Római számok
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A római számok az ókori Rómából származó számjelölési rendszer. Elvei szerint néhány kiválasztott betűnek számértéket adnak, és ezek kombinációival írják le a számokat. A felhasznál betűk a latin ábécéből származnak:
- I vagy i = 1 (szám),
- V vagy v = 5 (szám),
- X vagy x = 10 (szám),
- L vagy l = 50 (szám),
- C vagy c = 100 (szám),
- D vagy d = 500 (szám),
- M vagy m = 1000 (szám).
Nagyobb számok helyes leírása a következő módon történik: először az ezresek, aztán a százasok, aztán a tízesek aztán az egyesek. Pl.:
1988 = M + CM + LXXX + VIII = MCMLXXXVIII
A rövidítés nagy számoknál nem megengedett, mégis használatos:
1998 = M + CM + XC + VIII = MCMXCVIII de e helyett használatos az MIIM és az IIMM forma is...
Az I csak V illetve X előtt állhat!
A korai időszakban a fenti betűket használták, de a többszörözésre 4 ezer felett az I és egy fordított C szimbólumot használtak. Később ezt megváltoztatták: egy vízszintes vonal a betű felett ezerszerest jelölt, a betű mindkét oldalán szereplő függőleges vonal pedig százszorost jelölt. Példák:
_ _ _ _ I = 1000 V = 5000 |I| = 100 000 |V| = 500 000
Ugyanezt a felülvonást más értelemben is használták, ezzel jelezték, hogy az adott betű számként értelmezendő.
Az idők folyamán egyes számértékek jelölése eltérő lehetett. Így találhatunk 4 értékben IIII-t és IV-t is, hasonlóan 8 értékben VIII-t és IIX-et is – még furcsább eset a 99 jelölésére az XCIX helyett az IC –, előfordult, hogy ugyanabban a dokumentumban ugyanazokat a számértékeket más-más formában jegyezték le.
A római számokat a 14. században elkezdték kiszorítani az arab számok. Napjainkban leginkább sorszámozásra, fejezetszámozásra, valamint dinasztiák neveiben használatosak a római számok (pl. II. Erzsébet). Ezen kívül épületeken az építés évének jelölésére is használatosak.
A "modern" római számok a következők:
| Római | Arab | Megjegyzés |
|---|---|---|
| nincs | 0 | Nem használták a nullát. |
| I | 1 | |
| II | 2 | |
| III | 3 | |
| IV | 4 | A IIII-t órákon és kártyákon még használják. |
| V | 5 | |
| VI | 6 | |
| VII | 7 | |
| VIII | 8 | |
| IX | 9 | |
| X | 10 | |
| XI | 11 | |
| XII | 12 | |
| XIII | 13 | |
| XIV | 14 | |
| XV | 15 | |
| XVI | 16 | |
| XVII | 17 | |
| XVIII | 18 | |
| XIX | 19 | |
| XX | 20 | |
| XXX | 30 | |
| XL | 40 | |
| L | 50 | |
| LX | 60 | |
| LXX | 70 | A Septuagint rövidítése |
| LXXX | 80 | |
| XC | 90 | |
| C | 100 | |
| CC | 200 | |
| CCC | 300 | |
| CD | 400 | |
| D | 500 | |
| DC | 600 | |
| DCC | 700 | |
| DCCC | 800 | |
| CM | 900 | |
| M | 1000 | |
| ⅭⅠↃ vagy ↀ | 1000 | Egyesített C, I és fordított C, az M alternatívája. |
| ∞ | 1000 | Hasonlít a végtelen jelére, az M alternatívája. |
| MCMXLV | 1945 | |
| MCMXCIX | 1999 | Szabályosan nem lehet rövidíteni az I csak V és X előtt állhat. |
| MM | 2000 | |
| MMM | 3000 | |
| ⅠↃↃ vagy ↁ | 5000 | Két fordított C-vel. |
| ⅭⅭⅠↃↃ vagy ↂ | 10000 | CCI, aztán két fordított C |
| Ↄ | Fordított 100 | fordított C, nagy számoknál C-vel és I-vel kombinálva. |
Az Unicode rendelkezik speciális karakterekkel a római számok írásához, ezek az U2160-U2183-as intervallumban helyezkednek el. Ez a sorozat lefedi mind a nagybetűs, mind a kisbetűs számokat, valamint 12-ig a számkombinációkat. Lehetőség szerint inkább ezeket használjuk a római számok írására. Így tehát a MCMLXXXVIII leírható ⅯⅭⅯⅬⅩⅩⅩⅧ-ként vagy ⅯⅭⅯⅬⅩⅩⅩⅤⅠⅠⅠ (ajánlott). Természetesen ezek megjelenítéséhez szükség van speciális fontra (pl.: Arial Unicode MS).
[szerkesztés] Érdekesség
A reneszánsz idején általános volt, hogy a könyvek első oldalára egy latin szöveget helyeztek el, amelyben összeadva az I, V, X, L, C, D, M betűket, az eredmény a könyv kiadási dátuma lett.
Based on work by