegyüttessel \| A királyi rezidencia, Torinó \| Botanikus kert, Padova \| Portovenere, Cinque Terre és a szigetek (Palmaria, Tino és Tinetto) \| Katedrális, Torre Civica és Piazza Grande, Modena \| Pompeii, Herculaneum és Torre Annunziata régészeti lelőhelyei \| Amalfi tengerpartja \| Agrigento régészeti lelőhelyei, a Templomok Völgye \| Villa Romana del Casale, Szicília \| Su Nuraxi di Barumini, Szardínia \| Aquileia régészeti lelőhelyei és a patriarkális bazilika \| A Cilento Nemzeti Park és a Vallo di Diano Nemzeti Park, Paestum és Velia régészeti lelőhelyeivel és a Certosa di Padula \| Urbino történelmi központja \| Villa Adriana, Tivoli \| Verona \| Az assisi Szent Ferenc-bazilika és a ferencesrendi műemlékek \| A Villa d´Este Tivoliban \| A Val di Noto későbarokk városai, Dél-Kelet Szicília \| Piemont és Lombardia szent hegyei \| Cerveteri és Tarquinia etruszk nekropoliszai \| Val d’Orcia \| Siracusa városa és Pantalica nekropolisza \|Genova, a Le Strade Nuove \| Róma történelmi központja, a Vatikán birtokában levő terület és a San Paolo fuori le mura bazilika (a Vatikánnal közös)