Lunar Prospector
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Lunar Prospector | |
|---|---|
 |
|
| Adatok | |
| Ország: |  Amerikai Egyesült Államok |
| Űrügynökség | NASA |
| Küldetés típus | orbiter |
| Célégitest: | Hold |
| Küldetés | |
| Indítás | 1998. január 7. |
| Megérkezés | 1998. január 11. |
| Küldetés vége | 1999. július 31. |
| Időtartam | ~ 1.5 év |
| Az űrszonda | |
| Tömeg | 296 kg |
| Energia | 186 W |
| Pálya | |
| Pálya | Hold körüli |
A Lunar Prospector a NASA Discovery-programjának második küldetése. A NASA több mint 25 év után küldött űreszközt a Holdra.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Küldetés
Többszöri halasztás után, 1997 szeptembere helyett, 1998. január 7-én hajnalban elindulhatott az amerikaiak új hordozórakétájával a Lunar Prospector (holdi talajkutató) űrszonda. A három fokozatú, szilárd hajtóanyagú Athena 2 rakéta, a floridai Cape Canaveral új, kereskedelmi indítóhelyéről először alacsony Föld körüli pályára juttatta a holdszondát és gyorsítórakétáját. Fél keringés után a Lunar Prospector és pályamódosító rakétája elindult a Holdhoz vezető 99 órás útra. Január 11-én a Holdnál lefékezték és átlagosan 100 kilométer magas, a sarkok felett húzódó, úgynevezett poláris pályára állították. A tervezett egy éves méréssorozat után a pályáját a Hold felszínéhez igen közeli, alig 10 kilométer magasságúra csökkentették. 1999. július 31-én a Lunar Prospector becsapódott a felszínbe.
[szerkesztés] Műszerek
- Gamma Ray Spectrometer (GRS)
- Neutron Spectrometer (NS)
- Magnetometer (MAG)
- Electron Reflectometer (ER)
- Alpha Particle Spectrometer (APS)
- Doppler Gravity Experiment (DGE)
[szerkesztés] Legfontosabb eredmények
A 295 kilogrammos Lunar Prospector kicsi és olcsó holdszonda. Kamerát nem vitt magával, tehát nem készít képeket, hiszen a Clementine-1 1994. március-áprilisában, hasonló pályán majdnem kétmillió (!) felvételt készített a Hold egész felületéről. Kétségtelenül legérdekesebb berendezése a neutron-spektrométer, amely kimutatja a talajban lévő vízjégben található hidrogén jelenlétét. Ilyen berendezést először használnak űrkutatási célokra! A műszer méri a különféle energiájú neutronokat, amelyek a kozmikus sugárzásnak a talajban lévő hidrogénatomokkal való ütközésekor keletkeznek, s szétrepülnek az űrbe. A neutron-mérésekbol kiderült, hogy kísérőnk sarkvidékein van hidrogén, valószínűleg vízjég-szemcsék formájában. A Hold déli sarkánál lévő jég létét már korábban jelezték a Clementine-1 űrszonda egészen más elveken végzett radarmérései. A nagy szenzáció azonban az, hogy a Hold északi pólusán is találtak jégkristályokat, sőt az eredmények azt mutatják, hogy ott 50%-kal több van. Az eddigi adatokból megállapították, hogy ha félméteres mélységgel számolnak, akkor a jég mennyisége 10-300 millió tonna lehet. A Lunar Prospector pályabeméréséből meghatározták a Hold gravitációs anomália-térképét is. A mostani adatokból elkészült új gravitációs atlasz sokkal részletesebb és pontosabb a korábbiaknál. Ennek alapján a Holdnak a Földről látható oldalán két újabb mascont fedeztek fel.
[szerkesztés] Forrás
- Élet és Tudomány, 1998. 15.szám – Dr. Almár Iván, Dr. Horváth András: Kozmikus krónika 1998. január – március: Amerikai búcsú a Mirtől;
[szerkesztés] Külső hivatkozások
| Holdkutató űrszondák, programok |  |
|
|
Based on work by