Tényő

A Kisalföld délkeleti peremén húzódik a Sokoró néven ismert löszös, homokos talajú dombvidék, a Bakony legészakibb nyúlványa. A Ravazd-Csanaki és a Sokorói dombsorok közötti völgyben található Tényő, a tájegység egyik legszebb természeti környezetű községe. Tényő településszerkezete nem mutat semmiféle rendezettséget. Régebben a falu lakói elsősorban a dombsorok között húzódó kis völgyekbe építették házaikat. Ma jobbára a teknő alakú völgybe igyekeznek építkezni az emberek. A falu egyik része így teljesen új település, a község ősi magja viszont a népi építkezés megkapóan szép emlékeit őrizte meg. A községet Győrtől déli irányban 18 km-re találjuk meg a tényői völgyben, csodálatos természeti környezetben. A Győrből Pápára vezető 83-as számú főútról Győr-Ménfőcsanakról leágazva, mellékútvonalon közelíthető meg.

[szerkesztés] Története

Tényő már az Árpád-korban a Pannonhalmi Apátság birtokába tartozott, nevét legelőször egy királyi helyiség-összeírás alkalmával említik Soccoru, majd Sucro néven kb. az 1200-as években. III. Ince pápa 1216-os levelében ismét találkozhatunk vele Tenen néven. Albeus királyi jegyző összeírásában, amely 1240 körül keletkezett, a falu nevét Thuno alakban említi. Az okirat felsorolja a környező községeket és az itt élők foglalkoztatását. Ebből az írásból tudjuk, hogy a 13. században 25 ház volt itt kb. 150 lakossal. A faluban élők fuvarosok, kádárok, szőlősgazdák voltak.

Szabadtéri skanzen

Tényő a török dúlás következtében többször elpusztult, már az 1535. évi kapu-összeírásban sem szerepelt lakott helyként. 1714-ben a pannonhalmi apátság újra benépesítette az elpusztult települést, s az ideköltözőket adómentességgel, szabadsággal tette érdekeltté a letelepedésben. A kedvező körülmények között gyors virágzásnak indult a falu. Hamarosan szőlővel telepítik be a keleti hegyeket.

1753-ban épült meg a település katolikus Sarlós Boldogasszony-temploma. A nehezebb körülmények ellenére a község a következő évtizedekben fejlődött, gyarapodott. Valószínűleg a 18. század végén épülhetett a község iskolája. Az 1848-as jobbágyfelszabadítást évekig tartó pereskedés követte, mert a tényőiek az apátsággal nem tudtak a földek és jogok meghatározásában dűlőre jutni.

A lakosság életében nagy fontosságú volt a szőlőtermesztés, amely igen magas színvonalat ért el. A Várhegyen termelt burgundi az a szőlőfajta, melyből a híres-neves tényői vörös készült. 1862-ben még szőlőkiállítás is volt a faluban, sőt az 1936-os párizsi világkiállításon aranyérmet nyert.

A fellendülés következtében Tényőhegy kivált a községből, hegyközségi jelleggel. A század végén a filoxéra azonban elpusztította a tőkéket. Az 1890-es években az egyre nehezedő életkörülmények miatt több mint száz férfi vándorolt ki Amerikába szerencsét próbálni. A Nagyatády-féle földreform során 42 házhelyet és 162 katasztrális hold földet osztottak ki a parasztoknak.

Pincesor a falu határában

1934-ben a kettészakadt község ismét egyesült, s ettől kezdve a falu neve hivatalosan is Tényő lett. A II. világháborúban a községet a németek megszállták és itt raktárt és javítóműhelyt rendeztek be. Fegyveres összecsapásokra nem került sor, de annál több pusztítást okozott az átvonuló, illetve az itt állomásozó katonaság.

1945 után a megtermelt javaknak kb. a 2/3-át be kellett szolgáltatni. 1945. május 14-én a Földigénylő Bizottság megkezdte a földosztás megszervezését. A Pannonhalmi Főapátság hollómajori birtokának mintegy 640 kh. területe került felparcellázásra 325 földigénylő között. 1949 novemberében megindult a „kis tsz” létrehozása. 21 földhöz juttatott lépett be ebbe a csoportba. A gazdálkodási nehézségek és az 1956-os forradalom erős nyomására a tsz csoport feloszlott. 1959-ben alakult meg a „Szabad Föld” termelőszövetkezet. Az mezőgazdasági tsz 1975-ben egyesült a sokorópátkai termelőszövettel. A létrejött közös termelőszövetkezet neve Sokoróaljai mgtsz lett. A termelőszövetkezet az 1970-es évek végétől a mezőgazdasági termelés mellett növelte a melléküzemágakat (csiszolóüzem, ládagyár, lakatosüzem). A hibás gazdálkodás következtében a tsz fokozatosan elszegényedett, korszerűtlenné vált, fizetésképtelenség fenyegette.

1977-től 1990-ig Sokorópátka és Tényő közös tanácsot alkotott, melynek a székhelye a községben volt annak minden előnye nélkül. 1990-ben a két falu gazdasági szétválása mellett döntöttek, melyet szeptember 30-án a közigazgatási követett.

[szerkesztés] Látnivalók

[szerkesztés] Tájház

A tájház

A dombvonulatok között futó völgyekben a Rábáig lefutó lankákon falvak és hegyközségek, betelepült szőlőhegyek találhatók. Annak az építészeti stílusnak, amelyet újabban a néprajz önálló kisalföldi házvidékként különít el, legszebb példáit épp Sokoró vidékén lelhetjük meg. A típust nem az építőanyagai, hanem beosztása, tüzelő és füstelvezető berendezései, valamint a fő szerkezeti elemei alapján határozták meg. E központi bejáratú, háromosztatú, szabad-kéményes, zárttüzelős szobájú ágasfás, majd ollólábas-szelemenes tetőszerkezetű ház, s a hozzátartozó porta a 17. századtól adott otthont a születésnek és a halálnak. Nagyon célszerű szokás szerint épültek ezek a csüngőereszes, nádtetős, a ház egész hosszában húzódó pitvaros parasztporták. Amelyik még áll, az belül teljesen átépült, ha pedig eredeti formáját, sőt berendezését is őrzi, például csikótűzhelyét, búbos kemencéjét, tiszta szobáját faragott bútoraival, gerendás mennyezetével, az többnyire tájház, vagy esetleg hétvégi vagy nyaralóház. A falusi hangulatot más is bizonyítja : a virágos előkertek, a füves udvarok, a muskátlis ablakok, esetleg köcsögfák. A község a Megyei Tanács segítségével 1975-ben tájházat hozott létre.

A Tájház megtalálható a Kétsor u. 18. szám alatt. Látogatható: április 1-jétől október 31-ig naponta, hétfő kivételével 10-től 16 óráig. Csoportok előzetesen időpontegyeztetéssel bármikor fogadhatók. A sárkéményes, soros elrendezésű épület datált mestergerendája szerint 1789-ben épült. Berendezéseivel a 19. század második felének zselléri életét idézi. Búbos kemencéjét hagyományosan építették újjá, kamrájában pedig nagyméretű szövőszék látható. A telken megtalálható a zsellérporta majdnem minden gazdasági építménye is. A színben gazdasági eszközök is találhatók. (A kiállítás tárgyai a győri Xántus János Múzeum tényői anyagából lettek kiállítva.)

Nádfedeles népi lakóházak láthatók még több környékbeli utcában. Például: Domb utca 13; Hentes utca 8; Kétsor u. 1 szám;

[szerkesztés] Templomok

A katolikus templom

Az evangélikus templom

A római katolikus plébániatemplom címe: Győri u. 45. A barokk kori (1753) templomot romantikus stílusban átépítették. Homlokzata törtsisakos toronnyal készült. Síkmennyezetes hajóját a keskenyebb szentélytől diadalív választja el. Fő és mellékoltárai neogót stílusúak. Az oltárkép A. Fölsch műve 1886-ból. Keresztelőkútja díszesen faragott. A templom előtt Nepomuki Szent János 1780-ből származó barokk homokkő szobor, jobbról kőkereszt látható.

A helyiek által „Perének” nevezett falurészen található az evangélikus templom. A temető a templomtól 5 perc sétányira van. A felső részen emelkedő kis dombon széles kőtalapzaton I. világháborús emlékkereszt áll. A dombtetőről festői kilátás nyílik a községre és a környező dombokra.

A táj egyik fő természeti jellegzetessége még ma is az erdő. Az utóbbi száz évben egy részét kiirtották, de nagy összefüggő területen így is megmaradt a növénypopuláció. A községet minden irányban erdő veszi körül a környező dombokon. Az erdei utak a sok helyen lösszel borított és ma már fátlanná vált területeken a lezúduló esőzések miatti meredekfalú, néha 10-15 méter mély vízmosásokban, bevágásokban, ún. „horgokban” futnak. Az erdők a Pannonhalmi Tájvédelmi Körzethez tartoznak.

A táj a záporoktól eltekintve vízben szegény, a kisebb erek sem nagy vízhozamúak és éghajlatilag a Kisalföldhöz áll közelebb, míg barna erdőtalajai és maradvány erdőfoltjai inkább a Bakonnyal rokonítják. A gazdag és részletesen fel nem sorolható flórát szerencsésen egészíti ki a védelemre szoruló fauna. Kiemelkedő jelentőségű a gyurgyalag (Merops apiaster), amely a rovarvilágban gazdag mélyutak, horgok, löszfalak, és szurdokok nevezetes madara. A ragadozó madarak közül legritkább a darázsölyv (Permis aivorus) és a kabasólyom (Falco subbuteo). A védett emlősök közül a leggyakoribb a vadmacska (Felis sylveris) és a nyuszt (Martes martes).

A falu környéki domboldalakat az elmúlt századokban is a szőlőterületek foglalták el. A domborzati viszonyok miatt a megművelhető sík földterület viszonylag kevés. Ezért a községet ölelő domboldalakon sok hangulatos pince is található. Az ötvenes évektől kezdve a vidékre jellemzőbb lett a bogyósok, különösen a málna termelése.

Tényő község északi részén van az egyik vége annak az erdőgazdasági aszfaltútnak, amely a Sokoró főgerincén végighaladva 270-280 m magasságban kanyarog az erdőben, majd 13 km-rel délebbre Ravazd területén végződik. A személygépkocsik forgalmát az erdőgazdaság nem engedélyezi, de a kerékpáros turisták számára ez a „panoráma-út” remek egynapos sokorói körutazást tesz lehetővé. Nem messze az aszfaltút tényői végétől található az Árpád-kút nevű forrás (a forrás kőbe foglalása után eltömődött), amelyről a helyi legenda azt tartja, hogy Árpád vezér és kísérete 903-ban erre járván ivott a forrás vizéből.