Békák

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Békák

Kecskebéka (Rana esculenta)

Levelibéka (Hyla arborea)

Rendszertan

Ország:	Állatok (Animalia)
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata)
Osztály:	Kétéltűek (Amphibia)
Rend:	Békák (Anura) Merrem, 1820

Alrendek

Archaeobatrachia
Mesobatrachia
Neobatrachia

A békák vagy farkatlan kétéltűek (Anura) 5000-nél is több faja a kétéltűek osztályának egyik rendszertani rendjét alkotja. Közös jellemzőjük a farok hiánya kifejlett állapotban, a lapított test, a viszonylag gyenge elülső és izmos, hosszú ugrólábbá fejlődött hátsó végtagok, a dülledt szemek. Mind ragadozók vagy rovarevők.

[szerkesztés] A szó eredete

A béka ótörök jövevényszó (pl. kirgiz baka, oszmántörök baga). Bizonyára hangutánzó eredetű, ahonyan az állat hangját jelölő brekeg, brekeke, vartyog és kuruttyol szavak is.^[1]

[szerkesztés] Életmód

Zömmel vízközelben élnek, bár akadnak szélsőséges körülményekhez alkalmazkodott (pl. sivatagi vagy egész életüket vízben töltő) fajok is. Sok békafajnál kiemelt szerep jut a szaporodási időszakban a hangadásnak (brekegés, kuruttyolás és számos másféle hangadás), amelyet felfújható torokzacskók segítségével végeznek el – ez azonban nem minden fajra jellemző.

[szerkesztés] Szaporodás

A békák a többi kétéltűhöz hasonlóan petékkel szaporodnak. Lárváikat ebihalaknak nevezik, ezek változatosan táplálkoznak, általában vízben nevelkednek, kopoltyújuk van és hiányoznak végtagjaik. Fejlődésük során végül tüdejük, hátsó-, majd elülső lábuk nő, végül eltűnik farkuk.

[szerkesztés] Elterjedés

A farkatlan kétéltűek a trópusoktól a szubarktikus éghajlatú vidékekig elterjedtek, de zömük a trópusi esőerdőkben él. Pusztulásuk oka elsősorban élőhelyük szűkülésében keresendő.