Urartu
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Urartu, urartui nyelven Nairi vagy Bainili egy ókori anatóliai államalakulat volt a Kr. e. 9 - Kr. e. 6. század között, amelynek megalakulását, virágzását és pusztulását az Újasszír Birodalom agresszív terjeszkedő politikájából adódó fenyegetettsége idézte elő.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Elhelyezkedése
Az urartui állam központja a Van-tó és az Urmia-tó vidékén feküdt. A főváros, Tuspa a Van-tó keleti partján épült fel. A területre jellemző, hogy szinte minden oldalról hegyek határolják, így aztán nehéz volt megközelíteni. Déli szomszédjával, Asszíriával vívott háborúi során mindig vagy nyugatról, Szíria felől, vagy keletről kerültek egymás oldalába a hadseregek.
[szerkesztés] Története
Urartu első említése I. Sulmánu-asarídu újasszír király (Kr. e. 13. század) északi hadjáratát megörökítő feliratáról ismert - igaz, ekkor még uruatri névvel említi a népet. Ebben az időszakban kezdődött Urartu felemelkedése: I. Szarduri király egyesítette Tuspát és környékét. Még egy feliratát is ismerjük, ami akkád nyelven készült, tanúsítva az erős kezdeti mezopotámiai befolyást a térségben.
A Kr. e. 9. - 8. század fordulóján uralkodó Menua király egészen az Eufráteszig tolta ki országa határait, és északi, valamint keleti irányban is hadjáratokat vezetett. Urartu ekkor nem hódított, hanem szövetségi rendszert épített ki nagy rivális, az Újasszír Birodalom ellen. A legnagyobb kiterjedést I. Argisti korában érte el az állam a század folyamán, aki nagy építkező volt, és átvette az asszírok deportálási gyakorlatát is.
II. Szarduri koalícióját felmorzsolta III. Tukulti-apil-Ésarra (Kr. e. 744. - Kr. e. 727.), és betört Urartu belsejébe. A megnövekedett fenyegetés hatására I. Rusza király a szövetségeseket beolvasztotta államába, keleti hadjáratában pedig legyőzte Mannajt. Ez a név feltehetően a médeket jelölte, és mivel zömmel innen érkeztek az asszír hadsereg számára a lovak, II. Sarrukín válaszcsapást indított. A betörés során bevette Muszaszirt, az ország kultikus központját, és elrabolta Haldi főisten szobrát. Urartu a presztízsveszteséget és a csapást sosem heverte ki. A Kr. e. 7. század folyamán még létezett, de jelentőségét elvesztette. A szkíták és a kimmerek már létében fenyegették, de végül a médek pusztították el.
[szerkesztés] Kultúrája
Az urartui népesség nagy valószínűséggel kevert volt, amit jól mutat, hogy kezdetben az akkád volt a hivatalos nyelv. Később a saját urartui nyelvüket továbbra is ékírással jegyezték le. Az urartui kézművesség jellegzetesen cizellált ötvöstermékeket hagyott ránk.
Urartu vallási központja Muszaszir volt, ahol Haldi főisten temploma állt. Emellett a panteon két fontos alakja volt Tesup és Siwini napisten.
[szerkesztés] Források
- Roaf, Michael: A mezopotámiai világ atlasza. Budapest, Helikon - Magyar Könyvklub, 1998. ISBN 963-208-507-8; ISBN 963-5487-90-8