Falusi turizmus
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A falusi turizmus a szabadidőnek a megismerés szándékától motivált, rekreációs vagy rehabilitációs célú eltöltése falusi környezetben, a turizmus egy sajátos formája. A falusi turizmust a falusi vendéglátás szolgáltatásai teszik lehetővé. A falusi turizmust tágabb értelemben a falusi vendéglátást is magában foglaló komplex fogalomként is használják.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A falusi turizmus fogalma
A falusi turizmus az egyik legalkalmasabb módja annak, hogy a turista közvetlenül megismerhesse egy tájegység életét és kultúráját. A falusi turizmus lényege nem egyértelműen a falu, hanem a falusias környezet. (Magyarországon például tipikusan vannak olyan városok is, amelyeknek egyes részei kifejezetten falusias arculatot mutatnak.)
A falusi turizmus a városi ember találkozása a természettel. A falusi élet mindig is vonzotta a városi embert, aki szeretné újraépíteni kapcsolatát a természettel, újra megismerni vagy megtanulni azt, amit az ősei tudtak-ismertek. A falusi ember ismeri a természetet, amiből a városi ember régen kiszakadt, sőt nem csak ismeri, hanem tudja és érti, benne él. Falun élni annyi, mint újra a természetben élni. Ehhez nélkülözhetetlen, hogy a falusi vendéglátásra berendezkedő falvak vonzó természeti környezetben legyenek. Ennek nem kell feltétlenül hegyvidéken vagy vízparton lenni – elég ha háborítatlanul természetes és ember által nem túlságosan átalakított.
[szerkesztés] Falusi vendéglátás
A falusi vendéglátás elsősorban a vidéki – nem városi és nem kiemelt üdülőhelyen fekvő – településeken (faluban, tanyán, tanyás térségben) folytatott vendégfogadás, amely magában foglalja a szállást, az étkezési és programszervezési szolgáltatásokat egyaránt. A falusi vendéglátás ezenkívül valójában bárhol szervezhető, ahol a vendégfogadás falusias jellege biztosítható és a közvetlen környék (akár városrész) kielégíti a falusi vendéglátással szemben támasztott tartalmi és formai követelményeket. Ami fontos, az maga a ház és az udvar, az utcakép és a lakónegyed megjelenése, felszereltsége, a szolgáltatások skálája.
A falusi vendéglátás feltétlenül komplex módon értelmezhető, mert jóval több mint az alapvető szállás és étkezési szolgáltatások biztosítása, a falusi vendéglátás a hagyományos falusi környezet megőrzését, a mezőgazdaság (az földművelés és az állattenyésztés), a népi kultúra, a folklór, a népi építészet és mesterségek továbbélését segítő tevékenység, amely számottevően növelheti a falu népességmegtartó erejét. Így aztán a szabadidő eltöltéséhez szükséges kapcsolódó szolgáltatásokat is a falusi vendéglátás szerves részeként kell kezelni.
A helyi és regionális vonzerővel rendelkező, gondozott falusi, vidéki környezetben a belföldi és külföldi vendégek szabadidő-eltöltési szükségleteinek széles körű, kereskedelmi alapokon való kielégítéséhez szükséges az ezt szervező helyi intézmények és szolgáltatók jó együttműködése. A falusi-tanyai vendéglátás céljai röviden az alábbiak:
- a meglévő épületvagyon, a természeti értékek és erőforrások hasznosítása
- a természet és az épített környezet védelme, hagyományőrző fejlesztése
- a helyi foglalkoztatási lehetőségek bővítése, megélhetés vagy kiegészítő jövedelemforrás biztosítása
- az agrártermelés kiegészítése, alternatívája, a helyi termelésű, előállítású termékek számára értékesítési lehetőség biztosítása helyben, azaz összességében véve az ún. paraszti gazdálkodás gazdaságosságának növelése
- a falu integrált fejlesztése, beleértve a falu arculatának megteremtését, illetve javítását, az egyes városiak gondolkodását behatároló negatív előítéletek leküzdését és a falu hajdani rangjának visszaszerzését.
A falusi vendéglátás kialakulását és fejlődését a kedvező természeti és épített környezeti adottságok természetesen nagymértékben elősegítik, de esetleges hiányuk, vagy a reméltnél, a szükségesnek ítéltnél kisebb vonzerejük nem teszi lehetetlenné az egyes falvak bekapcsolódását. Nagyon sok múlik ugyanis az emberi tényezőn, azon hogy a helybéliek mennyire képesek azonosulni a falusi vendégfogadás gondolatával, mennyire ismerik fel az aktív és tevékeny önszerveződés, összefogás szükségességét. Színvonalas alapszolgáltatásokra épülő, megfelelő hozzáállással létrehozott, vonzó szabadidős programokkal a természeti és műemléki látnivalók hiánya bizonyos mértékig ellensúlyozható, vagyis a falusi vendéglátás azokon a vidékeken is megteremthető, ahol gyakorlatilag a hagyományos kiránduló vagy üdülőturizmus semmilyen vonzó látnivalója, programja sem mutatható fel.
A falusi vendéglátáshoz nem feltétlenül szükséges, hogy a település egyedülálló turisztikai látnivalóval rendelkezzen. Persze nem árt, ha a falu fel tud mutatni valami különlegességet, amellyel ajánlatainak egyedi jelleget tud kölcsönözni, de ennek hiánya nem kizáró ok – a nem létező természetes vagy épített vonzerő pótolható vendégszeretettel, a vendéggel való foglalkozással. Hiszen mit is kíván a vendég?
- Egészséges környezetet és szép tájat
- Minőségi szállást (felszereltség, kiszolgálás)
- Vendégszerető fogadtatást a helyi lakosok részéről
- Ápolt faluképet, nyugalmat
- Kiegyensúlyozott ár-szolgáltatás arányt
- Minőséget az étkeztetésben (pl. helyi ételkülönlegességeket)
- A szabadidős és sportfelszerelések jó állapotát, minőségét
Ehhez elsősorban az kell, hogy az önkormányzat szót tudjon érteni a helyi vállalkozókkal és viszont; hogy sikerüljön kialakítani a faluban egy aktív magot – turisztikai egyesületet –, amely maga mögé állítja mindazokat, akiknek szerepe van, vagy lehet a vendégfogadásban, a programkínálat színesítésében.
Vannak persze a falusi vendéglátásban helyzeti előnyt kölcsönző tényezők. Nagyobb eséllyel remélhet vendégeket az a falu, amely meg tudta őrizni a helyi népi építészet hagyományait, az épületek harmonizálnak egymással az utcákban, azaz az összbenyomás egységes falusi képet tükröz. Előnyt jelentenek a jó táji adottságok, az erdők, rétek, folyó- vagy más vízpartok közelsége, az érintetlen természet. Ugyancsak hasznos, ha a faluban vagy a környéken bemutatható népi mesterség vagy kézműipar található. Nem lebecsülendő előny a városokhoz mérten jó közbiztonság és minimális balesetveszély.
Vonzerőnek és programnak egyaránt beválik, ha a vendégek jelen lehetnek a paraszti munkánál, sőt kivehetik belőle a részüket. Bármilyen furcsa, de megfelelő „tálalás” esetén a vendég fizet azért, hogy dolgozhasson, hogy állatokat gondozzon vagy éppen földet műveljen, rétet kaszáljon, ahelyett hogy munkabért várna el cserébe.
A falusi vendéglátás megvalósítása településenként különböző! Profilt kell választani és ehhez igazodva, ki kell alakítani valamilyen arculatot. A profil megválasztása az adottságoktól és a potenciális kereslettől függ. Ezen a ponton találkozhatnak az egyéni megélhetési törekvések a falvak településfejlesztési elképzeléseivel, így jó esetben a mérnöki-műszaki elgondolások ötvöződnek a vállalkozási igényekkel.
A helyi vagy még inkább kistérségi turisztikai egyesület révén megoldható az érintettek összefogása, valamint az hogy idénytől függően regionálisan jellemző programokat állítsanak össze, és ezek ismertetőit eljuttassák a nagyobb utazásszervezőkhöz.
A falusi vendéglátás nyugodtan tekinthető olyan tevékenységnek, amelynek három fő szereplője van a szabályozórendszert működtető kormányzaton és a régiós szervezeteken kívül:
- az önkormányzat
- a vállalkozók
- és maga a lakosság.
A vendégek visszajárnak, ha elégedettek és azt kapták, amire vágytak. A legjobb befektetés a turista igényeinek minél magasabb szintű kielégítése. Ráadásul az elégedett vendég a legjobb reklámhordozó, hiszen a falusi vendéglátás esetében nagyon nagy a személyes kapcsolatok szerepe, és egyik család gyakran a másiknak adja a címet, ahol ő jól érezte magát.
[szerkesztés] A falusi vendéglátás elemei
A falusi vendéglátás elemei az elszállásolás, ellátás, szabadidő-eltöltési lehetőségek és szolgáltatások. A falusi vendéglátás alapkövetelménye a sokoldalúan fejlett szolgáltatási infrastruktúra. A falusi vendéglátás vonzerejét növelhetik a kulturális és hagyományőrző programok, gasztronómiai programok, szabadidős tevékenységek.
[szerkesztés] Szállás
A falusi vendéglátás szálláshelyei közé tartozik a falusias-tanyai térségekben vendégfogadást szolgáló vendégszoba, lakrész, üdülőház, tanya, sátorozóhely. A fogadókapacitást bővítik az egyéb kereskedelmi szálláshelyeket, amelyek a tájra jellemzőek, sajátos hangulatúak, pl. fogadók, panziók, kulcsosházak stb. A vendéglakrész kialakítható a családi házon kívüli régi épületekben is. Ezek főleg akkor vonzóak, ha különleges formájukkal, kialakításukkal felkeltik a vendég érdeklődését és komfortossá tehetők, pl. csűrök, kunyhók. A szabadban kialakított játszóterület vagy társalgó ugyancsak fontos tere a játéknak, szabadidős tevékenységeknek. A vendégfogadó ház színvonalát növeli, ha a vendégek gépkocsi(inak) garázst vagy gépkocsibejárót biztosítunk. A virágoskert, a szépen díszített, rendezett pihenőkert ugyancsak fontos része a falusi vendéglátásnak. A konyhakert, a gyümölcsös fontos kínálati elem. Az itt megtermelt zöldség, gyümölcs nemcsak saját fogyasztásra, de a vendégek panziós ellátására is felhasználható.
[szerkesztés] Ellátás
Az ellátás formáinál többféle megoldási lehetőség van:
- önellátás: ilyen esetben a vendég saját maga gondoskodik ellátásáról
- reggelit biztosít a vendégfogadó, a szobaár tartalmazza ezt
- panziós ellátásnál lehet félpanzió vagy teljes panzió
- esetenkénti étkezés is lehet, ilyenkor 1-1 közös étkezés van
A vendégek leggyakrabban a reggelit választják.
[szerkesztés] Szabadidős tevékenységek
A vendégeknek nyújtott szolgáltatásokkal a vendégfogadás színvonala növelhető, a vendég kényelme, elégedettsége fokozható és hatékony eszköze lehet a vendégért folytatott versenynek. A falusi vendéglátásban a vendégfogadó ház jól megtervezett szolgálatási kínálata versenyelőny lehet. A tevékenység jellege szerint célszerű viszonylag széles lehetőséget biztosítani, hiszen a vendégigény igen különböző. Szabadidő-eltöltési lehetőséget kínálhat a természeti adottság, a vonzerő, az épített környezet, a vendégfogadó ház egyes szolgáltatásai.
A természeti adottságok közül vonzerő lehet a táj, hegyvidék, erdős terület, tavak, folyók, egyéb természeti képződmények, az élővilág, a természet érintetlensége.
A népi építészeti emlékeknél meg kell őrizni a falu jellegzetes épületeit, a faluképet, településmaradványokat például faluház.
A kulturális adottságoknál elsősorban a néphagyományokat, közösségi szokásokat, népművészetet, népzenét és néptáncot és a népi ételeket veszik figyelembe a turisták. A kimondottan népművészeti kézművesség fennmaradása hozzájárul egy tájegység arculatának megőrzéséhez éppúgy, mint az ott jellemző ételek, italok, szokások.
A népművészeti, kézműves hagyományok leggyakoribb formái: a fazekasság, a szövés, a hímzés, a fafaragás, a népi kismesterségek között a kovács, a kékfestő, a mézeskalács-készítő, a kosárfonó. A tájegység népművészete, kézműves ipara, a népi kismesterségek a műhelyekben, a tanfolyamokon megismerhetők, gyakorolhatók, a tárgyak megvásárolhatók. Fontos az együttműködés, hiszen e nélkül a falusi vendégfogadás, a falusi vendéglátás kínálata szegényebb, a kézműves pedig nehezebben talál piacot a termékeinek.
[szerkesztés] Évszakok
A szabadidős programok egy része függ az évszaktól. Évszakonként meg kell tervezni a programkínálatot, gondoskodni kell, hogy minden évszak kínáljon szabadidős programokat:
- Nyár: érdemes a természeti adottságokra építeni a programot, például a vízparti településeken fürdőzési lehetőséggel (2-3 hetes üdülési időtartam)
- Ősz: nagyobb szerepet kaphat az őszi mezőgazdasági betakarítási munkák megismerése, népszokások felelevenítése, természetjáró túrák, jelentős vadállomány esetén vadászatok szervezése (egyhetes ajánlatok)
- Tél: zárthelyi programok jellemzők (lehet például főzőtanfolyam), régi foglalatosságok felelevenítése, népszokások, téli sportok, disznóvágások.
- Tavasz: nehéz programot találni, a természet ébredése nem mindig kínál elég vonzerőt
A hobbiprogramok általában évszaktól függetlenül biztosítják az aktív üdülés lehetőségét, ezért érdemes hobbiprogramokat, tanfolyamokat szervezni.
[szerkesztés] A falusi vendéglátás mint termék
A falusi vendéglátás különböző szolgáltatásokat, szolgáltatás csomagokat foglal magában. Ha valaki meghallja a falusi vendéglátás kifejezést, nemcsak a falusi szállásra, házra, hanem finom tájjellegű ételekre, kirándulásokra, pecázásra, lovaglásra, a ház kertjében folytatott munkára, esti borozgatásokra gondol, és még sorolhatnánk. Ha nem tudjuk, hogy kit szeretnénk vendégül látni, nem ismerjük az igényeit, a szokásait, nem gondoskodunk kellőképpen a hangulatos, azonban igen praktikus eszközökkel felszerelt szálláshelyről, a vendég nem fogja jól érezni magát. Nem fog visszatérni, sőt kellemetlen élményeiről másoknak is fog beszélni. Azonban, ha a vendégül látni kívánt családok elvárásainak megfelelően alakítjuk ki a szálláshelyet, ha a környéken található nevezetességekről, éttermekről, szolgáltatásokról, programokról információkkal látjuk el a hozzánk érkezőket, netán bevonjuk őket a falusi élet mindennapjaiba, programokat tudunk ajánlani, állandóan visszatérő vendéget kapunk.
Ezért mielőtt belefognánk a falusi vendéglátásba, igen fontos a vendég „körülhatárolása”, vagyis tudnunk kell, hogy kik lesznek a vendégeink és melyek az elvárásaik. Eszerint – és természetesen a minősítési feltételek, illetve az adottságaink szerint – kell kialakítanunk a falusi szálláshelyet. Ha ezt nem tesszük meg, nem pontosítjuk a szolgáltatásainkat, a ven-dég nem lesz elégedett. Ha a vendég előre tudja, hogy mit várhat, s mi ezeknek az elvárásoknak eleget teszünk, megvalósul az egyik legfontosabb feltétel, a „jó termék”, amit könnyű lesz eladni.
[szerkesztés] Az ár szerepe a falusi vendéglátásban
Köztudott, hogy az ár közgazdasági fogalom, kategória. Azonban nagyon veszélyes, ha elfogadjuk azt a nézetet, hogy a falusi vendéglátás egyenlő az olcsó szálláshellyel. Tudjuk, hogy az igen alacsony árhoz silány, könnyen romló, széteső, meghibásodó termék képzete társul. S azt is tudjuk, hogy a magasabb ár korszerű terméket, szolgáltatást kell, hogy ta-karjon, hiszen a vásárló a rossz terméket csak egyszer vásárolja meg és soha többé. Sőt a gyártóról is meg lesz a véleménye, semmilyen más terméket nem fog vásárolni ettől a cégtől. A falusi vendéglátásban is így kell, hogy működjön az ár megítélése. Soha nem szabad túl alacsony áron reklámozni a falusi szálláshelyünket, mert először is ráfizetünk, másodszor pedig gyanús lesz a vendégnek.
Természetesen, ha a „piaci bevezetés” időszakában vagyunk, bevezető árra van szükség. Azonban ez nem tartható sokáig, mert veszteségesek leszünk, s előbb, vagy utóbb befejezzük a tevékenységünket. Pontos számításokat kell végezni, hogy milyen beruházásokra van szükség, milyen költségeink lesznek, mennyit tudunk reklámra, piackutatásra költeni? Ezt a kialakított árat össze kell vetnünk a többi falusi vendéglátó áraival, és természetesen azt is tudnunk kell, hogy mennyit szán rá a vendég. Ne ijedjünk meg, ha a mi árunk magasabb lesz, mint a konkurenciáé, túl sokszor ne menjünk az áraink alá, hanem tudassuk a vendéggel, hogy milyen többletszolgáltatásokat, vagy plusz minőséget nyújtunk a többi vendéglátóhoz képest. Az árainkban érvényesítsük a fejlesztéseinket, beruházásainkat, s ezt tudassuk a vendégekkel is, a katalóguson keresztül.
[szerkesztés] Reklám
A jó „termék”, vagyis a minőségi falusi vendéglátás önmagában nem elég ahhoz, hogy vendégünk legyen. Igen fontos, hogy „ott legyünk” a piacon, hogy eljusson a „termékünk” a leendő vendégekhez. Ezt többféleképpen megtehetjük. Megpróbálhatjuk értékesíteni a szálláshelyünket közvetlenül hirdetéssel, turisztikai kiállításokon való részvétellel. Ez egyedül igen költséges és nehézkes. Itt közvetlenül találkozhatunk a „potenciális” vendéggel, vagyis az érdeklődővel. Ez mindenképpen rangot, elismertséget ad, bizalmat kelt a vendégben. Ugyanígy vagyunk ezzel mi is. Rögtön azt nézzük, hogy a szálloda, vagy az utazási iroda milyen szövetségnek, szervezetnek a tagja, milyen a minősítése, ha külföldön, vagy belföldön szeretnénk nyaralni. Nos a falusi vendéglátást kereső vendég sincs másként. Főleg a külföldi vendégek keresik a minősítést, a háttérszervezetet, a garanciát a falusi vendéglátó mögött. Nagyon fontos, hogy ha levelet, vagy telefonhívást kapunk, a lehető leghamarabb reagáljunk az érdeklődésre. Egy-két napon belül válaszoljunk, pontosítsuk az ajánlatunkat. Tisztázzuk a vendég elvárásait, hogy ne a megérkezéskor derüljön ki, hogy többen vannak, vagy kutyát is hoztak, amikor mi ezt nem engedtük meg. Tisztázzuk a lemondási határidőt és kérjünk előleget, amit a lemondási határidő elteltével nem kap vissza a vendég. A vendéget fogadók egymásnak is segíthetnek. Ha nálunk már elfogyott a hely, jól jöhet egy másik tag címe, telefonja, más alkalommal majd visszakapjuk a vendéget, ha amott elfogyott a hely. De így van ez a szolgáltatásokkal is.
Egy falun belül meg lehet osztani a szolgáltatásokat magunk között. Az egyik vendéglátónál van lovaglási lehetőség, a másiknál gyerekmedence, a harmadiknál szauna. Ne irigyeljük a vendégünket a másik szállásadótól. Kiegészíthetjük egymást. Sőt ötleteket is átadhatunk egymásnak. Egy másik-önmagától működő-értékesítési lehetőség a „szájhagyomány”. Azonban ez csak akkor működik, ha maximálisan a vendégért vagyunk és törődünk vele, ha apró figyelmességgel lepjük meg. Pl.: A friss gyümölcsből az asztalra tehetünk kóstolónak, vagy szendviccsel, kis pohárka pálinkával, borral, üdítővel várjuk a megfáradt érkező vendéget. Vagy ha nem tudjuk fogadni, az éjjeliszekrényre tehetünk csokoládét a kredencre, vagy a hűtőbe tehetünk a frissen főzött lekvárból stb. De ne vigyük túlzásba a „pátyolgatást”, nem minden vendég szereti. Várjuk meg, hogy a vendég közeledjen. A közmondás azt tartja, hogy „A jó bornak is kell a cégér”. Ez valóban így van, mert ha nem tud rólunk a vendég, annyit jelent, mintha nem is lennénk. Tudjuk, hogy két termék közül a polcon azért nyúlunk, ami színesebben, ötletesebben van csomagolva. Ezért a házunkat ne csak a legszükségesebbekkel szereljük fel, hanem csinosítsuk ki, apró ötletekkel gazdagítsuk, hívjuk fel magunkra a figyelmet. Ez olyan, mint az áruházaknál a kirakat. Ügyeljünk a virágokra, a díszítésekre. Tehát, ha reklámról van szó, ne csak a hirdetésre, szórólapra gondoljunk. Azonban a legújabb közmondás szerint: „A legjobb reklám a (jó) minőség.” A fentiekből látszik, hogy mennyi minden befolyásolja azt, hogy el tudjuk-e adni a „termékünket”, a falusi vendéglátást. Ez függ az ártól, a szálláshelyünk minőségétől, attól, hogy reklámozunk-e.
[szerkesztés] Vendéglátók és vendégek
[szerkesztés] A vendéglátók
A vendéglátás egyik meghatározó tényezője maga a vendéglátó személy vagy család vendégfogadásra való alkalmassága, a vendégek számára biztosítható elhelyezés és a pihenési lehetőség. A vendéglátók személye a vállalkozás méretét is befolyásolhatja. A vendéglátók legtöbbször az alábbi típusokba sorolhatók:
- Egyedülálló (nyugdíjas vagy aktív dolgozó)
- Nyugdíjas házaspár esetenként idős szülőkkel, gyerekeik már elköltöztek de közeli településeken élnek
- Fiatal házaspár gyermekekkel, ahol a háziasszony a házimunka mellett gondoskodik a vendégekről
- Fiatal szülők gyermekkel s a nagyszülőkkel, ahol a nagymama vállalja a vendégfogadást és a dolgozó fiatalok besegítenek
- Nagycsaládi típusú vendégfogadás, ahol a generációk jól kiegészítik egymást, s mindnyájan részesülnek a haszonból
A családtípusoknak alapvető befolyása van a vállalkozás formájára. A vendéglátás az esetek többségében a háziasszonyok feladata, de mögöttük a család is részt vesz a vendégek programjának, kényelmének biztosításában. A háziasszonyok többsége hosszú, aktív időszak után, jelentős tapasztalatokkal felvértezve vált át a falusi vendéglátásra. Általában a település polgárosult rétegeihez tartoznak, középfokú végzettséggel és városi tapasztalatokkal. Az emberekkel való foglalkozás, a kapcsolatteremtés nem okoz nekik problémát. Néhányan már tapasztalatot szereztek üdülőjük kiadásából, vagy külföldi vendégek fogadásából.
A falusi vendéglátás különleges viszonyt eredményez a vendég és a vendéglátó között. A turizmus többi ágától megkülönbözteti, hogy hosszú távú személyes kapcsolatok alakulhatnak ki, barátságok is szövődhetnek. Az ilyen típusú kapcsolat megteremtéséhez nélkülözhetetlen a vendégszeretet, a másokkal való törődés és az örömszerzés.
[szerkesztés] A vendégek
A vendégek típusai:
- Nyugdíjasok: az adott környezet megismerése
- Családosok: vonzerő lehet az állat-etetés, gondozás a kisgyermekek részére
- Diákok, hallgatók: új ismeretanyag megszerzése a cél általában
- Üdülők: kikapcsolódásra, pihenésre vágynak
[szerkesztés] Falusi turizmus Magyarországon
[szerkesztés] Története
Magyarországon a falusi vendéglátás az 1930-as évektől kezdve bontakozott ki főleg a Balaton környékén, a Mátra-Bükk hegységben, és a folyók mellett, a kedvező éghajlati és táji adottságú falvakban. A falusi turizmushoz, mint üdülési formához, kiterjedt fogadó-, magánpanzió- és fizető-vendéglátó hálózat csatlakozott. Az ország üdülési igényeinek kb. 35%-át a falvak elégítették ki. Nagy jelentőséggel bírt a városi gyermekek üdültetése faluhelyen, mert ezalatt a gyermek részesévé válhatott a falusi életnek, megbarátkozhatott annak mindennapjaival, a dolgos hétköznapokkal és a falu ünnepnapjaival. Az ismerkedés a mezőgazdasággal, a földműveléssel, a kertészettel, az állattenyésztéssel életre szóló élményt nyújtott számukra.
Ez a kedvező folyamat a II. világháború kitörésével megszakadt, hosszú időre elhalt. A falusi „üdülés” egyesek számára kényszerként jelentkezett (kitelepítések). Mások számára a falusi vendéglátás megnyilvánulásaként a családi és baráti kapcsolatok ápolása maradt, hiszen a városba betelepült családok jó részének maradt falun rokonsága, vagy más jó ismeretsége. Ez viszont a családok vagy a gyerekek falusi nyaralása, nyaraltatása volt, és nem tekinthető igazi falusi vendéglátásnak. A korábbi szálláshelyhálózat elhalt, a magánpanziók reneszánszára egészen a nyolcvanas évekig várni kellett. Így aztán hiába lett volna kereslet a falusi vendéglátásra, a kínálati oldal hiányzott, illetve csak földrajzilag koncentráltan, erősen lecsupaszított formában jelentkezett. A vendégfogadási tevékenység nem annyira a klasszikus falusi vendéglátás köntösét öltötte fel, hanem egyszerű szobakiadásban merült ki.
[szerkesztés] Mai helyzet
A rendszerváltás óta számos ösztönös és nagyon jó kezdeményezés született, de igen sok helyen mindmáig hiányzik az önszervező erő, amely piacképessé tudja tenni a falut, mint turisztikai célpontot. Ennek felismerése viszonylag hamar be is épült a különféle turisztikai elképzelésekbe és hivatalos koncepciókba, de valahogy eléggé felemás módon. A falusi vendéglátás ugyanis természeténél fogva nem tartozik a centralizálható tevékenységek közé. A szakemberek egy része ezt fel is ismerte –, ennek ellenére a hivatalos politika, a jogi szabályozási rendszer mindent megtett a központosításért. A privát házaknál, majd az egyéb típusú magánszálláshelyeken történő vendégfogadást az utóbbi időszakban igyekeztek minél szigorúbb korlátok között tartani. A szabályozás merev mind a jogi engedélyezési, mind pedig a piaci értékesítési csatornák megszabását vagy a vendégek bejelentkezési kötelezettségeit tekintve.
Fontos lenne a külföldi turisták megcélzása, de ennek alapvetően több akadálya van. A falusi vendéglátásnak valahol mindig sajátos nemzeti jellege van, és egy magyar falu igazán egy magyar gyereknek érdekes, mert pl. ugyanilyen faluban élt egykor a nagypapája is. Másrészt a falusi vendéglátók nyelvtudás szempontjából nem állnak valami jól. Márpedig a vendéggel kapcsolatot kell teremteni, beszélgetni kell vele, ez pedig nyelvtudás nélkül lehetetlen. Lépéseket kell tenni annak érdekében is, hogy a falusi vendéglátás környezetbarát turisztikai formaként jelenjen meg. A környezetkímélő gazdálkodás a hagyományos falusi háztartásoktól amúgy sem idegen, zárt termelési rendszerükben minden hasznosítható nyersanyagnak megvan a helye. A falusi vendégfogadóknak is mind a gazdálkodás (minimális vegyszerhasználat, hulladékok hasznosítása), mind a szálláshely-szolgáltatás terén (csatornázás, víz- és energiatakarékos megoldások) hasonló magatartásra kell törekedniük.
Fontos kormányzati politika a falu lakosságmegtartó képességének fokozása. Ez a településtípus sok ellentmondást, társadalmi feszültséget hordoz magában. A világ gazdaságilag fejlettebb részein megindult a visszaáramlás a kisvárosokba, falvakba. Tudatos fejlesztési politika esetén csökken a város és a falu közötti ellentét. A legfontosabb azonban, hogy legyenek a falunak olyan, a közösség által támogatott, s benne tekintélyt merítő intézményei, melyek nélkül a közösségi élet elképzelhetetlen.
A gazdaságirányítási váltás után az erőforrások többsége felett a helyi szervek, vállalkozók fognak rendelkezni. A központi erőforrásokból elsősorban a nagytérségi területfejlesztési, kiegyenlítési célkitűzéseket fogják előnyben létesíteni. A helyi adottságok jelentősége, használati értéke nő. Az irányító ráhatások helyett a települési, illetve térségi identitás és önfejlesztés kibontakoztatása a cél. A jövőben a fejlesztések nagyobb hányadát kell helyi erőforrásokból, s ezeken belül is vállalkozási alapon finanszírozni. A falusi vendéglátás, mint önálló gazdasági ágazat fejlesztésében az alábbi tényezőket kell figyelembe venni:
- A helyi erőforrások és energiaforrások mind hatékonyabb kihasználását,
- A meglévő létesítmények fejlesztését, az új beruházásokkal szemben,
- Az új létesítmények szolgálják a kívánatos struktúraváltást,
- A struktúra megújítása az emberi erőforrásokkal való újszerű gazdálkodást is kívánja,
- Az állandó mennyiségi növekedés helyett a minőségi fejlesztés elismerése, preferálása a cél,
- A rövid távú jövedelemnövelés helyett, a hosszú távú biztonság növelését kell előnyben részesíteni
- A regionális önigazgatást és az önfinanszírozás kialakítását.
A minőségi fejlődés a falusi vendéglátásban a kínálat növekedését, sokoldalúvá tételét, s mindezek alapján a fajlagos költési szint emelését jelenti. Ez nem az extenzív szálláshelynövelést, hanem más szolgáltatások (pl. az étkezés) fejlesztésében kell megmutatkoznia. Ezek magával vonják a kisrégiók kapcsolatainak erősítését. Az idegenforgalmi stratégiában ez úgy jelentkezik, hogy a rövid távú (pl. bevásárlóturizmus) érdekek kihasználása mellett a tartós tendenciákra helyezik a hangsúlyt. Például, hogy a magyarországi helyzetre alapítva a gyógyturizmus növelését helyezzük előtérbe. Emellett lényeges, hogy a települések, és a területi egységek (régiók) saját és törvényes állami szervekkel, valamint alulról építkező idegenforgalmi szervekkel rendelkezzenek. Legyen meg a területi egységek önfinanszírozásához szükséges pénzügyi alapok lehetősége. (helyi vállalkozások, helyi adóztatás) Az aktivitás fokozása szükséges a gyengén fejlett térségekben, ahol a struktúraváltástól várják a fejlettségi elmaradások pótlását. Ki kell használni a természetes és művi adottságok mellett az emberi tényezőket. A népművészeti, a népviseleti, a szokásokat és népszokásokat, hagyományokat. A regionális kötődéstudat (identitás) kibontakoztatásával jelentős fejlesztőerő mozgósítható. Fejlesztendő a régió kifelé megmutatkozó arculata. A meglévő munkaerő képzettségi színvonala, kreativitása, önbecsülése és együttműködési készsége kihasználandó. A falusi vendéglátás döntően a természeti értékek hasznosítására épül. Ezen értékek egyik jelentős fogyasztója, de veszélyeztetője is (tájvédelmi körzet túlzó beépítése, szemetelés, vízszennyezés). Arra kell törekedni, hogy a természeti értékek, a táj összhangja, az ökológai egyensúly károsodást ne szenvedjenek.
A települési célok kialakítása során tudomásul kell venni a realitásokat. A falvak jelentős részét sújtja a tőke hiánya. Ez nem vezethet el a cselekvőképtelenséghez, illetve a felülről jövő támogatás várásához. Az önkormányzatoknak gazdasági feladatainak döntő része településük ellátásához, de nem kizárólagos fejlesztéséhez kapcsolódik. Az ott lakók és a céltól függetlenül ott tartózkodók anyagi, szellemi szükségleteinek kielégítését szolgálják. Továbbá az intézmények, a termelők és szolgáltatók, más vállalkozók a településtől függő igényeinek önkormányzati segítséggel történő kielégítését is magában foglalja. Ezek a célok a szakmai és pénzügyi erők koncentrált célorientált összevonásával érhetők el.
[szerkesztés] Források
- Árkiné Gombás Edit: Gondolatok a marketingről és az értékesítésről a falusi turizmusban Falusi turizmus 2002 4. szám
- Bárdos Dezső: A falusi turizmus és a közigazgatás Comitátus (Veszprém) 1993. október 66.o. ISSN 1215-315X
- Bárdos Dezső: A falusi turizmus újrafelfedezésének szociológai vonatkozásai idegenforgalommal nem rendelkező településeken Bp. 1992 kézirat
- dr. Fekete Mátyás: Falusi turizmus. Falusi turizmus tájékoztató 2005. 1-2. szám
Based on work by