Hrodna

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Hrodna címere

Hrodna vagy Horadnya (Гродна, belarusz nyelven), Grodno (Гродно, oroszul és lengyelül), litvánul Gardinas nagyváros Fehéroroszország északnyugati részén, a litván és a lengyel határ közelében, a Nyeman-folyó és a Laszoszna (Loszoszno) összefolyásánál.

Hrodna elhelyezkedése

A Hrodnai terület és a Hrodnai járás székhelye. Minszktől 286 km-re nyugatra fekszik, a lengyel határtól 21 km (Kuźnica Białostocka), a litván határtól 31 km (Privalka – Druskininkai) választja el. Lakossága 2006-ban 320,1 ezer fő volt, ezzel az ország 5. legnépesebb városa. Területe 80 km².

A Szt. Ferenc-templom

[szerkesztés] Történelem

Hrodna ősi szláv alapítású város, a Várhegyen (Zamkovaja gora) folytatott ásatások gazdag anyagi kultúrát tártak fel a kora középkorból. A város első írásos említése 1128-ból származik (Horoden). A 12. században a Grodnói fejedelemség székhelye volt, a litván és a lengyel határhoz való közelsége révén nagy kereskedelmi és stratégiai jelentősége volt.

A Drámai színház és világháborús emlékmű

A Fekete-Ruténiának nevezett terület legnagyobb városa volt, a teuton lovagrend számos támadást intézett ellene (1284-ben el is foglalták). 1250 körül a litvánok hódították meg a Nyeman völgyét, véglegesen 1270-ben került a város uralmuk alá. Vytautas litván nagyherceg 1376-1392 között Grodno fejedelme is volt (a város ekkoriban Litvánia második fővárosa volt), innen indultak a litván hadak 1410-ben a grünwaldi csatába a lovagrend ellen. 1389-ben a nagyfejedelemség területén elsőként itt engedélyezték a zsidók letelepedését, akik aztán hamarosan a város egyik meghatározó népcsoportjává váltak. Hrodna 1496-ban kapott teljes magdeburgi városi jogokat. A 16. században a lengyel-litván államszövetség egyik legfontosabb városa lett, Báthory István fejedelem itt építette fel reneszánsz stílusú palotáját (itt is halt meg 1586-ban) és a szejmnek is számos alkalommal adott otthont. A 17.-18. században Hrodna hanyatlásnak indult a gyakori háborúk (1655-1658 között az oroszok majd a svédek foglalták el, az északi háborúban számos alkalommal cserélt gazdát), a feudális anarchia és az 1709-1710-es pestisjárvány miatt. Négy alkalommal (1675, 1720, 1750, 1782) tűzvész is pusztította a várost.

A 18. század derekán épült királyi palota

Az 1770-es évektől megindult a lassú iparosítás, számos manufaktúra létesült, kis ideig orvosi akadémia is működött itt (1775-1781 között), amely a mai Belarusz Köztársaság leghíresebb orvosi egyeteme elődjének tekinthető. 1793. május 27-én a régi Lengyelország utolsó rendi országgyűlése (szejm) itt ülésezett. 1794-ben Tadeusz Kosćiuszko felkelésének egyik központja volt. 1795-ben a cári Oroszországhoz került, 1801-ben kormányzósági székhely lett. A lakosság nagy része üdvözölte az 1812. július 2-án bevonuló francia katonákat, Napóleon Hrodnát ekkor a rövid életű Litván Nagyhercegség fővárosává tette. Az 1830-as és 1863-as lengyel felkelésekben jelentős szerepet játszott a város. A jobbágyfelszabadítás (1861) és a pétervár-varsói vasútvonal megépülése (1862) után gyors fejlődésnek indult, főként az élelmiszer-, fa- és dohányipar honosodott meg. 1887-ben 26 ezer, 1910-ben pedig már 65,5 ezer lakosa volt. A régi városrészek egy részét 1885-ben egy tűzvész pusztította el.

1915. augusztus 21-én a császári német hadsereg elfoglalta a várost, majd egészen 1919-ig megszállás alatt tartotta. Ekkor az antant határozatával Lengyelországnak adták át. A Vörös hadsereg 1920-ban 4 hónapra elfoglalta ugyan, de az 1921-es Rigai szerződés értelmében Lengyelországhoz került. A két háború között gazdasága hanyatlásnak indult és közigazgatási központi szerepe is megszűnt. Népessége 1931-re 49 ezerre csökkent (ekkoriban lakosságának többsége zsidó és lengyel volt). 1939 szeptemberében a Szovjetunióhoz került (a lengyelek 4 napon át védték várost, a Vörös hadsereg szeptember 24-én foglalta el). 1941. június 24-én az előrenyomuló hitleri német hadsereg foglalta el. A zsidó lakosság nagy részét megölték, de Hrodna – más belarusz városokhoz képest – kisebb károkat szenvedett, belvárosa viszonylag épen megmaradt. A város környékén intenzív partizánmozgalom folyt. A szovjetek 1944. július 16-án foglalták vissza Hrodnát, majd 1944 szeptemberében területi székhellyé tették. A háború után számos új üzemet (textilkombinát, cipőgyár stb.) létesítettek, sokoldalú ipari központtá vált. Lakossága főként az 1970-es évek óta növekszik gyorsan (1965-ben 98 ezer; 1980-ban már 202 ezer lakosa volt), a népességnövekedés napjainkban is tart. 2003-ban nagyszabású műemlék-restaurációba kezdtek, ma Hrodna az ország egyik leglátogatottabb műemlékvárosa.

[szerkesztés] Gazdaság, oktatás

A nitrogénműtrágya-gyár (AZOT)

Hrodna fontos iparváros, elsősorban könnyűiparáról nevezetes. Sokoldalú textilipara (finomposztógyártás, konfekcióipar), könnyűvegyipara (műszálgyártás, nitrogénműtrágyagyártás) és élelmiszeripara (pl. sörgyár) van. Gépipara kardántengelyek és szerszámgépeket gyárt. Meg kell említeni még bőr-, fa-, dohány-, üveg- és építőanyagiparát is. Hrodnában 3 egyetem (Hrodnai Állami Egyetem, Orvosi Egyetem, Mezőgazdasági Egyetem) működik.

[szerkesztés] Nevezetességek

Hrodna rendkívül gazdag műemlékekben. Az ásatások 12. századi erődítményt tártak fel és ebből az időből származik az ország egyik legértékesebb műemléke, a Boriszoglebszkaja-templom (Vszevolod fejedelem két fia, Borisz és Gleb építtette, róluk nevezték el), amely középkori freskóiról is híres.

A Boriszoglebszkaja-templom

A szintén 12. századi vártemplom v. Alsó-templom (Pridvornaja v. Nyizsnyaja cerkov) csak romokban maradt fenn, a Nyeman fölé magasodó régi vár (Sztarij zamok) területén. A régi vártól északra, egy másik dombon találjuk az 1730-1750-es években épített királyi palotát (Novij Zamok), amely a második világháborúban súlyos károkat szenvedett, közelében áll a jellegzetes tűztorony. A városközpontban számos értékes templomot találunk, így az 1720-1751 között épült Istenanya-templomot (cerkov Rozsgyesztva Bogorogyici), a Brigitta-nővérek barokk kolostortemplomát (1642) és a legismertebbet, a főtéren (Szovjetszkaja ploscsagy) álló Szt. Ferenc-templomot és volt jezsuita kolostort, amely 1678-1705 között épült. A Nyeman bal partján áll a ciszterciták kolostora és Szentkereszt-temploma (17-18. század), vele szemben a jobb parton pedig a ferencesek Istenanya-temploma (1635). Az elhanyagolt állapotú zsinagóga a 19. század végén, a modern városi drámai színház az 1980-as években épült. Az ország elsőként létrehozott állatkertje szintén Hrodnában található.