Szapphó

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Szapphó (i. e. 6. század eleje) ókori görög költőnő, Alkaiosz kortársa volt. Leszbosz szigetén írt és alkotott.

A szenvedély költője s elemi erejű lírikus, sokat írt a vágy lélekrengető erejéről. Arisztokrata családból származott, apja Szkamandronümosz, anyja Kleisz volt. Mütilénében fiatal lányokból társaságot (thiaszosz) alapított Aphrodité és a múzsák tiszteletére. Barátnői körében, akikhez a hagyományok szerint rendkívül gyengéd szálak fűzték, a zenének, a táncnak és a művészeteknek hódolt.

Kerkülaszhoz ment feleségül, akitől egy leánya született, Kleisz. Költeményeit később kilenc könyvben adták ki. Az ókoriak igen nagy becsben tartották, mint a legkiválóbb költőnőt. A hagyomány szerint egy ifjú iránt érzett szerelme miatt levetette magát Leszbosz-sziget egyik hegyéről. Az ifjú 20 évvel volt nála fiatalabb, és nem viszonozta érzéseit.

Tartalomjegyzék 1 Szapphó költészete 2 Források 3 Szakirodalom 4 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Szapphó költészete

Fellelt alkotásainak nagy része töredék, 3 teljes költeménye maradt az utókorra. Fő témája a szerelem és a vágyakozás szerelmének tárgya iránt. Platón nyomán a görögök a "tizedik Múzsát" tisztelték alakjában.

Jellemző verselési forma a költőnőről elnevezett szapphói strófa, mely a középkorban, majd a humanizmus elterjedésével széles körben alkalmazott versforma lett:

"Tarka trónodról, ravasz istenasszony,

mért küldesz nékem szerelemkirálynő,

bút és bajt mindég, te örök leánya

fényes egeknek?" (Aphoroditéhez, részlet, ford. Babits Mihály)

3 szapphói sorból és egy adoniszi sorból álló versszak.

[szerkesztés] Források

• Castiglione László: Az ókor nagyjai, Akadémiai kiadó, Budapest, 1971.

[szerkesztés] Szakirodalom

• Apollón lantja. A görög-római irodalom kistükre. Móra Ferenc Könyvkiadó, Bp. 1982.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Szapphó-versek a Magyar Elektronikus Könyvtárban
• Ismeretlen Szapphó-verset találtak