Ábrányi Emil, id.
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Ábrányi Emil (Szentgyörgyábrány (ma: Nyírábrány), 1820. november 20. – Buda, 1850. április 7.): földbirtokos, politikus (miniszteri titkár és kormánybiztos); és író (publicista, lapszerkesztő (Jövő c. lap), kritikus); Ábrányi Kornél zeneszerző bátyja, ifjabb Ábrányi Emil költő, műfordító, újságíró nagybátyja.
[szerkesztés] Élete
Ábrányi Emil, földbirtokos, a Szabolcs megyei Szent-György-Ábrányban született (ma, a Budaábránnyal való 1910-es egyesülés után, Nyírábrány). Testvérével, a később híres zeneszerzővé lett Kornéllal együtt gondos neveltetésben részesült atyja, Ábrányi Alajos házánál. Alapvető iskoláit Nagyváradon fejezte be.
Írói hajlamai korán kibontakoztak, már 19 éves korában költeményeket, regényeket, drámákat és esztétikai értekezéseket írt. A Szabadelvű Párt akkori politikai nézeteit osztotta. 1840-ben meghalt a keresztapja, Pálffy József, a debreceni kerületi ítélőtábla elnöke, s nagy vagyonát rá hagyományozta. Ezután Ábrányi Pestre költözött, ahol jogi tanulmányokat folytatott, de mindeközben szépművészettel is foglalkozott. 1848-ig felváltva hol Ábrányban, hol Nagyváradon és Pesten tartózkodott.
Sok írása jelent meg a Honderű és az Életképek című folyóiratokban. Megpróbálkozott drámák írásával is, de ezekből csak egy, az Omode Pál és családja c. került színre, 1846. szeptember 14-én Pesten, a Nemzeti Színházban. Az irodalmi életben ezzel a művével tűnt ki először. Elbeszéléseit sűrűn közölték a korabeli folyóiratok.
A sajtó felszabadulásának hírére – nagy feltűnést keltve – rögtön nyílt levelet írt Jókai Mórhoz. Mint az ellenzéki párt híve, már 1848 előtt is részt vett a megyei élet küzdelmeiben. Szemere Bertalan belügyminiszter mindjárt kezdetben kinevezte őt titkárává, ezen minőségében az új országgyűlés házszabályait, működési tervezetét nagy részben ő dolgozta ki. A szabadságharc idején nemcsak Szemere titkára, hanem két ízben kormánybiztos is volt.
Kossuth Lajos Pesti Hírlapjának is munkatársa volt; 1848. december 1-jén megalapította a Jövő' c. radikális napilapot, melynek szerkesztője volt, s melyben a legszélsőbb baloldal híveinek kívánt szócsöve lenni. E lap azonban, melyből december 28-ig 32 szám jelent meg, Windischgrätznek Pestre történt bevonulása előtt megszűnt. A magyar kormány ugyanis Debrecenbe akarta áttenni székhelyét, s Ábrányit küldték előre mint teljhatalmú biztost, hogy intézkedjék az országgyűlés és hivatalok elhelyezése felől. Debrecenből újra Pestre küldték őt Irányival, mint kormánybiztost. Itt tartózkodott az egész ostrom alatt. Később visszatért Debrecenbe, de már ekkor a sok nyugtalanság, munka, gond folytonos ingerültség, roppant erőfeszítés megrongálta egészségét. Követni akarta ugyan a kormányt Szegedre is, de súlyosan megbetegedett, s emiatt kénytelen volt Nagyváradon maradni; itt feküdt betegen, míg a magyar kormány Aradra vonult.
A világosi fegyverletétel után édesapjához menekült, kinek közbenjárására, betegség ürügyével büntetlenséget kapott. Világos után apja menlevelet szerzett számára.
A forradalom után visszavonultan élt Ábrányban, míg feleségének – ki ez idő alatt egyetlen leányukkal Pesten tartózkodott – véletlen halála ki nem zavarta csendes elvonultságából. E gyászhír mélyen hatott lelkére, s a fővárosba sietett Kornél fivéréhez. Nem sokáig élte túl nejét, mert három havi betegeskedés után meghalt. Életének utolsó hónapjait tüdőbaja miatt teljes visszavonultságban töltötte.
Hegedűs Géza szerint olyan költő és újságíró volt, aki „a legforradalmibb szellemek közé tartozott”, rövid életművében egyesítette Victor Hugo színes romantikáját Petőfi népiességével, a forradalom idején fontos politikai és publicisztikai szerepe volt, s a bukás után csak azért mellőzték elfogatását, mert tüdőbajjal haldoklott, s nemsokára meg is halt.
Unokaöccse (öccsének, Ábrányi Kornél zeneszerzőnek fia) volt ifjabb Ábrányi Emil, népszerű költő és műfordító.
[szerkesztés] Munkái
- Cikkei az Életképekben (1847–48.), Honderűben (1847.) és az akkori politikai lapokban jelentek meg.
- Alföldi Lapok. Debreczen, 1848. (Népdalokat és novellákat, verseket, elbeszéléseket foglal magában.)
- Pesti Divatlap, 1846. 38. sz.
- Honderű, 1847. II. 1. sz.
- Magyar Hirlap, 1850. 123. sz.
- Pesti Napló, 1850. 27. sz.
- Hölgyfutár, 1850. 80. sz.
- Danielik, Magyar Irók, II. (Hol születési napja aug. 15-re tétetik.)
[szerkesztés] Források
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, Arcanum, Budapest, 2000, ISBN 9638602996
- Életrajza a Magyar Életrajzi Lexikonban, ennek elsődleges forrásai:
- Ábrányi Emil életrajz ifjabb Ábrányi Emilről Hegedűs Gézától A magyar irodalom arcképcsarnoká ban (az életrajz tartalmaz néhány bekezdést id. Ábrányi Emilről is)
- Tolnai Nagylexikon
Based on work by