Bolyai János

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Zsigmond Attila rajza

Bolyai János (Kolozsvár, 1802. december 15. – Marosvásárhely, 1860. január 27.) az egyik leghíresebb magyar matematikus volt.

Tartalomjegyzék

1 Életútja
2 Érdekességek
3 Lásd még
- 3.1 Könyvek
- 3.2 Iskolák, intézmények

[szerkesztés] Életútja

Kolozsváron született, Erdélyben az akkori Ausztria-Magyarország területén. 13 éves korában édesapja, Bolyai Farkas segítségével már a matematikai analízisben is otthonosan mozgott.

A bécsi hadmérnöki egyetemen tanult (1818–1822), amelyet kitűnő eredménnyel végzett el. 21 éves korában már hadnagy, 22 évesen főhadnagy és 24 éves korában mérnökkari százados lett. Sokoldalú tehetség volt. Virtuóz hegedűsként és nagyszerű vívóként egyaránt jeleskedett. Több tudománytörténeti forrás is mint híres, sőt hírhedt párbajhőst tartja számon, újabban azonban ezeket nem tartjuk hitelesnek.

Bolyai János szülőháza Kolozsváron, pár lépésre a város főterétől.

Bolyai János emléktábla Olmütz, Csehország.

Családi körzőkészlet a marosvásárhelyi Bolyai-múzeumben

Bolyai-szobor Marosvásárhelyen

Nem hiteles kép

Bolyai-bélyeg

1820 és 1823 között dolgozta ki és írta meg korszakalkotó felfedezését: a nemeuklideszi geometriáját, amelyet abszolút, illetve hiperbolikus geometriának neveztek neves kortársai. Ő maga így fogalmazta meg felfedezését, melyet apjának írt egy levelében: „semmiből egy új, más világot teremtettem” (1823). Tudományos felfedezése 1832-ben Appendix címen apja Tentamenje első kötetének függelékeként jelent meg, melyet francia és német nyelvre fordítottak le.

A szakirodalom Bolyai-Lobacsevszkij-féle geometriának nevezi a párhuzamossági axióma tagadásán alapuló geometriákat. Az orosz Nyikolaj Lobacsevszkij ugyanis Bolyaitól függetlenül jutott ugyanerre a felfedezésre. A róluk sokáig folytatott elsőbbségi vita azonban nemcsak ezért nem dönthető el, hanem mert Bolyai a hiperbolikus geometriánál általánosabb abszolút geometriai vizsgálatokat is folytatott, míg Lobacsevszkij – némileg előbb ugyan, mint Bolyai – pusztán hiperbolikus geometriával foglalkozott.

János nagy vágya, hogy a kor leghíresebb matematikusának, Gaussnak a tanítványa legyen, sohasem teljesülhetett (Bolyai Farkas levélben kérte erre Gausst, az azonban nem válaszolt). A sors kiszámíthatatlansága folytán pedig éppen Gauss ejtette az első és sohasem gyógyuló sebet a fiatal Bolyai Jánoson. Apja ugyanis neki küldte el – fia kérésére – az Appendixben leírt nagy felfedezését (1831). Gauss nagyon szűkszavú volt a dicsérettel. Ami a legfájóbb volt, azt közölte a levelében, hogy ha megdicsérné Bolyait, akkor önmagát dicsérné, mivel ő is erre a felismerésre jutott, de nem volt bátorsága azt papírra vetni. Gauss fennmaradt feljegyzéseiből nem igazán derül ki, pontosan meddig jutott a téma kidolgozásában, milyen igazságokat sejtett csupán, és melyeket bizonyított.

A komplex számokról írott műve, a Responsio (1837) sem aratott nagy sikert. Ő határozta meg az álprím számokat (341), amelyek főként a 20. században kerültek előtérbe a kriptográfia területén. Kortársai nem értették és nem tudták felbecsülni a zseni igazi nagyságát. Mint a legtöbb géniusz, végtelenül magányos maradt. Megbízatásokat alig kapott (osztrák katonatisztként könyvelték el), pedig mindig készen állott szűkebb pátriáját szolgálni. Erre példa a Maros-gát és -malom megerősítési tervének két nap alatt történt beadása, pedig ezt már betegen végezte el (1850).

1860. január 27-én, Marosvásárhelyt halt meg.

[szerkesztés] Érdekességek

A marosvásárhelyi gyűjtemény között őriznek egy „megfakult” feljegyzést, mely szerint 1911-ben egy „Einstein Albert” nevű érdeklődő kölcsönkért a gyűjteményből bizonyos relativitáselméletet tárgyaló kéziratot, de elfelejtette visszavinni. Ismert, hogy előbb jött Bolyai János, majd utána báró Eötvös Loránd – azután az einsteini relativitáselmélet.

Bolyai azon igen kevés magyar híresség közé tartozik, akikről a hálás utókor krátert nevezett el a Holdon.

[szerkesztés] Lásd még

[szerkesztés] Könyvek

Bedőházi János: A két Bolyai, Marosvásárhely, 1897
Benkő Samu: Bolyai János vallomásai, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1972
Dávid Lajos: A Két Bolyai élete és munkássága, Budapest 1923
Stäckel Pál: Bolyai Farkas és Bolyai János geometriai vizsgálatai, fordította Rados Ignác, Budapest, 1914
Weszely Tibor (szöveg) – M. Makkai Piroska (grafika) – Roska Tamás (Előszó): Fiú és apa / Son and Father. (Bolyai János és Bolyai Farkas életéből fába metszette M. Makkai Piroska). Kétnyelvű kiadvány. Válasz Könyvkiadó, 2003.