Pisai Dóm-tér

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Világörökség  m·v·sz  Pisai Dóm-tér
A pisai együttesről készült légifelvétel
Adatok
Ország	Olaszország
Típus	Kulturális helyszín
Felvétel éve:	1987

A pisai Dóm-tér, olasz nevén Campo dei Miracoli, vagyis a Csodák tere egy széles terület a toszkánai város központjában.(é. sz. 43°43′24’’ k. h. 10°23′43’’), a középkori művészet kiemelt helyszíne. A részben füves, részben kövezett tér négy meghatározó építménye a a dóm (Duomo), a ferde torony (Campanile; Torre pendente), a keresztelőkápolna (Battistero) és a temető (Camposanto).

Tartalomjegyzék 1 Dóm 2 Ferde torony 2.1 Története 2.2 Műszaki adatok 3 Keresztelő kápolna 4 Temető 5 Források 6 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Dóm

A Szűz Máriának szentelt dóm építése 1064-ben kezdődött. Az építész Buscheto volt; őt tekintik a pisai román stílus megteremtőjének. A belső mozaikok erős bizánci hatást tükröznek, míg a boltívek az iszlám művészet hatására utalnak.

A homlokzat szürke márványból, illetve színes márvánnyal díszített fehér kőből készült. A mester a középső ajtón levő felirat szerint egy bizonyos Rainaldo volt.

A főbejárat bronz kapui Giambologna műhelyében készültek. A látogatók nem itt, hanem a San Ranieri kapun lépnek be, amely a ferde toronnyal szemközt nyílik. Ezt a kaput Bonnano Pisano készítette 1180-ban. A kapuk felett négy sor nyitott galéria van, a tetején a Madonna a gyermekkel szobor, illetve a négy sarkon a négy evangélista szobra. Az egyik ilyen galériában van Buscheto sírja.

A belső teret gránitból készült korinthoszi oszlopok tagolják öt hajóra. Ezek a palermói mecsetből származnak. A belső rész fekete és fehér márvánnyal van borítva. Középkori mestermunkái majdnem teljesen tönkrementek egy 1595-ös tűzvészben, ezért a templomot újra kellett díszíteni. Szerencsés módon az apszis mozaikja, amelyet Cimabue fejezett be 1302-ben, túlélte a tüzet.

A főhajó végében található Giovanni Pisano mesterműve, az aprólékosan kidolgozott szószék (1302-1310), amely az Újszövetségből vett kilenc jelenetet ábrázol.

A 91 méter magas kupola, Brunelleschi műve, aládúcolás nélkül készült 1420-1434 között.

A templomban levő műalkotások közül figyelmet érdemel még a bronz csillár (a legenda szerint Galileo Galilei ezt figyelve jött rá az ingamozgás törvényszerűségeire), VII. Henrik német-római császár síremléke (Tino da Camaino műve, 1315), illetve Giambologna feszülete. A dóm kincstára a Cappellani-sekrestyében található.

A dóm mögötti Opera del Duomo múzeumban az építkezés történetét bemutató kiállítás látható.

[szerkesztés] Ferde torony

[szerkesztés] Története

A torony alapja körül végzett ásatások szerint ezen a helyen az ókorban egy etruszk szentély volt.

A torony építése 200 évig tartott és három szakaszban történt. Az fehér márványból készült harangtorony első szintjének építése 1173. augusztus 9-én kezdődött, a jólét és katonai sikerek korszakában. A szintet klasszikus oszlopfőkkel díszített oszlopok szegélyezik.

Az építész személyazonossága mindmáig vitatott. Sok éven át a tervezést Guglielmo és Bonanno Pisanonak tulajdonították. Bonanno Pisano 1185-ben elhagyta Pisát és Szicíliába költözött, csak meghalni tért vissza szülővárosába. A torony lábánál elhelyezett szarkofágját csak 1820-ban találták meg.

Miután a harmadik emelet is megépült 1178-ban, a torony megsüllyedt a talaj gyengesége miatt. Építése száz évig szünetelt, mivel a pisaiak folyton hadban álltak Genovával, Luccával és Firenzével. Ezalatt az idő alatt a talaj némiképpen leülepedett. 1198-ban néhány órát helyeztek el a félkész tornyon.

1272-ben az építkezést Giovanni di Simone, a Camposanto építésze újraindította. További négy emeletet építettek, olyan szögben, hogy kiegyensúlyozza az elhajlást. Az építkezést 1284-ben ismért leállították, amikor a pisaiak vereséget szenvedtek a genovaiaktól a meloriai csatában.

Az utolsó emeletet 1372-ben fejezték be, és ekkor állították fel a harangokat is. Hét harang van, a zenei skála minden hangjának egy. A legnagyobbat 1655-ben állították fel.

Úgy tartják, hogy Galileo Galilei két különböző tömegű ágyúgolyót dobott le a toronyból, hogy bebizonyítsa, az esési sebesség nem függ a tömegtől. Noha ezt a történetet Galileo egy tanítványa terjesztette, ma már legendának minősítik.

1838-ban Alessandro Della Gherardesca építész kiásatott egy utat a torony körül, hogy a torony alapja ismét láthatóvá váljon; ez ismét növelte az elhajlást.

Benito Mussolini elrendelte, hogy a tornyot ki kell egyenesíteni, ezért betont öntöttek az alapozásába. A torony ettől tovább süllyedt a lágy talajba.

A második világháború alatt az amerikai hadsereg majdnem minden pisai tornyot lerombolt. Tervezték a ferde torony felrobbantását is, de egy az utolsó pillanatban érkezett parancs megelőzte a rombolást.

1964-ben az olasz kormány segítséget kért, hogy megelőzzék a torony leomlását. Egy nemzetközi csoport (mérnökök, matematikusok és történészek) állt össze, hogy megbeszéljék a stabilizálás módszereit. Húsz évnyi munka után, 1990 januárjában a tornyot lezárták a nagyközönség elől. A harangokat elszállították, hogy a terhelés csökkenjen, és a harmadik szintről kábelekkel "lehorgonyozták" az építményt. Biztonsági okokból a torony körüli házakat kiürítették. Tíz évnyi restaurálás után 2001. december 15-én a tornyot ismét megnyitották a látogatók számára. A nyilatkozatok szerint a torony további 300 évig stabil marad.

[szerkesztés] Műszaki adatok

• Magasság: 55,86 méter (a legalacsonyabb oldalán) – 56,70 méter (a legmagasabb oldalán)
• Alap külső átmérője: 15,484 m
• Alap belső átmérője: 7,368 m
• Súly: 14700 tonna
• Falvastagság az alapnál: 4,09 m
• Falvastagság a tetején: 2,48 m
• harangok száma: 7, a zenei skála hangjainak megfelelően
  • első harang: L'assunta, 1654, Giovanni Pietro Orlandi, súlya 3620 kg
  • második harang: il Crocifisso, 1572, Vincenzo Possenti, súlya 2462 kg
  • harmadik harang: San Ranieri, 1719-21, Giovanni Andrea Moreni, súlya 1448 kg
  • negyedik harang: La Terza, 1473, súlya 300 kg
  • ötödik harang: La Pasquereccia, 1262 Lotteringo, súlya 1014 kg
  • hatodik harang: il Vespruccio, 1501, Nicola di Jacopo, súlya 1000 kg
  • hetedik harang: Del Pozzetto, 1606, súlya 652 kg
• Lépcsők száma: 294

[szerkesztés] Keresztelő kápolna

Ez Olaszországban a legnagyobb keresztelő kápolna: a kerülete 107,25 méter. Ha beszámítjuk a tetején levő Keresztelő Szent János szobrot, akkor néhány centiméterrel maghaladja a ferde torony magasságát.

A román stílusú kerek építmény alapkövét 1153 augusztusában tették le. Az építész neve egy belső oszlopon található: Diotosalvi magister (jelentése: Isten megment téged). A befejezés a 14. századig váratott magára. A kápolna kupoláján 13. századi aranymozaik található.

A szószéket 1255-1260 között Nicola Pisano készítette (az ő fia Giovanni Pisano, a dómbeli szószék készítője. A szószéket díszítő jelenetek, többek között a meztelen Herkules klasszikus alakja, már a reneszánszt vetítik előre.

A nyolcszögű keresztelő medencét színes intarziák borítják; a kút Guido da Como alkotása.

A déli bronzkapun Keresztelő Szent Jánosról szóló dombormű-sorozat látható, amelyet Andrea Pisano készített 1330-ban. Az északi és keleti kapuk domborművei Lorenzo Ghiberti alkotásai. Az északi bronzkapu újszövetségi témájú táblái 1403-1424 között készültek el, a déli kapu ószövetségi jelenetei 1425-1452 között. Ez utóbbit kiemelkedő szépsége miatt Michelangelo Buonarotti Porta del Paradiso-nak, azaz a paradicsom kapujának nevezte.

[szerkesztés] Temető

Azt mondják, hogy a fallal körülvett temető egy hajórakomány szentelt föld köré épült, amelyet a negyedik keresztes hadjárat során Ubaldo de' Lanfranchi püspök hozott a Golgotáról

Maga az épület egy évszázaddal később épült: 1278-ban kezdte el Giovanni di Simone építész. Csak 1464-ben fejezték be. A külső márványkőfal 43 vak árkádból áll. Két kapuja van; a jobboldalit egy kecses gótikus tabernákulum dísziti.

Az oszlopcsarnok falait freskók borították, az elsők 1360 körül, az utolsók hármoszáz évvel később készültek. Az északi galériában volt Benozzo Gozzoli Jelenetek az Ószövetségből című műve a 15. századból. A leghíresebb freskó A halál győzelme volt, egy ismeretlen mester műve. 1944. július 27-én a szövetséges légierő gyújtóbombája felgyújtotta a tetőt; ennek következtében több freskó elpusztult. 1945-ben elkezdődött a restaurálás és mára a Camposantót visszaállították eredeti állapotába.

[szerkesztés] Források

• Angol, német, francia wikipédia
• Fajth Tibor: Itália. Panoráma útikönyvek, 1964

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Képek
• A dóm honlapja (olasz+angol)
• Hogyan állították meg a dőlési folyamatot (angol)
• Műszaki adatok a toronyról (német)