Raoul Wallenberg

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Raoul Wallenberg (Stockholm, 1912. augusztus 4. – feltételezések szerint 1947. július 16.) svéd diplomata.

Raoul Wallenberg

Tartalomjegyzék

1 Életpályája
2 Budapesti életmentő tevékenysége
3 Halála
4 Irodalom
5 Külső hivatkozások
6 Emléke

[szerkesztés] Életpályája

1912-ben született Svédországban, az egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb nagytőkés-diplomata Wallenberg családban („Wallenberg-birodalom”). Mivel édesapja, Raoul Oscar Wallenberg még születése előtt elhunyt, Raoul nevelését apai nagyapja, Gustav Wallenberg vette át. A család a hagyományok szerint Raoult is bankárnak szánta, ő azonban inkább az építészet és a kereskedelem iránt érdeklődött.

Az elemi iskolát Stockholmban végezte, majd 9 évesen a Svéd Állami Kísérleti Iskolába került. Érettségi után egy hónapig a világhírű Stockholms Enskilda Bankban dolgozott, majd letöltötte kötelező katonai szolgálatát a testőrségnél. 1931-től az Amerikai Egyesült Államokban folytatta tanulmányait. 1935-ben a michigani egyetemen építészmérnöki oklevelet szerzett. Később nagyapja állást szerzett neki egy holland banknál a palesztinai Haifában. Itt került először kapcsolatba Németországból menekült zsidókkal.

1936-ban visszatért Svédországba, és nemzetközi kereskedelemmel kezdett foglalkozni.

[szerkesztés] Budapesti életmentő tevékenysége

Emléktábla a Józsefvárosi pályaudvaron

1944-ben Stockholmban a Háborús Menekültek Tanácsa tervet dolgozott ki az európai zsidóság megmentésére. Az Egyesült Államok is kérte, hogy a svéd kormány járjon közben Magyarországon a zsidók ügyében. A svédek elhatározták, hogy információszerzés és segítségnyújtás céljából Magyarországra küldenek valakit és Raoul Wallenbergre esett a választás. A szervezet megbízását elvállalva Wallenberg 1944. július 9-én Budapestre érkezett, hogy a zsidók deportálását igyekezzen meggátolni, Svédország semlegességét kihasználva.

Wallenberg nem a hagyományos diplomáciai módszereket alkalmazta, hanem a vesztegetéstől a zsarolással való fenyegetésig szinte bármilyen lehetőséget megragadott, hogy életeket menthessen. A svéd követség munkatársai először megdöbbentek módszerein, később azonban, sikereit látva, teljes mértékben támogatták.

Több ezer ember életét személyesen mentette meg. A svéd nagykövetséget embermentő központtá alakította át. Az Újlipótvárosban úgynevezett védett házakat létesített, ahol mintegy 20 000 embert helyezett el, svéd állampolgárságot bizonyító hamis dokumentumokkal felszerelve. A gettókból és halálmenetekből is több ezer embert szabadított ki, sokszor a nyilasokkal és a német katonákkal is erélyesen szembeszállva, akik a szokatlanul magabiztos fellépésén meglepődve mindig meghátráltak. A német megszállók vezetőivel látszólag jó kapcsolatot tartott, a társasági összejöveteleiken Svédország képviselőjeként jelent meg, és ezáltal ismertséget és egyfajta sérthetetlenséget vívott ki magának, amit az embermentő tevékenysége során kamatoztatott. Budapest ostroma során, a harcok közepette is járta autójával a város utcáit, hogy a nyilasok kegyetlenkedéseit megakadályozza. Jelentős részben az ő tevékenysége és a német megszállókkal szembeni bátor fellépése révén 1944 végén több mint 100 000 budapesti menekült meg a biztos haláltól.

[szerkesztés] Halála

Raoul Wallenberg emlékműve Budapesten

Miután a győztes szovjet csapatok megszállták Budapestet, az utolsó biztos adat arról szól, hogy a szovjet titkosrendőrség, az NKVD az ideiglenes fővárosba, Debrecenbe kihallgatásra hívta Wallenberget. Ezután eltűnt. Csak annyit tudni, hogy 1945. január 17-én Budapestről Debrecenbe indult, oda azonban soha nem érkezett meg. Megbízható szemtanúk szerint Moszkvában az NKVD tartotta fogva, majd követségi munkatársával, Langfelderrel együtt a lubjankai börtönbe került. 1945. március 8-án szovjet nyomásra a Magyar Rádió bemondta, hogy Wallenberget a Debrecenbe vezető úton a nyilasok vagy a Gestapo ügynökei meggyilkolták. 1957-ben aztán azt állították, hogy 10 évvel korábban a lubjankai börtönben halt meg.

Halálának pontos helye és ideje ismeretlen. Van aki 1945-re, más 1947-re teszi, de élnek feltételezések arról is, hogy évekkel később halt meg valamelyik szovjet börtönben.

[szerkesztés] Irodalom

A Man for All Connections, The Wallenberg-Szalai connection, Andrew Handler, Praeger/Greenwood, 30 January, 1996; ISBN 0275952142 Handler focuses on explaining the Hungarian political context that made the rescue possible.... Less well known is the fact that Wallenbergs misson was supported by various representatives of the Hungarian state apparatus.
József Szekeres: Saving the Ghettos of Budapest in January 1945, Pál Szalai "the Hungarian Schindler" ISBN 9637323147X, Budapest 1997, Publisher: Budapest Archives
Szekeres József: A pesti gettók 1945. januári megmentése : "A magyar Schindler" – Szalai Pál visszaemlékezései és más dokumentumok alapján / Szekeres József.