Mária Dorottya württembergi hercegnő

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Mária Dorottya Lujza Vilma Karolina württembergi hercegnő (Maria Dorothea Louise Wilhelmina Caroline Herzogin von Württemberg) (Baden-Württemberg, Karlsruhe, 1797. november 1. – Buda, 1855. március 30.) osztrák főhercegné, magyar királyi hercegné, nádorné, József nádor harmadik felesége, majd özvegye.

Tartalomjegyzék 1 Élete 1.1 Házassága, gyermekei 1.2 Közéleti, egyházi tevékenysége 1.3 Özvegységben, száműzetésben 1.4 Halála, temetése 2 Utóélete, emléke 3 Sírjának későbbi sorsa 4 Külső hivatkozások 5 Irodalom 6 Lásd még

[szerkesztés] Élete

Mária Dorottya hercegnő édesapja Lajos württembergi herceg (Ludwig Friedrich Alexander Herzog von Württemberg) (1756–1817), (Württemberg első királyának, I. „Kövér” Frigyes württembergi királynak második fia), édesanyja Henrietta Nassau-Weilburg-i hercegnő (1780–1857) volt. Öt gyermekük született, Mária Dorottya volt a legidősebb. Testvérei:

• Amélia Teréz Lujza württembergi hercegnő (1799-1848)
• Paulina Teréz württembergi hercegnő (1800-1873), aki később Württemberg második királyának, I. Vilmosnak (1781–1864) harmadik felesége lett.
• Erzsébet Alexandra württembergi hercegnő (1802-1864)
• Sándor Pál Lajos württembergi herceg (1804-1885)

[szerkesztés] Házassága, gyermekei

1819. augusztus 24-én a Stuttgart melletti Kirchheim unter Teck várkastélyában, „ökuménikus” szertartás keretében feleségül ment Habsburg-Toscanai József Antal főherceghez (1776–1847), Magyarország nádorához, II. Lipót (1747-1792) német-római császár, magyar és cseh király fiához, I. Ferenc császár (1768–1835) öccséhez.

Az esküvő idején József nádor 43, Mária Dorottya hercegnő 22 éves volt. József főherceg akkor már két feleségét veszítette el: Alexandra Pavlovna Romanovna (1783–1801) orosz nagyhercegnőt, és az Anhalt-Bernburg-Schaumburg-Hoym-házból származó Hermina hercegnőt (1797–1817). Mindketten gyermekágyi lázban haltak meg, első gyermekük születése után. Mária Dorottya hercegnő lett a harmadik feleség, az utolsó magyar nádorné. Az őt köszöntő magyar országgyűlési küldöttségnek magyar nyelven válaszolt, amire a Habsburg-uralkodóház nőtagjainál még nem volt példa. A házaspárnak 5 gyermeke született:

• Erzsébet főhercegnő (*/† 1820, egy hónapig élt).
• Sándor főherceg (1825–1837).
• Erzsébet Franciska főhercegnő (1831–1903), akinek első férje Habsburg-Estei Ferdinánd Károly modenai herceg (1821-1849), IV. Ferenc modenai herceg fia volt. Leányuk, Mária Terézia modenai hercegnő (1849–1919) később Bajorország királynéja lett. Erzsébet Franciska második férje Habsburg-Tescheni Károly Ferdinánd főherceg, (Károly főherceg fia), II. Lipót császár unokája lett.
• József Károly Lajos főherceg (1833–1905), császári-királyi lovassági tábornok, 1869-től haláláig a Magyar Királyi Honvédség főparancsnoka, aki Klotild Mária Adelheid Amália szász-koburg-gothai hercegnőt, Lajos Fülöp francia király unokáját vette feleségül.
• Mária Henrietta főhercegnő (1836–1902), aki Lipót brabanti herceghez (1835–1909), a későbbi II. Lipót királyhoz ment férjhez, és Belgium királynéja lett.

Mária Dorottya evangélikus vallású volt, ami a szigorúan katolikus Habsburg-családban megütközést keltett. Gyermekeit, a Habsburg császár unokaöccseit, unokahúgait a pápa rendeletére szigorúan katolikus szellemben kellett nevelnie, bár maga rossz véleménnyel volt az osztrák udvar spanyol szellemű, merev és konzervatív katolicizmusáról. Sajátjaiként nevelte a József nádor második házasságából született ikreket, Hermina Amália Mária főhercegnőt (1817–1842) és István Ferenc Viktor főherceget (1817–1867), a későbbi István nádort. Saját gyermekei közül Erzsébet néhány hónaposan, Sándor fia pedig 12 évesen meghalt. A többiek: Erzsébet Franciska, József Károly és Mária Henrietta harmonikus, összetartó családban nőhettek fel.

[szerkesztés] Közéleti, egyházi tevékenysége

Mária Dorottya főhercegné József nádor haláláig (1819–47 között) Budán lakott. Magáévá tette férjének (aki „Habsburgnak született, és magyarnak halt meg”), a magyarok iránti rokonszenvét. A Habsburg­-ház nőtagjai közül 1826-ban Mária Dorottya főhercegné szólt először magyar nyelven a magyar országgyűlés küldöttségéhez. A württembergi pietista szellemben nevelkedett asszony sokat tett evangélikus egyházáért is. Aktívan résztvett a magyar lutheránus közösség életében, felkarolta az evangélikus egyházi intézményeket.

A pesti evangélikus gyülekezet már korábban, 1787-ben megalakult, főleg német és szlovák tagokból. II. József türelmi rendelete biztosította a szabad vallásgyakorlás és templomépítés jogát. A pesti gyülekezet a városfalakon kívül, az akkori Kohlmarkt (Káposztáspiac) téren, a mai Deák téren telket vásárolt, ott 1811-ben templomot építettek Pollack Mihály tervei alapján. A XIX. század elején kibontakozó nemzeti mozgalmak a háromnyelvű (német, szlovák, magyar) pesti evangélikus egyházat is megbolygatták. Az 1830-as években a szlovák nyelvű egyház Ján Kollár lelkész vezetésével elszakadt és önállósult.

Mária Dorottya buzgó evangélikus volt. A fővá­rosi lelkészeket rendszeresen összehívta közös bibliaolvasásra. Mivel a budai várban, ahol lakott, nem volt evan­gélikus templom, az akkor már meglévő pesti Deák téri templomba járt át isten­tiszteletre. Télen azonban nem lehetett átkelni a Dunán, így amikor Székács József orosházi születésű pesti evangélikus lelkész azt ja­vasolta, hogy a magyar és német evangélikusok Budán is alapítsanak egy új templomot, Mária Dorottya támogatta a tervet.

A budai evangélikus egyházközséget 1844-ben Mária Dorottya főhercegné alapította meg egy lelkészi állás létesítésével, és a budavári Bécsi kapu téri evangélikus templom építésének megindításával. A nádorné 10 000 forintos alapítványlevelet állított ki Székács József részére, ebből felépülhetett a templom és a parókia. Az 1847. szeptemberi felszentelésen azonban a megözvegyült nádorné már nem lehetett jelen, mert bécsi száműzetésbe kényszerítették.

1839-ben skót misszionáriusok (Alexander Keith és társai) érkeztek Palesztinából, ahol a zsidók között végeztek evangélizációs munkát. A nádorné rábírta őket, folytassák térítő szolgálatukat a magyarországi zsidóság körében. A skót szerzetesek később a magyar evangélikus közösség támaszaivá váltak a katolikus birodalomban. 1841-ben a skót protestáns egyház megbízásából újabb misszionáriusok érkeztek Magyarországra, John Duncan vezetésével. Mária Dorottya támogatásával angol nyelvű protestáns gyülekezetet szerveztek a katolikus Habsburg Birodalom közepén. Ennek magvát a Lánchíd építésére érkező skót munkások és családjaik alkották.

A nádorné segítette a meglévő jótékonysági szervezeteket, maga is alakított újakat, kisgyermekek, árvák, betegek és vakok számára. 1839-ben Mária Dorottya nádorné és más főrangú személyek támogatásával megalakult a Szegény-gyermekkórház Pesten nevű gyermekmentő intézmény, amely ma a Semmelweis Egyetem I. sz. Gyermekklinikája. 1837. augusztus 25-én a nádorné, Bánffy grófnő társaságában meglátogatta a kórházat, elismerő sorait ma is őrzik az egyetem irattárában. A főhercegné a következő években is folyamatosan támogatta a gyermekkórház ügyét.

Több utazást is tettek Magyarországon. A magyar nyelvtudása és az ország haladása érdekében kifejtett tevékenysége révén köztiszteletnek örvendő József nádort és feleségét mindenütt szeretettel fogadták. 1821-ben, házasságuk második évfordulóján a Tiszántúlon tett utazás keretében meglátogatták Orosházát. Az eseményt a város (akkor még község) elöljárói emléklapon örökítették meg. A ritka dokumentum eredetijét ma Országos Széchenyi Könyvtár őrzi.

[szerkesztés] Özvegységben, száműzetésben

Amikor József nádor 1847. január 13-án meghalt, a bécsi udvar azonnal megtiltotta az özvegy nádornénak, hogy a budai várban maradjon. Metternich kancellár utasítására már január 25-én el kellett hagynia „magyar hazáját”. A kegyetlen intézkedés nemcsak a budai evangélikus gyülekezettől, hanem három kiskorú gyermekétől is elszakította. Az evangélikus közösség kis csoportja az általa alapított, épülő templom előtt vett búcsút az özvegy nádornétól. A császári kormány Mária Dorottya özvegy főhercegné részére a bécsi Augarten negyedben jelölt ki kényszerlakhelyet. Hátralévő életét itt élte le, bár innen is igyekezett támogatni a magyar evangélikus egyház ügyét.

Rokonszenvezett az 1848-49-es forradalom és szabadságharc ügyével, erről tanúskodnak lelkipásztorának, Bauhofer Györgynek írt rejtjeles levelei is. Erről azonban az őt megfigyelés alatt tartó bécsi titkosrendőrség is tudott. A főhercegné latba vetette minden befolyását, hogy enyhítse a magyar szabadságharc leverése utáni megtorlások mértékét. 1849 őszén sikertelenül próbált közbenjárni báró Jeszenák János kormánybiztos, egyházkerületi felügyelő halálos ítéletének megváltoztatásáért, vagy a végrehajtás elhalasztásáért. Kempen altábornagy, rendőrminiszter elutasította. 1850 februárjában azonban sikerrel továbbította a pest-budai protestáns lelkészek folyamodványát unokaöccsének, a fiatal Ferenc József császárnak, aki visszavonatta a bécsi kormányak a magyar evangélikus egyház zsinati-presbiteri alkotmánya ellen hozott rendeletét. 1852-ben Bauhofer György betiltott kézirata a magyar evangélikus egyház történetéről, üldöztetéséről, amelyet az országból kiutasított skót misszionáriusok közvetítésével csempéztek Bécsbe, a főhercegné segítségével megjelenhetett Berlinben, Londonban, majd Bostonban is. Haubner Máté dunántúli püspök kufsteini börtönbüntetését is a főhercegné közbenjárására enyhítették, akárcsak a hetvenéves Szeberényi János bányakerületi püspök börtönbüntetésének elengedését.

Augarteni száműzetése hétévig tartott, de a protestánsok továbbra is kapcsolatban maradtak vele. Három alkalommal is meglátogatta budai evangélikus gyülekezetét, a hatóság hallgatólagos engedélyével. Ennek során a császári hatóságok megalázó módon egy katolikus pap felügyelete alá helyezték, lutheránus bibliáját elkobozták. Sem udvarhölgyet, sem fogatot nem bocsátottak rendelkezésére, gyalog kellett eljárnia az evangélikus istentiszteletekre. Erről a bánásmódról John Duncan skót teológiai a külföldet is tudósította. Az özvegy nádorné vállalta a jószolgálati munkát, az uralkodóház és a jog­fosztott magyarok között.

Gyermekeit visszakapta, de csak katolikus módon nevelhette őket. Családi tragédia is sújtotta. Estei Ferdinánd modenai herceg, Erzsébet Franciska főhercegnő fiatal férje, Mária Dorottya veje 1849-ben váratlanul meghalt. Kislányuk, Mária Terézia modenai hercegnő (a későbbi bajor királyné) apja halálának évében született meg, Mária Dorottya magára vállalta unokája nevelését is. Erzsébet Franciska 1852-ben férjhez ment Habsburg-Tescheni Károly Ferdinánd főherceghez, (Károly főherceg fiához), és 1855 tavaszán megszületett második gyermeke is. Ennek a házasságnak későbbi leszármazottja a ma élő János Károly spanyol király és fia Fülöp trónörökös. Mária Dorottya kisebbik leánya, Mária Henrietta főhercegnő 1853-ban ment feleségül Lipót brabanti herceghez, I. Lipót belga király fiához, és 1865. december 17-én Belgium királynéja lett, II. Lipót király oldalán.

[szerkesztés] Halála, temetése

Mária Dorottya utoljára 1855. január 3-án érkezett Budára, ezúttal hivatalos engedéllyel, hogy várandós leánya, Mária Henrietta mellett lehessen. A korabeli újságok szerint érkezése estéjén Erzsébet Franciska hercegnővel együtt a Nemzeti Színházba mentek. A császári rendőrség minden lépésüket figyelte, ennek ellenére a főhercegné meglátogatta az általa alapított evangélikus templomot is. Márciusban erősen megfázott. Betegsége súlyosbodott, Mária Dorottya ágynak esett, majd lebénult. Keresztlánya, Bauhofer Vilma szerint azért, mert ápolói megmérgezték. Székács József pesti és Bauhofer György budai evangélikus lelkészek látogatták a haldoklót, aki március 30-án hajnalban elhunyt. A hivatalos anyakönyvi bejegyzés szerint halálának oka „agylágyulás” volt („Zerzetzung des Gehirns”).

A nádornét a budai királyi palota egyik termében ravatalozták fel. A főváros lakosai április 2–3-án róhatták le előtte kegyeletüket. Április 4-én kísérték utolsó útjára, a württembergi királyi címerek alatt. A temetésen résztvett Albrecht főherceg katonai és polgári kormányzó a feleségével, Hildegard bajor hercegnővel és a Habsburg-ház más tagjai. Kisebbik leánya, Mária Henrietta Egyiptomban tartózkodott férjével, nem lehetett jelen anyja temetésén. Mária Dorottya főhercegnét, nádornét a budavári Királyi Palotában, a nádori kriptában helyezték örök nyugalomra, 1847-ben elhunyt férje mellé. Székács Józsefnek a gyászistentiszteleten magyar nyelven elmondott beszédét nyomtatásban is kiadták.

[szerkesztés] Utóélete, emléke

• A budapesti belvárosi Dorottya utca őrzi nevét. A 2. sz. ház falán, a Vörösmarty tér sarkán, a württembergi hercegi címerrel díszített emléktábla kétnyelvű (magyar és német) szövege: „Az utca névadója Mária Dorottya (1797-1855), József nádor hitvese, Magyarország utolsó nádornéja, a magyarok felejthetetlen jótevője”. A tábla avatásán jelen volt Habsburg Mihály főherceg, Mária Dorottya dédunokája, Habsburg György főherceg, Habsburg Ottó legifjabb fia, aki Magyarországon él, továbbá Dr. Szebik Imre, a Magyar Evangélikus Egyház püspök-elnöke és a nádorné által alapított budavári evangélikus gyülekezet tagjai.
• Az orosházi evangélikus egyházi levéltár őrzi a nádor és felesége 1821-i látogatásának alkalmából készült emléklapot: „Felséges Császári Királyi Fő Hertzeg Jósefnek Magyar Ország Nádor Ispánnyának és Mária Dorothea Felséges Hertzeg Asszony­nak Magyar Ország Nádor Ispánnya betses Hitvessének 1821-dik Esz­tendő Aug. 24-dikén Orosháza Helységén keresztül tett utazásokkor érzett örvendezések ugyan azon Helység Biráinak és Községének.”
• A karácsonyfa: Bécsi példa nyomán, a magyar arisztokrácia hozta be hazánkba. Az első karácsonyfát valószínűleg 1824-26 körül Brunszvick Teréz grófnő, Mária Dorottya nádorné állították (Budán), és a Podmaniczky család, aszódi kastélyukban.
• Mária Dorottya Evangélikus Szabadegyetem

[szerkesztés] Sírjának későbbi sorsa

• A 1970-es években, amikor az 1945 óta romos állapotú budai királyi palota felújítása elkezdődött, a nádori kriptát a sírokkal együtt ismeretlenek (?) több alkalommal, rendszeresen visszajárva, módszeresen megrongálták és kifosztották, nyilvánvalóan az őrszemélyzet tudtával és közreműködésével. A helyreállításba antropológus szakértőket is bevontak. A kripta ma régi állapotában látogatható.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• [1] Mária Dorottya nádorné halálának 150. évfordulója, Magyar Evangélikus Élet, 2005.
• [2] László Ferenc: Evangélikus társasélet a reformkori Pest-Budán, Budapesti Negyed, 2004.
• [3] A lutheránus egyház emlékezése Mária Dorottyáról.
• [4] József nádorral kapcsolatos linkek gyűjteménye (portál).
• [5] A reformkor másfél évtizede (a Fejér megyei levéltárban).
• [6] Hankó Ildikó – Kiszely István: A nádori kripta felmérése a sírrablás után.
• [7] Mária Dorottya életrajza.

[szerkesztés] Irodalom

• Fabinyi Tibor – Albrecht Friedrich: Mária Dorottya, az utolsó magyar nádorné élete képekben = Erzherzogin Marie Dorothea. Budapest, Enciklopédia, 1997.
• Payr Sándor: Mária Dorottya nádorasszony, egykorú napló és eredeti levelek tükrében. 1908.
• Veres József: Orosháza, 1886.
• Haj­du Mihály – Szabi Ferenc: Orosháza bibliográfi­ája, 1965.

[szerkesztés] Lásd még

• w:de:Liste der Herrscher von Württemberg Württemberg uralkodóinak listája.
• w:de:Henrietta von Nassau-Weilburg Henrietta Nassau-Weilburg-i hercegnő, Mária Dorottya hercegnő anyja.