Privigye
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Privigye (szlovákul Prievidza, németül Priewitz): város a mai Szlovákiában. A Trencséni kerület Privigyei járásának székhelye. Kishatár, Kopanice, Kúty, Nagyhatár, Nyitranecpál, Štvrte és Váracska tartozik hozzá. Lakosságának száma kb. 55.000 (2003).
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
A Felső-Nyitra völgyében fekszik. ( )
[szerkesztés] Nevének eredete
Először 1113-ban említik Preugian néven. Nevét a szlávok Pribina morva fejedelem nevéből eredeztetik, aki itt templomot építtetett volna.
[szerkesztés] Története
A város területe ősidők óta lakott. A Mariánsky-dombon a neandervölgyi ősember 40 000 éves mezolitikumi leleteit tárták fel. A települést már a 6. században szlávok lakták, 9 – 12. századi temetőket tártak fel itt. A hagyomány szerint Pribina morva fejedelem építtette első templomát. Első említése a zobori apátság alapító levelében található 1113-ban. Egykori várát 1289-ben említik először, amikor Miklós zólyomi ispán elfoglalta a Hontpázmány nembeli Pétertől. 1308-ban Csák Máté birtokolta, majd 1321-től királyi vár. 1341 után már nem említik, valószínűleg lerombolták. A várost német telepesek alapították a 14. században. Kiváltságait 1382-ben Mária királynőtől kapta, ekkor már gazdag aranybányászata volt, később posztóipara és faipara fejlődött ki. 1390 és 1396 között a városba karmelita szerzetesek jöttek, akik monostort építettek itt. Ezt a templomot később barokk stílusban átalakították. 1409-ben Zsigmond királytól újabb kiváltságokat kapott. 1540-ben itt is tért hódít a reformáció. 1545-ben már evangélikus iskola működik. 1599-ben török portyázók dúlják fel vidékét. 1621-ben Bethlen Gábor fejedelem hadai vonultak be a városba. 1636-ban kihalt a birtokos Turzó család, az új birtokosok a Pálfyak lettek. 1653-ban Pálfy Pál özvegye jezsuita és piarista szerzeteseket telepített a városba, megkezdődött az ellenreformáció. 1674-ben a piaristák rendházat építettek. 1678-ban Thököly Imre hadai perzselték fel a várost, csak piarista rendháza maradt épségben. A piaristák 1720-ban templomot építenek. 1824-ben nagy tűzvész sújtota a város északi részét, 185 ház leégett. 1832-ben újabb 92 ház vált a tűz martalékává. 1848 áprilisában a szlovák nemzeti jogokat követelve 250 lakos állt a Szlovák Nemzeti Gárdába Anton Duriak jegyző vezetésével. 1910-ben a városnak 3349 lakosa volt, közülük 2516 szlovák, 607 magyar és 205 német. A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Privigyei járásának székhelye volt.
[szerkesztés] Látnivalók
- A város északkeleti szélén dombon áll a 13. századi temetőkápolna, melyet egykor kolostor és tornyokkal erődített védőfal vett körül. Kegyszobra hársfából készült, 11. századi késő gótikus. Búcsújáróhely.
- Az irgalmasok temploma 1740 és 1752 között, kolostora 1666 és 1676 között épült.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
A Privigyei járás települései | |
---|---|
Privigye (Prievidza) Alsóvesztény (Dolné Vestenice) · Bajmóc (Bojnice) · Bajmócapáti (Opatovce nad Nitrou) · Bajmóclazán (Lazany) · Besztercsény (Bystričany) · Bélapataka (Valaská Belá) · Cégely (Cigeľ) · Csavajó (Čavoj) · Cserenye (Čereňany) · Csék (Malinová) · Delzsény (Dlžín) · Divékrudnó (Nitrianske Rudno) · Divékszécs (Seč) · Divéktemes (Temeš) · Divékújfalu (Diviacka Nová Ves) · Erdőrét (Poluvsie) · Felsővesztény (Horné Vestenice) · Hársas (Lipník) · Parlag (Jalovec) · Kányahegy (Kanianka) · Kemenec (Kamenec pod Vtáčnikom) · Keselőkő (Podhradie) · Kiscsóta (Malá Čausa) · Kisegyházas (Kostolná Ves) · Kispróna (Pravenec) · Kocurány (Kocurany) · Kovácspalota (Tužina) · Kós (Koš) · Lestyén (Liešťany) · Mohos (Poruba) · Nagycsóta (Veľká Čausa) · Nádasérberzseny (Nedožery-Brezany) · Nemeskosztolány (Zemianske Kostoľany) · Nevigyén (Nevidzany) · Németpróna (Nitrianske Pravno) · Nyitrabánya (Handlová) · Nyitradivék (Diviaky nad Nitricou) · Nyitrafenyves (Chvojnica) · Nyitrafő (Kľačno) · Nyitranovák (Nováky) · Nyitraszucsány (Nitrianske Sučany) · Oszlány (Oslany) · Ófelfalu (Horná Ves) · Papszabadi (Lehota pod Vtáčnikom)· Radóc (Radobica) · Rákosvölgyudvarnok (Nitrica) · Rásztony (Ráztočno) · Rudnószabadi (Rudnianska Lehota) · Sújtó (Šutovce) · Szebed (Sebedražie) · Tormásborosznó (Chrenovec–Brusno) |