Vadosfa

Magyarország északnyugati részén, Kapuvártól délre helyezkedik el. A Csorna-Szombathely vasútvonal mellett a megye déli részén található. Útelágazásban fekvő, két templomot körülvevő, zárt település, különleges települési formákkal.

[szerkesztés] Története és mai élete

Vadosfa falut az írott források 1227-ben említik először. Neve valószínűleg a vadászatokon elejtett vadak felaggatására szolgáló fákra utal. A község a XVI. században a reformáció lutheri ágához csatlakozott. A régi templom kriptájában nyugodott Telekesi Török István kuruc ezredes. 1751-ben a helybéli evangélikusok véres csatározásban védték meg templomukat, melynek helyén újabb nagyobb templom épült. Az 1785. évi népszámlálás idején, mint közbirtokosságot írták össze 379 lakossal.

Templomok a falucska közepén

A község annak a négy nyugat dunántúli községnek egyike, amelyet az 1681-es soproni országgyűlés jelölt ki artikuláris helyként Thököly sikerei után. Ez azt jelentette, hogy legalább 35 falu evangélikussága istentiszteletet tarthatott. I. Lipót „kegyelméből” az eddig névtelen község országos jelentőségűvé vált, ugyannyira, hogy püspöki székhely is lehetett. A korábban már evangélikussá vált község lakóinak fel kellett készülnie és tartósan berendezkednie, több ezer azonos hitsorsú hivő lelki igényeinek kielégítésére. Fel kellett venni a harcot a katolikus restaurációs törekvésekkel szemben. Megfelelő istentiszteleti helyiségről kellett gondoskodni. Ez a rendelkezés kerek száz évig állott fenn, melynek rendkívül mély hatása lehetett a részben nemesi származású falu lakóira. Valószínű, hogy ez bizonyos „előkelőség-tudatot„ kölcsönzött. 1734-ben 800 férőhelyes templomot építettek, amely nagyságával uralta a falut. Abban, hogy ezt a helységet jelöl-ték ki az tendenciózus volt. Olyan településeket jelöltek ki amelyek nehezen megközelíthetők voltak, s jelentéktelenül húzódtak meg a Kisalföld sártengerében. A katolikus restauráció úgy válaszolt a lelki kihívásra, hogy a protestáns „büszkeség és öntudat” fékezésére figyelmeztető jelként építettek e helyekre katolikus intézményeket is. E módszer alapján erőltettek Vadosfára is egy kápolna építését 1751-ben. A katolikus és az evangélikus egyház történelem eltérően adja elő a kápolna felszentelésekor kirobbant konfliktus történetét. Tény, hogy valóságos kis háborúnak indult a dolog. A vadosfai protestánsok szekér gyűrűkkel vették körül magukat. Fegyverük, bot, dorong, ásó, kapa, kasza, volt. Rémhírek izgatták fel a kedélyeket. Míg a környék katolikussága szűzmáriás lobogók alatt „békésen” közeledett az István napi ünnepségekre. A vadosfai „felkelés” végül Bécsig megmozgatta a hierarchiát, de Mária Terézia udvarát is, amely súlyos ítélettel vetett véget a „vallásháborúnak”. Börtönök, állásvesztések, meghurcoltatások, botozások és roppant összegű pénzbírságok szerepeltek az ítéletben. A pénzbírság képezte az új katolikus templom építésének az alaptőkéjét, amely a perköltségek kifizetése után fennmaradt.

A hivatal

A tragikus eset után 5 évvel épült fel az új templom, melyet augusztus 20-án szenteltek fel. Ezzel magyarázatot kaptunk a Vadosfán lévő két aránytalanul nagy templom születésére. Az 1781-es tolerancia rendelet számos községet elszakított Vadosfától. Földrajzi fekvése sem volt vonzó az iparra, kereskedelemre. Így a XIX. századra visszazuhant arra a pontra amelyről elindult. A község jómódú 40-50 holdas gazdái kisparaszti módon éltek tovább. Lakossága az egyke és az iskolázott gyermekek elvándorlása miatt alig növekedett. Az 1930-as népszámláláskor is csak 315 főt számlált. A II. világháború befejezését követően pedig katasztrofálisan csökkent.

A régiek emlékezete szerint száz körül mozgott a házak száma, ma csak 30-40 áll közülük. A többi összedőlt vagy szétbontották. A falu lakossága csökken. A városok vonzzák a fiatalokat. A faluban az alap intézményrendszer sem épült ki. Nincs itt bölcsőde, óvoda, iskola, gyógyszertár. Az öregek emlékeznek arra, hogy a faluban két iskola is volt. Az evangélikus iskolába 40-50, a katolikusba 20-25 gyermek járt. Építési engedélyt a tanácsrendszerben hosszabb időn keresztül nem adtak ki. A körzetesítéskor Mihályi községi közös tanácshoz tartozott annak egyik társközségeként.

A falu szükségleteit Mihályiban elégítik ki. Legtöbben a szomszédos falvakba járnak dolgozni. A termelőszövetkezet 1959-ben alakult meg. 617 holdat műveltek sok gonddal. Állataikat 17-18 helyen takarmányozták ennek gazdasági és morális következményeivel együtt. A rendszerváltás óta a településnek saját önkormányzata van, de az igazgatási szolgáltatásokat a Mihályi körjegyzőség látja el.

[szerkesztés] Látnivalók

Szent István király templom

Szent István király rk. templom

Jellege szerint egyhajós, egytornyos mind külsejére, mind berendezésére kiválik a környék hasonló korú építményei közül. Külseje: Magas és toszkán félpillérekkel tagolt homlokzatát háromrészes főpárkány zárja le. A homlokzat három vakolt mezejében egy üres félköríves fülke, lent fekvő téglalap alakú ablak van. Tábla található rajta az 1754-es évszámmal. A déli oldalhoz csatlakozik a magas torony , amelyet a főpárkánya két nagy részre bont és amelyet háromrészes órapárkány zár le, egyszer megtört harang formájú órapárkány zár le. Belseje: Ikerfiókos dongaboltozaton emelkedő hullámos szélű orgonakarzat alján újabb kori stukkó kereszttel. Magas háromszakaszos hajó az oldalfalak mellett erős fal-pilléreken ión félpillérekkel. Felettük hatalmas páfrány töredékek. Félköríves hevederek között cseh süvegboltozatok. A kosáríves diadalív pillérei még dúsabban tagoltak. A szentély keresztboltozatos szakaszból és félkörös lezárásból áll. Berendezése egységes, az 1754 évekből való. Az oltárépítmény magas talapzaton volutáktól keretezett szabadon formált orom rokokó díszítéssel. Kép: Az alsó részben Nepomuki Szent János gyóntatja a királynőt, a háttérben a falu állítólag Vadosfát ábrázolja. A felső részen Szent István felajánlja a koronát Máriának, akinek lábánál Loyolai Szent Ignác térdepel.

Az evangélikus templom

Evangélikus templom

Az első templom 1722-ben valószínűleg már fennállt, mert ebben temették el Telekesi Török Istvánt a rábaközi protestánsok patrónusát. Ez valószínűleg csak szerény imaház lehetett. A nagyobb templomot 1732-től 1734-ig építették. Az idők folyamán e templom állaga annyira leromlott, hogy 1880-ban gyűjtést rendeltek el a rendbehozatalára. 1911-ben elhatározták a templom lebontását, s új építését. 1912-ben a templom 10.200 korona költséggel felépült.