Benjamin Franklin

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Benjamin Franklin (Boston, 1706. január 17. – Philadelphia, 1790. április 17.): amerikai író, polgári demokrata politikus, diplomata, természettudós, közgazdász, filozófus

Az USA Massachusetts államában, Bostonban született, egy szegény szappan- és viaszfőző, Josiah Franklin és Abiah Folger 15 gyermeke közül tizedikként. Könyvnyomdát alapított, és 1728-ban Művelődési Kört is létrehozott, ami később könyvtár lett. 1743-ban filozófiai társaságot hozott létre, majd akadémiát. Először vezette be a pozitív és negatív töltések fogalmát. Felfedezte, hogy a villám elektromos természetű. 1752-ben egypapírsárkány segítségével kísérletet végzett, aminek következtében létrejött a villámhárító. 1776-ban kezdeményezte az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozatot. A négerek elnyomása elleni mozgalomban is részt vett.

[szerkesztés] Felfedezései és tudományos vizsgálódásai

Franklin tehetséges feltaláló volt. Feltalálta többek között a villámhárítót, az üvegharmonikát, a Franklin-kályhát, a bifokális szemüveglencsét és a rugalmas katétert. Bár nem védte le egyik találmányát sem, támogatta a fejlesztők és szerzők jogait.

1743-ban megalapította az Amerikai Filozófiai Társaságot (American Philosophical Society) hogy a tudományos élet képviselőinek lehetőségük legyen találmányaik megvitatására. Elektromos kutatásokba kezdett, és életének további részében ezzel foglalkozott más egyéb tudományos vizsgálatokon, politikai küzdelmeken és a pénzkeresésen felül.

1748-ban nyugalomba vonult nyomdászi munkájából és más üzletekbe kezdett. Társult David Hallal, amely 18 évig a volt bevételének felét biztosította a számára. A jövedelmező üzleti megállapodás tette lehetővé számára, hogy ideje legyen a tanulásra és pár éven belül felfedezéseket tett, amely hírnevet szerzett a tanult emberek között Európa-szerte, beleértve Franciaországot.

Vizsgálta többek között az elektromosságot. Franklin proposed that "vitreous" and "resinous" electricity were not different types of "electrical fluid" (as electricity was called then), but the same electrical fluid under different pressures (See electrical charge). Ő vezette be a pozitív és negatív elnevezést^[1] és ő fedezte fel a a töltésmegmaradás törvényét.^[2] 1750-ben publikálta javaslatát egy kísérletre, mely igazolja azt, hogy a villám elektromosság. Ebben egy papírsárkány feleresztését javasolta olyan viharban, amelyben várhatóan a továbbiakban villámlani fog. 1752. május 10-én Thomas-François Dalibard Franciaországban végrehajtotta Franklin kísérletét 40 láb magas vasrudat használva sárkány helyett, és elektromos szikrákat hozott létre a felhőkből. Franklin június 15-én hajtotta végre híres sárkényos kísérletét Philadelphiában és szintén sikeresen hozott létre szikrákat egy felhőből (nem tudva arról, hogy Dalibard 36 nappal korábban ezt megtette). Franklin kísérletét csak 1767-ben jegyezte le Joseph Priestley Az elektromosság története és jelen állapota (History and Present Status of Electricity) című művében. Franklin a kísérlet során gondosan el volt szigetelve a sárkánytól, mások viszont, mint például Georg Wilhelm Richmann Szentpéterváron, halálos áramütést szenvedtek, miközben a kísérlet megismétlésével próbálkoztak az eredeti kísérlet utáni hónapokban.

Franklin elektromos kísérletei vezettek a villámhárító felfedezéséhez. Észrevette, hogy a hegyes végű vezetők képesek csendesen levezetni a kisülést, méghozzá jóval távolabbi helyen is. Úgy vélte, hogy ez a tudás hasznos lehet, ha a házakat meg akarjuk védeni a villámoktól. Miután egy sor kísérletet elvégzett a saját házánál, jelenlegi Pennsylvániai Egyetemen (University of Pennsylvania) és a későbbi Independence Hallban állított fel villámhárítókat 1752-ben.^[3]

Az elektromossággal kapcsolatos munkáinak elismeréseképpen 1753-ban a Királyi Társulat Copley-érmét kapta meg, és 1756-ban ő lett annak a néhány 18. századi amerikainak az egyike, akit taggá választottak. Az elektromos töltés cgs-egységét az ő tiszteletére nevezték el franklinnek (Fr).

1743. október 21-én egy északkeleti vihar meghiúsította Franklin számára egy napfogyatkozás megfigyelését. Fiútestvérével levelezve Franklin megtudta, hogy az a vihar nem érte el Bostont, csak a fogyatkozás után, jóllehet Boston észak-keletre van Philadelphiától. Ebből arra következtetett, hogy a viharok nem mindig abba az irányba haladnak, amelyvbe a fő szélirány mutat, ennek a megállapításnak komoly befolyása volt a meteorológiára.^[4]

Franklin felfedezte a hűtés egyik alapelvét egy nagyon meleg napon tett megfigyelésével: szellőben nedves ruhában hűvösebb maradt a bőre, mint szárazban. Hogy megértse ezt a jelenséget, Franklin kísérleteket végzett. Egy 1758-ös meleg napon Cambridgeben (Angliában) Franklin és tudós társa John Hadley egy higanyhőmérő gömbjét folyamatosan nedvesítették éterrel és fújtatót használtak az éter elpárologtatására. Minden egymást követő párologás során a hőmérő alacsonyabb értéket mutatott, végül elérték a -14 °C-ot. Másik hőmérő mutatta, hogy a szoba hőmérséklete állandó 18 °C volt. Hűtés és párolgással (Cooling by Evaporation) című levelében Franklin megállapította, hogy “látható a lehetőség, hogy egy embert halálra fagyasszunk egy meleg nyári napon." Minden évben a fagyasztóipar Franklin-érmet ad ki ennek a megfigyelésnek a tisztetetére.

[szerkesztés] Külső hivatkozások