Siena

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ez a szócikk az olasz városról szól. Az olasz tartományt lásd a Siena (tartomány) cikk alatt.

Siena
Siena város címere
Ország	Olaszország
Régió	Toszkána
Megye	Siena
Polgármester	Maurizio Cenni
Tengerszint feletti magasság	322 m
Terület	118 km²
Népesség
Teljes (2004. december 31.)	54 498
Népsűrűség	447/km² fő/km²
Időzóna	CET, UTC+1
Koordináták	é. sz. 43°20′ k. h. 11°20′
Körzetszám	0577
Irányítószám	53100, 53010
Weboldal: [1]

Siena város Olaszországban, Toszkána régióban, a hasonló nevű tartomány székhelye; három összefüggő dombon fekszik, Firenzétől 70 kilométerre. A nagy idegenforgalmat lebonyolító kereskedő- és iskolaváros lakóinak száma 54 498. Európa legnagyszerűbb gótikus városa. Sienát a hagyomány szerint Senus, Romulus unokaöccse alapította.

[szerkesztés] Történelem

Az Augustus által alapított ókori település (Saena Iulia) jelentősége a barbár betörések idején nőtt meg. Mivel országutak kereszteződésében épült, hamarosan élénk forgalmú kereskedelmi és pénzügyi központtá vált. A VII. században püspöki és lombard uralkodói székhely. A IX. században frank grófi birtok, Pipin és Nagy Károly idején sok frank lovagi család telepedett le és épített várat a környéken. Jelentős településsé a XII. században fejlődött. A XIII. században mint császárpárti, azaz ghibellin város harcba keveredett a pápapárti, azaz guelf Firenzével, és azt 1260-ban Montapertinél le is győzte. Kereskedőtársaságaiknak – főleg a Bounsignoriknak – bukása miatt a város hanyatlásnak indult. Az 1348. évi pestisjárvány tovább súlyosbította helyzetét; azonban szellemi és művészeti vonzerejét megtartotta. 1399-ben Siena a milánói herceg (Gian Galeazzo) uralma alá került. A XIV–XV. század fordulóján ismét önálló városállam, s virágzásnak idul. 1555-ben V. Károly német-római császár zsoldosai – 18 hónapi ostrom után – beceszik a várost, majd néhány év múlva I. Cosimo de' Medici, Toscana nagyhercege terjeszkedő politikájának esett áldozatul.

[szerkesztés] Művészet

A sienai dóm

[szerkesztés] Építészet

Az ősi város mai arculata ugyanolyan, amilyennek a XIII. és XIV. században tervezték és formálták. Katedrálisát, a Santa Maria Assuntát a XII. század közepén kezdték építeni, Nicola és Giovanni Pisano részvételével. Oldalhomlokzata egyszerű fekete-fehér csíkozású márványburkolata tisztán megőrizte a középkori formákat. A jobb oldalhomlokzat mellett magasodik a pisai-lombard stílusú harangtorony. Gótikus temploma még a San Domenico-templom (XIII–XV. század) és az 1326-ban alapított San Francesco-templom, amit a XVII. század közepén barokk stílusban építenek át. A Piazza del Campón emelkedik – a XIII. század végén–XIV. század elején épült, a háromosztatú, gótikus ablakokkal díszített, fölül pártázatos lőrésekkel koronázott téglaépítmény –, a Palazzo Pubblico (a városháza), ami mára múzeum. A város képtára – a Pinacoteca Nazionale – a Palazzo Buonsignori XIV. századi gótikus épületében kapott helyett, s hirdeti sienai művészet eredetiségét.

[szerkesztés] Festészet

Sienában alkotott Duccio di Buoninsegna, kinek fő műve a „Maesta”, melyet 1308–1311 között festett és a dóm főoltárára szánt. Egyik oldala a trónoló Madonnát, a másik Krisztus életének történetét ábrázolja. Simone Martini és Pietro Lorenzetti gótikus iskolát alapított a városban; finom vonalvezetésük és gondosan válogatott színárnyalataik a városháza festményein tanulmányozhatók; később itt dolgozott Giovanni di Paolo Rucellai († 1481) és Sassetta († 1450/1451). Reneszánsz vonások jelennek meg Jacopo della Querciának († 1438) a Fonte Gaiához készített reliefjein (1409–1419).

[szerkesztés] Szobrászat

A Battistero San Giovanni (gótikus keresztelőkápolna, 1317–1380) közepén álló márvány keresztelőmedencét Jacopo della Quercia tervezte az 1420-as években késő gótikus-kora reneszánsz stílusban. A domborműveket is ő, valamint Lorenzo Ghiberti († 1455) és Donatello († 1466) készítette. Domenico Beccafumi († 1551), a manierista stílusú művész nem kis részt vállalt a katedrális kövezetének végső kialakításában.

[szerkesztés] Testvérvárosai

Olaszország világörökségi helyszínei

m·v·sz

	természeti:	Lipari-szigetek
	kulturális:	Valcamonica barlangrajzai \| A Santa Maria delle Grazie-templom és kolostora Leonardo da Vinci Utolsó vacsora c. festményével \| Firenze történelmi központja \|Velence és lagúnája \| A pisai Dóm-tér \| San Gimignano történelmi központja \| I Sassi di Matera \| Vicenza városa és Veneto tartomány Palladio által tervezett villái \| Siena történelmi központja \| Nápoly történelmi központja \| Crespi d'Adda \| Ferrara: a reneszánsz városa és a Pó torkolata \| Castel del Monte \| A Trulli-stílusú épületek Alberobelloban \| Ravenna ókeresztény műemlékei \| Pienza városának történelmi központja \| A 18. századi királyi palota Casertában, a parkkal, a Vanvitelli vízvezetékkel és a San Leucio épületegyüttessel \| A királyi rezidencia, Torinó \| Botanikus kert, Padova \| Portovenere, Cinque Terre és a szigetek (Palmaria, Tino és Tinetto) \| Katedrális, Torre Civica és Piazza Grande, Modena \| Pompeii, Herculaneum és Torre Annunziata régészeti lelőhelyei \| Amalfi tengerpartja \| Agrigento régészeti lelőhelyei, a Templomok Völgye \| Villa Romana del Casale, Szicília \| Su Nuraxi di Barumini, Szardínia \| Aquileia régészeti lelőhelyei és a patriarkális bazilika \| A Cilento Nemzeti Park és a Vallo di Diano Nemzeti Park, Paestum és Velia régészeti lelőhelyeivel és a Certosa di Padula \| Urbino történelmi központja \| Villa Adriana, Tivoli \| Verona \| Az assisi Szent Ferenc-bazilika és a ferencesrendi műemlékek \| A Villa d´Este Tivoliban \| A Val di Noto későbarokk városai, Dél-Kelet Szicília \| Piemont és Lombardia szent hegyei \| Cerveteri és Tarquinia etruszk nekropoliszai \| Val d’Orcia \| Siracusa városa és Pantalica nekropolisza \|Genova, a Le Strade Nuove \| Róma történelmi központja, a Vatikán birtokában levő terület és a San Paolo fuori le mura bazilika (a Vatikánnal közös)