Csúd-tavi csata
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Csúd-tavi csata, közismert nevén a jégcsata 1242. április 5-én a német lovagrend és a novgorodi orosz seregek közt lezajlott ütközet a befagyott Csúd-tavon. A német lovagok első nagy és súlyos veszteséggel járó veresége, amelyet csak a Grünwaldi csata múlt fölül.
| Jégcsata (Csúd-tavi csata) | |||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||
| Szembenálló felek | |||||||||
| Novgorodi Fejedelemség | Német Lovagrend-Kardtestvérek rendje | ||||||||
| Parancsnokok | |||||||||
| Alekszandr Jaroszlavics "Nyevszkij" | Gerhard von Malberg | ||||||||
| Szembenálló erők | |||||||||
| kb. 5-6 000 novgorodi | 2 000 teuton és kardtestvér lovag, valamint svéd és dániai keresztesek, észtek | ||||||||
| Veszteségek | |||||||||
| ? | 500 lovag | ||||||||
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Megelőző események
[szerkesztés] Svéd támadás Novgorod ellen
A svédek hajókon mintegy ötezer fős sereget küldtek Novgorod meghódítására. A parancsnokuk a XI. Erik király nevében uralkodó Birger jarl volt. A novgorodi dél-finnországi birtokokat könnyen felprédálták és a háború után is birtokukban tartották, titokban a mongolokkal kötöttek szövetséget. Alekszandr Jaroszlavics (Sándor herceg) serege, amely alig valamivel volt több az ellenségnél július 15-én rajtaütött a Névánál lehorgonyzott svédeken és szétverte őket.
[szerkesztés] A Német lovagrend támadása
De a svéd támadással egyidejűleg Livónia felől a teuton lovagok is betörtek az országba. Az orosz seregek északon való lekötöttségét kihasználva bevette Izborszk és Pszkov városát. Az elfoglalt területeken bevezették az inkvizíciót a katolikus vallás terjesztésére (tekintve, hogy a keresztesek szemében az ortodoxok, akik szakítottak Rómával hitehagyottak). A fővárosban időközben Sándor herceggel szembenálló német-barát frakciók kerekedtek felül, ezért a fiatal herceg elhagyta a várost. Ám amikor az oroszok 1240-41 folyamán újabb vereséget szenvedtek és a tatároktól is szorongatva voltak, a novgorodiak visszahívták Sándort (1242). A herceg aztán csakhamar visszafoglalta Pszkovot, s a város környékét kifosztotta, s felégette (igaz motiválta mindezt az is, hogy utánpótlási gondjai voltak).
[szerkesztés] A jégcsata
Dorpattól (ma: Tartu Észtországban) keletre a befagyott Csúd-tó vagy más néven Peipus tavon (észtül:Peipsi järv) állta útját 5-6000 emberével a Kardtestvérek rendje és a német lovagrend egyesített erőinek (kb. 2000 lovag), amit svéd, s dán lovagok és észt segédhadak erősítettek. A lovagok azt tervezték, hogy a jól bevált ékalakú hadrendben való gyors támadással kettévágják az orosz sereget és az ő hadrendjük is két részre vállik, s az ellenség csapatát külön-külön morzsolják föl. A német roham az oroszok első sorait áttörte. De Sándor herceg – aki jól ismerte az ellenség harcmodorát –, parancsára a következő sorok szétnyíltak: a novgorodiak maguk közé engedett ellenség mögött bezárták a réseket, eképp az ék nem bírt kibontakozni. A lovagokat horgas kampókkal leszedték őket lovaikról, s akik kénytelenk voltak gyalog harcolni. A vereség egyik fő előidézője az volt, hogy a lovagok alatt beszakadt a jég. A csatában a rend száz tagja esett el, négyszáz másikat, akik fogságba estek, Sándor herceg kivégzett. A legnagyobb veszteséget talán német a hűbéres dorpati püspök, Hermann von Buxhoevden erői szenvedték el, amellett tény, hogy az oroszok jelentős véráldozat árán vívták ki a győzelmet, mint a (Névánál is.
[szerkesztés] A csata következménye
Ez a vereség meghiúsította a Német Lovagrend expanziós kísérletét Novgorod irányába. A német lovagrend országát 1241 és 1242 során több tatár támadás is érte. Az oroszföldi vesztés hatására tört ki a még pogány poroszok felkelése rajtuk uralkodó keresztes lovagok ellen, amit csak 1253-ra sikerült leverni. 1244-ben a szentföldi keresztesek megsemmisítésével végződött gázai csatában a lovagrendnek vagy 400 embere esett el. A borzasztó veszteségek a rend fennmaradását veszélyeztették, melyekből csak külső segítséggel bírt kilábalni.
Az oroszok győzelme a mongolokat is nyugtalanná tette, mert Sándor herceg már a tatárok kiűzését tervezte. Ez is közrejátszott tehát, hogy a tatárok kivonultak mind Magyarországról, mind Lengyelországból.
A csatáról Eizenstein készített (propaganda elemeket is tartalmazó) nagyszabású romantikus filmet a Jégmezők lovagja címen. A film zenéjét a nem kevésbé jelentős orosz zeneszerző Szergej Prokofjev szerezte.
[szerkesztés] Forrás
- Weiszhár Attilla – Weiszhár Balázs: Csaták kislexikona, Maecenas 2000.
- Vajda Tamás: A német lovagrend a Baltikumban
Based on work by