Radvánszky János

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Radvánszky János, radványi (Batizfalva, 1666. december 6. – Radvány, 1738. március 26.) II. Rákóczi Ferenc tanácsosa, költő és naplóíró

Tartalomjegyzék 1 Családja 2 Élete 2.1 Gyermek és ifjúkora 2.2 Részvétele a Rákóczi-szabadságharcban 2.3 Az életpálya vége 3 Művei 3.1 Kézirati munkái 3.2 Nyomtatásban megjelentek 4 Forrás

[szerkesztés] Családja

Zólyom vármegyei evangélikus középnemesi család sarja, Radvánszky György (1615–1687) eperjesi vértanú és Máriássy Johanna Kata fia. 1694. június körül feleségül vette Szentiványi Anna Máriát (1679 – 1737. november 27.), Szentiványi Ádám és Záborszky Zsuzsa leányát, Szentiványi János kuruc brigadéros féltestvérét.

[szerkesztés] Élete

[szerkesztés] Gyermek és ifjúkora

Tanulmányait a szülői háznál kezdte magántanítók vezetése alatt, kik között a Szelepcsényi-féle üldözés hatása alatt "pápista praeceptora" is volt. Később Gács várában (1679), majd az eperjesi evangélikus főiskolán (1683. január – 1685) tanult. (Eperjesen ekkor olyan híres tanárok tanítottak, mint Ladivér Illés igazgató, vagy Schwarz János.)

1685-ben csatlakozott a Thököly-szabadságharchoz, amely azonban már az év őszén elbukott. Radvánszky ekkor visszatért szüleihez Radványba. 1687. február 27-én Caraffa császári tábornagy az egész családot elfogatta és Eperjesre vitette. Édesapját az eperjesi vésztörvényszék elé állították, megkínozták és kivégezték, a család birtokait lefoglalták.

Az ifjú Radvánszky hosszú évekig hiába próbálta visszaszerezni elkobzott javait. Sorra járta a főbb urakat Bécsben, Pozsonyban, felkereste a nádort, az országbirót, sőt még Caraffát is. Végül tíz évi utánjárást követően, 1697. február 20-án, Kollonich Lipót érsek közbenjárására, kamarai becs mellett, I. Lipót új adománya útján, terhes záradékkal kerültek azok vissza. 1701-ben pallosjogára is új adományt nyert I. Lipóttól.

Közben tevékeny részt vett a helyi közéletben, megjelent Hont és Zólyom vármegyék gyűlésein, 1695–1701 között Zólyom vármegye esküdtjeként szerepel, 1702–1704 között pedig alispáni tisztséget viselt ugyanott.

[szerkesztés] Részvétele a Rákóczi-szabadságharcban

II. Rákóczi Ferenc felkelésének híre megyéjében érte, ahol 1703. szeptember 6-án Besztercebánya tanácsa a város kapitányává is megválasztotta. Szeptember 23-án Besztercebánya meghódolt Zábreczky László kuruc kapitány csapatai előtt, s maga Radvánszky is Rákóczi meggyőződéses híve lett. Előbb (1703. december – 1704. január) a megye kapitányaként irányította Zólyom és Csábrág várának ostromát, majd hamarosan tagja lett a fejedelem Udvari Tanácsának.

Rákóczi 1704. június 13-án fejedelmi biztosként küldte Erdélybe, hivatalosan az ottani kuruc csapatok összeírására és az általuk okozott károk felmérésére, valójában a fejedelemválasztó országgyűlés előkészítésére. Feladatának teljesítése után, 1705 elején visszatért Magyarországra.

A szécsényi országgyűlésen a protestáns köznemesek 1705. szeptember 14-én az alsótábla elnökévé választották, Rákóczi azonban másnap érvénytelenítette a határozatot, és a gyűlés együttes ülésezéssel (tehát nem szabályos kétkamarás diétaként) folytatódott. Radvánszky a gyűlésen összetűzésbe került Szentiványi László gróffal, az eperjesi vésztörvényszék egykori bírájával, s nyilván nagy része volt a kivégzettek családjainak kártalanításáról hozott törvénycikkek előkészítésében. 1705. szeptember 30-án kincstartóvá, tulajdonképpen a Gazdasági Tanács alelnökévé választották. Rákóczi 1706-ban a rivestyei uradalommal jutalmazta szolgálatait.

A felkelés hanyatlásakor a császári seregek elől családjával együtt előbb Késmárkra, majd Eperjesre, végül 1710. december közepén Lengyelországba menekült. 1711. április elején hazatért, és még a szatmári béke megkötése előtt letette a hűségesküt a császárra, melyről Nagykárolyban 1711. április 9-én tanúsítványt kapott gróf Pálffy Jánostól.

[szerkesztés] Az életpálya vége

Radvánszky a következő évtizedekben csendes életet élt. Zólyom vármegye újra megválasztotta alispánjának, és az országgyűlésen is többször (1715, 1717) részt vett, utoljára 1727–28-ban. Nejét alig négy hónappal élte túl. Evangélikus hitük ellenére mindketten a radványi római katolikus templomban lévő családi sírboltban nyugszanak. Latin sírkőfeliratukat Nagy Iván közli.

[szerkesztés] Művei

Irodalmi működése tanulókörében veszi kezdetét, költői működésének azonban java része szerelmi lírája, első alispánkodása és házassága idejére esik, mely a Hont vármegyei Felsőalmáson, a Kriván-hegy tövében, vagy a szandahegyi tartózkodása alatt kelt.

[szerkesztés] Kézirati munkái

• Napló, kora eseményeiről 1687-től kedzve; ennek töredéke (Radvánszky György 1687. évi elfogatásáról és mártírhaláláról) eredetiben és László fia másolatában is fennmaradt.
• Emlékeztető jegyzetek (1683–1734.), melyeket 54 darab egykorú lőcsei, nagyszombati, komáromi, bártfai és debreceni kalendáriumba írt be, s naplójának alapjául szolgáltak
• Latin emlékvers Zimmermann János halálára (1683. április).
• Terjedelmes naplója (1687–1697), melybe birtokai visszaszerzéséért tett útjait, levelezéseit és beadványait is leírta.
• Önéletrajzának egy töredéke.
• Naplójegyzetei 1691–1697. bécsi követségéről.
• Napló az 1715. évi országgyűlésről.
• Napló az 1717. évi országgyűlésről.
• Szerelmes versek (1693–1734.) huszonnégy költemény két kéziratos kódexben.

[szerkesztés] Nyomtatásban megjelentek

• Naplójának töredéke (Győri Közlöny, 1868. 25. szám)
• Radvánszky János naplója, adalék az eperjesi vértörvényszékhez. Közli: Pap Dénes (M. Polgár Naptára 1870.)
• Levelei az Archivum Rákóczianumban (lásd a X. kötet végi névmutató alapján)
• Néhány költeménye Abafi Figyelője I. és V. kötetében.
• Szerelmes verseit életrajzi bevezetéssel kiadta báró Radvánszky Béla: Radvánszky János versei 1666-1738. Budapest, 1904.
• Levelezéseit, melyek különösen a Rákóczi-féle mozgalom történetére szolgáltatnak becses adatokat, báró Radvánszky Béla rendezte sajtó alá.

lásd még: A barokk kor magyar irodalma

[szerkesztés] Forrás

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, Arcanum, Budapest, 2000, ISBN 9638602996
• Heckenast Gusztáv: Ki kicsoda a Rákóczi-szabadságharcban? Életrajzi adattár. S. a. r., kieg. és előszó: Mészáros Kálmán. Budapest: História; MTA Történettudományi Intézet. 2005. (História Könyvtár – Kronológiák, Adattárak 8.) 353. ISBN 9638312939