Vörös Hadsereg Frakció

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Vörös Hadsereg Frakció címere - vörös csillaggal és Heckler & Koch MP5-el géppisztollyal

A Vörös Hadsereg Frakció (németül: Rote-Armee-Fraktion, röviden RAF - ugyancsak ismert, mint Baader-Meinhof csoport) egy radikális baloldali politikai csoport. Alapítói Andreas Baader, Gudrun Enssilin, Horst Mahler, Irmgard Möller és Ulrike Meinhof. A szervezetet törvénytelennek nyilvánították, majd a 70-es évek elejétől kommunista terrorszervezetként, vagy városi gerilla csoportként definiálták. Működési területe főként Nyugat-Németország volt. A csoport 1998-ban feloszlatta önmagát.

A Vörös Hadsereg Frakció szélsőbaloldali diákmozgalomból alakult terrorista csoport, neomarxista meggyőződés alapján a fejlett ipari országokban fegyveres ellenállással és terrorista bűncselekmények végrehajtásával kívánta elérni a fennálló rendszer felbomlását, forradalmi helyzet kirobbantását. A 70-es évekre a németországi fiatalok nagy rész szimpatizált a mozgalommal - többsége nem fogadta el a szervezet módszereit de, elveikkel mindenképp egyetértett. A RAF Németországon kívül is könnyen talált támogatókat a keletnémet kommunisták és arab szélsőségesek között.

A szervezet merényletei az állami szervek apparátusai, katonai szervek (például amerikai támaszpontok) vagy politikai ellenfelek ellen irányultak. 58 halálos áldozat írható számlájukra - az ártatlan polgári áldozatokat is beleértve.

[szerkesztés] Története

A szervezet alapja az 1967-1968-as német egyetemi forrongásokhoz kötődik. Az 1960-as évek fiatalságának hangulatát, a fennálló politikai renddel való szembenállást, a forradalmi tettek, a nyílt kritika és a társadalmi felszabadulás vágyának eszméjét tükrözi. A szervezet tüntetései a német társadalom érdektelenségébe és a hatalom gyors elnyomó politikájába ütköztek (német diákok '67-es tüntetését a rendőrség erőszakos fellépéssel oszlatta szét), mely csak fokozta elszántságukat. Válaszcsapásként 1968-ban a szervezet két vezetője, Andreas Baader és Gudrun Ensslin frankfurti áruházak felgyújtásával reagált. A tetteseket ekkor letartóztatták, de 1970-ben egy kisebb fegyveres csoport, négy nő és egy férfi kiszabadították. Két évvel később egy frankfurti amerikai tiszti kaszinóban történt robbantásos merénylettel a szervezet újraindította tevékenységét. A RAF az 1970-es évek kezdetétől a fegyveres ellenállást választotta, „városi gerilla” harcot kezdeményezett, megtorló akciókat folytatott az általa igazságtalannak vélt a „vietnami nép” elleni amerikai agresszió vagy az izraeli palesztin-ellenes „állami terror” ellen. Ilyenek voltak a németországi amerikai támaszpontok elleni bombamerényletek, vagy a '72-es hamburgi Springer-székház elleni bombamerénylet, vagy a Német Munkaadók Szövetsége elnökének, Hanns-Martin Schleyernek a meggyilkolása 1977 őszén. Több robbantásos merénylet után 1972-ben a rendőrség letartóztatta a RAF több vezetőjét. 1975. május 21-én többek ellen per indult Stuttgart-Stammheimben, majd a bíróság négy gyilkosság és három tucat gyilkossági kísérlet miatt 1977. április 28-án életfogytiglanra ítélte a vádlottakat.

[szerkesztés] A jövő

„Közel 28 éve, 1970. május 14-én egy kiszabadítási akció során létrejött a RAF. Ma befejezzük ezt a projektet. A városi gerilla a RAF formájában immár történelem.” (részlet a Reuters hírügynökségnek küldött levélből - a dokumentumot hitelesnek nyilvánították ^[forrás?])

Jelenleg tíz terrorista tölti életfogytiglani büntetését. A Vörös Hadsereg Frakció terroristaszervezet működésének három évtizede összesen 58 áldozatot követelt, köztük harminckét politikust, jogászt, gazdasági vezetőt, katonát, rendőrt és testőrt öltek meg, a terroristák közül huszonhatan vesztették életüket.

Baader, Ensslin és Raspe temetése

A jelenleg 57 éves Brigitte Mohnhaupt idő előtti szabadon bocsátásáról döntött az illetékes stuttgarti körzeti bíróság. A bírósági döntés értelmében, a többszörös gyilkosságban való bűnrészesség miatt elítélt Mohnhaupt 24 évi börtön után - feltételesen és próbaidőre - 2007. március 27-én kerülhet szabadlábra. A próbaidő értesülések szerint öt évre szól.

[szerkesztés] Az alapítók

Andreas Baader (München, 1943. május 6., †1977 október 18. Stuttgart) 1977-ben letartózatták, társaival október 18-án öngyilkosságot követett el.
Gudrun Ensslin (Bartholomä, 1940. augusztus 15., †1977 október 18. Stuttgart) börtöncellájában öngyilkosságot követett el.
Horst Mahler (Haynau, 1936. január 23.) a 80-as években szabadult a börtönből.
Irmgard Möller (Bielefeld1947 május 13.) 1977-ben öngyilkosságot kisérelt meg, 1994-ben egészségügyi problémáit figyelembe véve szabadlábra helyezték, jelenleg anonimitásban él.
Ulrike Meinhof (Oldenburg, 1934. október 7., †1976 május 8. Stuttgart) 1976 májusában felakasztotta magát a cellájában.
Jan-Carl Raspe (Berlin, 1944. július 24., †1977 október 18. Stuttgart) börtöncellájában öngyilkosságot követett el.