Falu

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A falu nem zárt építkezésű csoportos település, a városnál rendszerint kisebb településforma. A történelem folyamán a falvak lakossága főként mezőgazdasággal foglalkozott.

[szerkesztés] A falu és a község megkülönböztetése

A falut a községtől az különbözteti meg, hogy a falu településföldrajzi fogalom, míg a község jogi és politikai kategória. Magyarországon a kettő a közbeszédben gyakran összemosódik, mert a magyar önkormányzati rendszerben a két hagyományos településforma (város és falu) a helyi kormányzás legalsó szintjével (város és község) nagymértékben egybeesik. Ráadásul a városi típusú településeknél az elnevezés is megegyezik (város – város).

[szerkesztés] A falvak típusai

Népességszám alapján a falvakat a következő csoportokba soroljuk:

• Törpefalu (200 fő alatt)
• Aprófalu (200–500 fő)
• Kisfalu (500–1000 fő)
• Középfalu (1000–5000 fő)
• Nagyfalu, óriásfalu (5000 fő fölött)

Ennek a beosztásnak közigazgatási jelentősége nincsen, csak statisztikai. A magyar településszerkezetre jellemző, hogy míg Észak-Magyarországon és a Dél-Dunántúlon, tehát a hegyvidékes területeken rengeteg apró- és törpefalu található, addig az Alföldre inkább a nagy kiterjedésű óriásfalvak, illetve a másik véglet, a tanyák jellemzők. Ebből következik, hogy míg pl. Borsod-Abaúj-Zemplén és Baranya megyékben a települések száma 300 fölött van, addig pl. Hajdú-Biharban és Csongrád megyében 100 alatt. (Lásd: Magyarország megyéi.)

Alaprajzuk, szerkezetük szerint a községek a következő típusokba tartozhatnak:

• Egyutcás falu: az országút két oldalán elhelyezkedő szalagtelkekből áll
• Orsós alaprajzú falu: szintén egyutcás, de a település közepén térré szélesedik
• Körfalu: központi főtér körül helyezkednek el a telkek
• Sakktábla alaprajzú falu: szabályos alaprajz, párhuzamos utcák jellemzik
• Halmazfalu: szabálytalan alaprajzú
• Széttördelt falu: a házak utak mentén, egymástól távolabb állnak

[szerkesztés] A falvak átalakulása

A falvak lakosságának alakulására több folyamat is hatással van, úgymint: urbanizáció (a népesség – többnyire a kedvező munkalehetőségek miatt – a falvakból a városokba vándorol), dezurbanizáció (a városi népesség falvakba vándorlása, melyet főként a békésebb életmód iránti vágyódás válthat ki), agglomerálódás (a nagyvárosokhoz közeli falvak agglomerációs gyűrűvé alakulása), szuburbanizáció (a városi népesség agglomerációba költözése.) Magyarországon jelenleg az urbanizáció és a szuburbanizáció a legjellemzőbb.

A falusi élet előnyei közé tartozik a jelentősen olcsóbb telekár (kivéve a felkapottabb agglomerációs településeken, bár a belvárosi lakásárakhoz viszonyítva még azok is olcsóak), a békésebb, nyugodtabb élet, az állattartási és növénytermesztési, kertészkedési lehetőség, a viszonylag nagyobb közbiztonság. Hátrányai közé tartozik a munkalehetőségek és szolgáltatások kevésbé széles köre. A munkanélküliség mellett a falvak egyik legnagyobb problémája a fokozatos elöregedés.