Lónyay Elemér

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Nagylónyai és Vásárosnaményi Lónyay Elemér Ödön gróf, 1917-től herceg (Elemér Edmund Lónyay, Graf und Fürst von Nagy-Lónya und Vásáros-Namény), (Bodrogolaszi, 1863. augusztus 24. – Budapest, 1946. július 29.). Magyar földbirtokos, főrendiházi tag, osztrák-magyar diplomata, Stefánia belga hercegnőnek, Rudolf trónörökös özvegyének második férje.

Tartalomjegyzék 1 Családja, ifjúkora 2 Házassága Stefánia hercegnővel 3 Utolsó évei 4 Utóélete 5 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Családja, ifjúkora

Lónyay Elemér a Lónyay család Bodrogolaszi kastélyában született. Édesapja Nagylónyai és Vásárosnaményi Lónyay Ödön báró (1834–1885), édesanyja szomori és somoródi Pázmándy Vilma volt (Pázmándy Dénesnek, Komárom vármegye alispánjának leánya; 1839–1919). Két fia született: Gábor (1861–1917) és Elemér (1863–1946).

A Lónyay család 1627 óta viselt bárói rangot, 1808 óta birtokolták a Zemplén vármegyei Bodrogolaszi községet (ma Borsod-Abaúj-Zemplén megye). A Lónyayak az 1860-as években építették a mai kastélyt, romantikus stílusban. A családnak Bereg vármegyében is jelentős birtokai voltak.

Lónyay Gábor a budapesti mintagimnáziumban, Elemér a sárospataki főgimnáziumban végezte középiskolai tanulmányiat. Mindketten Grazban és Budapesten tanultak állam- és jogtudományt. Gábor, az idősebb fivér átvette a gazdálkodás irányítását a családi birtokokon. Öccse, Elemér diplomáciai pályára lépett.

Lónyai Elemér 1885-ben lépett osztrák-magyar külügyi szolgálatba. 1886-ban követségi attasévá, 1889-ben követségi tanácsossá nevezték ki. 1890-ben császári és királyi kamarássá nevezték ki. 1895-ben a császár legfiatalabb öccsének, Lajos Viktor főhercegnek kíséretében résztvett II. Miklós orosz cár koronázásán Szentpétervárott. Megkapta a román Korona-rend és a belga Lipót-rend lovagi keresztjét, és az olasz koronarend középkeresztjét.

1896. november 29-én a a király megerősítette Lónyay Elemér és bátyja, Lónyay Gábor magyar grófi rangját. Ugyanebben az évben Elemér kilépett a külügyi diplomáciai szolgálatból, és a Földközi-tenger körül tett utazásokat.

[szerkesztés] Házassága Stefánia hercegnővel

Lónyay Elemér 1900. március 22-én a Trieszt melletti Miramare-kastély kápolnájában feleségül vette Stefánia belga királyi hercegnőt (1864–1945), Rudolf trónörökös özvegyét. (Rudolf koronaherceg, osztrák-magyar trónörökös 1889. január 30-án az alsó-ausztriai Mayerlingben, máig vitatott körülmények között, szeretőjével, Vetsera Mária bárónővel együtt életét vesztette. Valószínűleg megölte szeretőjét, majd öngyilkos lett). Rudolf halálával Stefánia csupán az özvegy trónörökösné címet viselhette, a császári család megvetően mellőzte. Vádaskodásoknak, megvetésnek volt kitéve.

Az asszonynak a második, rangon aluli („nicht standesgemäß”) házasságkötése miatt le kellett mondania osztrák főhercegnéi rangjáról, ezzel végleg szakított apósával, az osztrák császári családdal, és apjával, II. Lipót belga királlyal is.

A Lónyay házaspár a Magyar Királysághoz tartozó Oroszvárra, a Lónyay-kastélyba költözött. (A helység 1947 óta Rusovce néven Szlovákiához került, ma Pozsony elővárosa). Gyakran vendégeskedett házukban az új osztrák-magyar trónörökös, Ferenc Ferdinánd főherceg, feleségével, Hohenberg Zsófia hercegnővel. Lónyay Elemér és Stefánia boldog házasságban éltek, annak ellenére, hogy az asszonynak nem lehetett több gyermeke (meddősége egy korábbi nemibetegség következménye volt, amellyel még első férje, Rudolf trónörökös fertőzte meg). A nyarakat a család a Bodrogolaszi kastélyban töltötte.

Lónyay Elemér ezzel a házassággal hivatalosan mostohaapja lett Stefánia Rudolftól született egyetlen leányának, Erzsébet Mária főhercegnőnek (1883–1963), de a leány nem élhetett velük, őt császári nagyapja utasítására anyjától elszakítva, az udvarban nevelték. Az uralkodó család légkörében „Erzsi” megsínylette az anya és apa nélküli nevelkedést. 1902-ben szerencsétlen házasságot kötött a rangban nála alacsonyabb Otto von Windisch-Grätz herceggel, akitől 1914-ben elvált.

Az I. világháború alatt az oroszvári kastélyt sebesült katonák ápolására rendezték be. 1917. február 9-én IV. Károly király Lónyay Elemér grófot hercegi (Fürst) méltóságra emelte. Feleségének hivatalos címe Lónyay Stefánia hercegné lett (Stephanie Fürstin von Lónyay de Nagy-Lónya et Vásáros-Namény).

[szerkesztés] Utolsó évei

A második világháború végén a Lónyay Elemér hercegnek és feleségének menekülnie kellett a közeledő szovjet Vörös Hadsereg elől. A Pannonhalmi Bencés Főapátságban kaptak menedéket, ahol Kelemen Krizosztom főapát (1884–1950) bújtatta őket, más menekültekkel együtt. Birtokaikat és műkincseiket az apátságra hagyományozták. Lónyai felesége, Stefánia hercegné itt hunyt el, 1945. augusztus 23-án. Lónyay Elemér herceg egy évvel később, 1946. július 29-én hunyt el Budapesten. Mindketten a Pannonhalmi Főapátsági templom kriptájában nyugszanak.

[szerkesztés] Utóélete

• Napjainkban Borsod-Abaúj-Zemplén megyei bodrogolaszi Lónyay-kastélyban a Református Felsőoktatási Tudományos Alapítvány működik.
• Oroszvárt az 1947-es párizsi békeszerződésben Csehszlovákiához csatolták. Az 1920-as trianoni határ az Oroszvár és Pozsonyligetfalu közötti Köpcsény kataszteri területén húzódott, Oroszvár 1947-ig Magyarországhoz tartozott. 1947-ben a csehszlovák állam egy, a Beneš-dekrétumok alapján elfogadott törvényre hivatkozva kobozta el a „magyar nemzetiségű belga királyi hercegnő” ingatlanjait. Valószínű, hogy a csehszlovák hatóságok az elkobozhatóság érdekében minősítették a belga királyi család tagját magyar (azaz ellenséges) nemzetiségűnek. De mivel Oroszvárnak 1947-es Csehszlovákiához csatolásakor az örökhagyó tulajdonosok, a hercegi pár már nem élt, ekkorra az ingatlanok tulajdonosa már a jogos örökös, a Pannonhalmi Főapátság volt. A Csehszlovákia által jogtalanul elkobzott magyar egyházi tulajdon visszaszerzésére (restitúciójára) a jogos örökös 2003-ban a jogutód államban, Szlovákiában pert indított.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• STURM-FÉLE ORSZÁGGYŰLÉSI ALMANACH 1910-1915 (a Főrendiházi tagok listájáról): [1], és [2]
• Pozsonyi Új Szó 2003. szeptember 20-i szám: A Csehszlovák Állam által elkobzott oroszvári kastélyról [3]

Arcképek a Pannonhalmi Bencés Főapátsági Képtárban:

• Lónyay Elemér: [4]
• Stefánia, Lónyay hercegné: [5]
• Lónyay Ödönné, sz. Pázmándy Vilma: [6]