Zakariás pápa

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Szent Zakariás volt a 91. pápa a történelem során. 11 éves pontifikátusa alatt aktív diplomáciai kapcsolatokat szőtt. A középkori világ szinte minden általa ismert uralkodójával levelezett. Korának legnagyobb politikusaként kezelték. Konstantinápolyban uralkodása alatt három császár is ült a trónon. Sikerült elérnie a képrombolás megszüntetését. Itáliában békét teremtett a langobárdok és Róma között, visszaszerezte a pápai patrimóniumokat, nemcsak a lombardoktól, hanem a bizánciaktól is, és ezen kívül fontos szövetségre lépett a frankokkal.

Az utolsó görög származású pápa volt. Családjával Calabriában éltek, apját a Liber Pontificalis szerint Polichroniusnak nevezték. Papi pályáját bencés szerzetesként kezdte, majd az éleseszű és békeszerető Zakariást III. Gergely pápa diakónussá szentelte fel. Az ő kézjegye is olvasható a 731-es római zsinat határozatán, amely elítéli a bizánci képrombolást. A pápa egyik legbizalmasabb embere lett, így Gergely halála után 741. november 29-én már meg is választották Szent Péter legújabb követőjének, és december 3-án felszentelték hivatalába.

Zakariás nem várt különféle császári megerősítésre, ugyanis trónralépésekor Itáliát háború kerítette hatalmába. III. Gergely ugyan szövetséget kötött Trasamund, spoletoi herceggel, az mégsem teljesítette a pápa akaratát. Így a közelgő lombard seregek ellen Róma magára maradt. Zakariás gyors cselekvésre határozta el magát, és személyesen látogatott el Ternibe, ahol Luitprand király seregei állomásoztak. Hosszas tárgyalások során a nagyszerű pápa elérte, hogy az uralkodó 20 éves békét kössön a Római Dukátussal. Négy várost (Ameriát, Hortát, Polimartiumot és Blerát) a hercegséghez csatolták vissza, és ráadásul Zakariás visszakapta az összes egyházi patrimóniumot, amelyet a lombardok 30 éven belül vettek el. Ezen eredményeket Zakariás némi pénzzel érte el, de nagyobb szerepet játszott Luitprand döntésében az, hogy a pápa cserébe elismerte a király uralmát a hercegségek felett. Miután a nagy pápa visszatért Rómába, Luitprand tiszteletére a Szent Péter Bazilikában egy kápolnát emeltetett a Megváltónak. Ettől a naptól kezdve a pápák a Római Dukátus világi urai is voltak.
A ravennai exarcha és a város érseke is könyörögve ment Zakariáshoz, hogy állítsa helyre az egykori székhely függetlenségét. Az egyházfő egészen Pavia városáig, Luitprand fővárosáig ment, és addig kérlelte a királyt, amíg az végül kivonta seregét a városból. Ezután nem sokkal a lombard király meghalt, és elsőszülött fiára szállt a trón, Hildebrandra, azonban Ratchis a királyi család tagja elűzte őt a trónról, és ő lett az új király. Zakariás már korábbról ismerte Ratchist, és jó kapcsolatban volt vele. Az új uralkodó tehát megerősítette elődjének adományait és a békét is. Azonban nem akart bitorlóként uralkodni, ezért 749-ben lemondott a trónról, és feleségével valamint leányával együtt a Monte Cassinoi kolostorba vonultak. Itt tették le szerzetesi esküjüket.

Zakariás sikereket ért el keleti politikájában is. 741-ben III. Leó meghalt. Ekkor elérkezett a pápa ideje, hogy a képrombolást megszüntesse. Követeket küldött Konstantinápolyba V. Konstantin császárhoz. De mire a legátus a fővárosba érkezett a trónon már nem Konstantin ült, hanem Artabaszdosz, Leó egykori kamarása. A trónbitorló császárt Zakariás nem akarta elismerni, még akkor sem, ha az új uralkodó eltörölte a képrombolást. 743-ban a trónt sikerült visszaszereznie V. Konstantinnak, aki mellesleg Leó gyermeke volt. Hogy megerősítse pozícióit szüksége volt az egyház támogatására, ezért ő is elítélte a képrombolást, és visszaadta Zakariásnak az elvett itáliai patrimóniumokat.

Az egyházfő jelentős levelezést folytatott a nyugati világ uralkodóival és egyházi vezetőivel is. 743-ban Zakariás zsinatot hívott össze a Lateránba, amelyen a germán egyház problémáit vitatták meg. Szent Bonifác lelkes és fanatikus munkájának köszönhetően ugyanis a mai Németország hatalmas területei tértek meg Jézus követőinek. Bonifác három püspökséget alapított Germánia területén, és kérte Zakariást, hogy adja rájuk áldását. Így született meg a würzburgi, buraburgi és erfurti egyházmegye. A pápa 741-ben frankföldi követévé nevezte ki Bonifácot, aki a frank uralkodókkal és udvarnagyokkal együttműködve építette az egykori Gallia egyházszervezetét. 745-ben birodalmi zsinatot hívtak össze az eredmények megerősítésére. 751-ben a frank udvarnagy, III. Kis Pippin elűzte trónjáról az utolsó Meroving uralkodót, III. Childerichet. Pippin levélben kérte ki Zakariás támogatását királyi hatalmához. Az új uralkodó üzenete szerint felesleges volt királynak nevezni egy olyan embert, akinek nem volt hatalom a kezében. 752-ben tehát a pápa engedélyével Bonifác koronázta meg Frankföld új urát, Pippint. Ezzel a kialakuló pápai állam legnagyobb szövetségesét teremtette meg.

Heves diplomáciai lépései mellett sok egyebet támogatott. Ezek közül első helyen kell említeni Zakariás jótékonykodását, keresztény cselekedeteit. Napi rendszerességgel osztott alamizsnát a szegényeknek a pápai palota előtt, és amikor velencei kereskedők érkeztek a városba, hogy rabszolgákat vegyenek, és azokat újra eladják a szaracénoknak, Zakariás mindig felvásárolta az összes keresztény rabszolgát, és szabaddá tette őket. Ezen kívül sokszor támogatta a szerzetesi életet, több kolostort is felújíttatott vagy építtetett. De nemcsak kolostorokat hozatott rendbe, hanem Róma több templomát is megújította, és a Lateráni palota is pontifikátusa alatt épült újjá. Görörgre fordította I. Gergely Dialógusok című művét, és rendbe szedette az egyházi törvénygyűjteményt is.
Végül 752. március 22-én halt meg. A Szent Péter Bazilikában helyezték örök nyugalomra. Szentté avatták, ünnepét március 22-én tartják.