Millerita mozgalom

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Millerita mozgalom résztvevői különféle a 19. század közepén életrekelt millerita hagyományokat követnek. Szoros kapcsolatban voltak az adventista mozgalommal és William Millerrel.

Tartalomjegyzék 1 Eredete 2 A mozgalom kiterjedése 3 Új nézetek beépülése 4 Apokaliptikus irányzat 5 Kapcsolat más kortárs mozgalmakkal, Millerita-ellenesség 6 Hatása 7 Jegyzetek 8 Lásd még 9 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Eredete

Miller egy tehetős farmer volt, aki amatőr Biblia-tanulmányozó és baptista hívő volt. New York északi részén élt, az űgynevezett felégetett körzetben. Betű szerint értette a Genezis első néhány versét, sok bibliai esemény dátumozását; Miller úgy hitte, hogy pontos dátumok számolhatóak ki, a próféciák fontos állításokkal vannak tele. 1830-ra Miller a Dániel, Ezékiel és a Jelenések könyve segítségével megállapította, hogy Jézus születési dátuma, a Jeruzsálem nagytemplom lerombolása, a Messiás megjelenésének dátuma mind pontosan a próféciákból kiolvashatóak. Ezeket a következtetési szabályokat határozta meg:

1. Egy nap mindig egy évet jelent.
2. A hetven hét (Dániel 9:24) és a 2300 nap (Dániel 8:14) ugyanakkor kezdődött.
3. James Ussher-féle (anglikán érsek) kronológiát követve a visszaszámlálás i. e. 457-ben kezdődött.
4. Világméretű „szellemi szentély” a keresztény egyház és meg lesz tisztítva, amikor a Krisztus visszatér a Földre a Második Eljövetellel.

Az ő számításain alapszik, hogy Krisztus visszajövetele és a Milleniumi Királyság beiktatása 1843 körül fog bekövetkezni.

Miután a felfedezéseit nyomtatásban is kiadta, szónokló körutak alkalmával terjesztette. A zsidó naptárral összeegyeztetve 1844-re módosította a jelenlegi világrendszer utolsó napját. 1844. október 22. a karaita zsidó naptári év utolsó napja lett a dátum, amelyet a millerita mozgalom hívői számára Jézus visszatérésének napja. Miller nem volt biztos a dátumban; 100 000 millerita azonban várta ezt az áldott reménységet. Sokan eladták farmjaikat, házaikat, felmondtak a munkahelyeiken, hogy terjeszthesség az evangéliumot az utolsó napokban. Nem csak a milleriták fogadták el ezt az időpontot, a Bahá’í hitűek is ezt az évet tartották a próféciák beteljesülése napjának. [1]

[szerkesztés] A mozgalom kiterjedése

Dániel és a Jelenések könyvének apokaliptikus képeit több újság és adventista teológiai irodalom is felkapta. Így sokan beszéltek róla, de még a tőzsdére is hatással volt. Nehogy valaki azt gondolja, hogy Miller és követői tévednek, a bibliai kutatásaikat is közreadták, a második nagy ébredés elindult az egész világon.

Bár Millernek nem volt teológiai végzettsége, szerte a világban támogatókat talált, de Európában már jóval előtte is felfedezték az 1843/1844-es évet, mint Krisztus visszatérésének évét. Így ő csak egy volt a sok közül. (Walter Martin, The Kingdom of the Cults, (1997.-es kiadás), pp. 521-522.)

A mozgalom komoly szerepet töltött be Amerika vallástörténetében.

[szerkesztés] Új nézetek beépülése

Azonban úgy tűnik, hogy Jézus a mai napig sem jelent meg. 1844-et követő nagy kiábrándulás azt eredményezte, hogy legtöbben visszatértek korábbi vallásukhoz, vagy végleg elfordultak az egyháztól, de maradt néhány követő is, akik újraértelmezték a második eljövetel jelentését vagy új dátumot jelöltek meg. Sokan látomásokat, angyalokat hívtak segítségül, bibliai próféciákkal azonosították saját tevékenységüket. Gyakran különféleképpen átértelmezték a Nagy Kiábrándulást, alternatív történelmet, új teológiát, politikát és tudományt alkottak. Néha nyíltan visszautasítják a tudást és összeesküvés-elméleteket szőnek jól körülhatárolható csoportok ellen. Egyes szektáknál zaklatják az azt elhagyó tagokat is.

A Millerita mozgalom legtöbb nézetét a Baptista Egyház, Presbiteriánus Egyház, Metodista Egyház, Cambellita mozgalom fő vonalától kölcsönözték. Csak a nagy kiábrándulás után távolodott el ezektől az elődöktől. Néhány modern követője evangelizáló protestáns keresztényeknek nevezik magukat. Mások azt állítják, hogy csak az ő hitük az igazi kereszténység; a protestantizmus, a katolicizmus és a júdaizmus kiválltására készülnek.

Tipikus Nagy Kiábrándulás utáni jelenség az a hit, hogy az eredeti kereszténység, az első századi keresztény hitvallás elveszett a Nagy Hitehagyás következtében, de ezekben az utolsó napokban helyreállítják új próféciák, vagy isten szellemme általi éleslátás segítségével. Így a hagyományos tanítások nem megbízhatóak, nem okozhat meglepetést, hogy az új tanítások megdöntik ezeket, mint a háromság doktrínáját. Unitáriánusokról gyakran elismerően beszélnek a háromság tagadása miatt. A 19. századi Hetednapi Adventista Egyház sem volt a háromság híve a századfordulóig.

Néhány csoport nagy hansúlyt helyez az elveszett igazság, az étrend, a lélek feltételezett halhatatlanságára, a sabbath-napra, a bibliai próféciák interpretálásának módjára. A legfontosabb jellemző mégis az, hogy megpróbálják a korai, igaznak tartott keresztény imádatot helyreállítani.

Gyakran használják a jelen igazság és az új világosság kifejezéseket a keresztény hagyományoktól eltérő nézeteik gyűjtőneveként.

[szerkesztés] Apokaliptikus irányzat

Úgy hiszik, hogy Krisztust beiktatják Milleniumi Királyságába, de kezdetben kevsébbé gondolták, hogy ennek az lesz a jele, hogy véget ér a világ. A második nagy ébredés alapjában véve optimista volt a haladást és az eszkatológiát illetően; az Isten királyságát várták egy új történelmi korszakként. Krisztus eljövetelét a milleriták kataklizmusként értékelik, ami elpusztítja majd a korábbi világrendszert annak követőivel együtt, de azokat a millerita csoportokat is, amelyek továbbra is a parousia(második eljövetel) szellemi értelemben való bekövetkezést vallják.

1844.-ben és a későbbi években egyre fenyegetőbbé vált, egy hamarosan bekövetkező katasztófával fenyegetett; a modern világ teljesen leépül, az utolsó fázisban pedig maga Jézus jelenik meg látható alakban személyesen. A Jelenések könyve kijelöl egy helyet is, ahol mindez bekövetkezik (Armageddon). A különbség a gyilkos szekták és a milleriták között az események bekövetkezéaének módja; nem a milleritáknak kell tenniük a katasztrófák, mészárlás bekövetkezéséért vagy a saját Mennybemenetelükért.

Néhány brancs úgy hiszi, hogy egy világméretű konfliktus fog bekövetkezni, amikor megjelenik az antikrisztus is, vagy a megjelenése után kezdődik el ez a harc. A célja az lesz, hogy félrevezesse a vallásos embereket, vezesse a világ hadait az igazi keresztények ellen. Az Amerikai Polgárháború, a két Világháború, A Nagy Gazdasági Világválság, New Deal, a Közel-Keleti események gyakran sátáni befolyás bizonyítékaként kerülnek interpretálásra. Csak akik éleslátásúak fogják ezt az igaz prófétai üzenetet megérteni, a különböző nemzetből való ilyen személyek a nap végén terjeszteni fogják ezt az evangéliumot; figyelmeztetik a bűnösöket, vallásokat a rájuk váró megsemmisítésre, hogy megtérjenek, mert csak a kevés megtérő fogja mindezt túlélni.

A tanítások szerteágazóak. A millerita szektáknak különböző elképzeléseik vannak az utolsó időkben, a csata elött bekövetkező előjelek, az igaz egyház ismertetőjelei. Az adventisták többsége szerint a hetedik nap a Sabbath, és ez kulcsfontosságú az imádatban. A vasárnapi összejövetelek az Állat jelei, amit az apokalipszis harmadik angyala hívott elő.(Jelenések könyvében szörnyetegek, állatok szerepelnek, amelyek pusztítanak, majd Isten elpusztítja őket). Néhány közösségben a Tetragrammaton lelkiismeretes használata kerül középpontba.

Ezek az egyházak és vallási csoportok általában azt állítják, hogy szigorúan ragaszkodnak a Biblia szó szerinti értelmezéséhez, különös hangsúlyt fektetnek a próféciák jelenkori teljesedésére, felhívják a figyelmet a tudományos-egészségügyi-jótékonysági kockázatokra. Így nem hagyományos hitük és különös szokásaik gyakorlására az egyházukhoz való különösen erős ragaszkodásuk ösztönzi a követőket. Teljesen elkülönülnek más egyházaktól, elutasítják az állami irányítást. Úgy tartják, hogy a próféciákban szóltak történelmi eseményekkel azonosíthatók, néhányan magukon találják beteljesedni a próféciákat, továbbá néhányan azt mondják, hogy csak isteni kegyelemi éleslátással, vagy különleges és csodálatos látomások útján lehet megismerni az igazi Bibliát.

A mai legnagyobb millerita csoport a Hetednapi Adventista Egyház, amelynek 11 000 000 követője van.

Charles Taze Russell volt az egyik legfontosabb alakja annak a mozgalomnak, amelyre nagy hatással voltak a milleriták. Bár ő nem volt adventista, sok ex-millerita csatlakozott hozzá.

[szerkesztés] Kapcsolat más kortárs mozgalmakkal, Millerita-ellenesség

Az amerikai demokrácia teljes vallásszabadságot engedélyezett; a gyülekezetek pedig a demokratikus szervezeti rendszert vették át, maguk kívántak szavazással dönteni vallási kérdésekben is. Sok hasonló felépítésű vallási mozgalom indult így New Englandtől New Yorkig, mind Jézus Második Eljövetele köré építették fel.

Csak kevés bizonyíték mutat arra, hogy az adventizmus és a Latter Day Saint mozgalom között kapcsolat lett volna. Azonban ugyan úgy eretneknek tekintették a Mormonokat; 1842.-ben Joshua V. Himes- akit Miller halála után az egyik legfontosabb millerita vezetőnek tekintettek - utánnyomtatta a visszaállítási mozgalom befolyásos prédikátorának, Alexander Campbellnek 1832.-es röpiratát, amely élesen kritizálta a mormonizmust, elítélően „Mormon csalás” -nak nevezete. Szélhámosságként, csalásként értékelte a mormonizmust.

Sok millerita közvetlen kapcsolatban volt a 19. századi Visszaállítási mozgalommal (Restoration movement); sok millerita vezető a restorációs New England Christian Connexionnek is vezetője volt. A központi-szervezettség-ellenes restoráció-pártiak hatása következtében a millerita csoportok vonakodtak nevesített felekezetbe tömörülni. Amikor 1844.-ben sem következett be Jézus Második Eljövetele, a mozgalom sok kis szektára bomlott fel. A legtöbb adventista gyökerű hit, ma már az evangelizmusból (nem azonos az evangelicizmussal) veszi tantételeit.

A hasonlóképpen szerteágazó örökösökkel rendelkező premillenista mozgalmat gyakran összetévesztik a Millerita mozgalommal, de még csak közvetlen kapcsolatban sincs vele (a premillenizmus a millenizmus keresztény vonala). Külön fejlődött a 19. század utolsó harmadában, sok nézetet kölcsönöztek a millerita mozgalomtól – különösen a próféciák értelmezését és a jövőt illetően – de nem közvetlenül és alapos átértelmezés után. Unitariánus hagyományok náluk már szinte meg sem jelennek, a Sabbatizmust (angolul sabbatarianism) teljesen elutasítják, mint a brit Judaizmus részét. Protestánsnak tartják magukat, de inkább evangelista nézeteket vallanak; népszerű ez a hit a keresztény fundamentalisták között. Néhány csoportjuk a millerita úttörők nyomán számolja Jézus visszatérésének dátumát, vagy apokalipszist, a végidő jeleit várják, de szigorúan elhatárolják magukat a millerita és adventista mozgalmaktól.

Englishwoman Joanna Southcott, az önjelölt próféta követőit is gyakran a milleriták közé sorolják. Ms. Southcottról úgy tartják, hogy ő a Jelenések könyve Napba öltözött asszonya. Úgy gondolta, hogy 1814. október 19-én szüli meg az igazi messiást – ez a dátum a milleritáknál nem játszott szerepet – de vízkórban elhunyt, a követői pedig továbbra is bíztak a próféciáiban és a megígért Shiloht várták. Azonban gyakran a nő nevéhez kötik az Utó-nagy kiábrándulást, de hasonló csoport volt a milleritákhoz hasonló, de tőlük elkülönülő Swedenborgianism és a The United Order of Believers (Shakers, akikhez sok millerita később csatlakozott) is.

[szerkesztés] Hatása

Amikor nem teljesültek az elvárások, bekövetkezett a nagy kiábrándulás, de maradtak a mozgalomnak követői. A legnagyobb mai millerita a Hetednapi Adventista Egyház, de számos kis vallási csoport él az eredeti elvek szerint.

Charles Taze Russell és a Bibliakutató mozgalom (1917-ben szkizma következett be, legnagyobb csoportjuk 1931-óta Jehova Tanúi néven ismert) is kezdetben kapcsolatban állt a mozgalommal. A Bahá'í hit is elfogadja William Miller számításait.

[szerkesztés] Jegyzetek

[szerkesztés] Lásd még

• Adventizmus
• Hetednapi Adventista Egyház

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Adventizmus alapjai az írásokból – cikk
• Bahál hit próféciái
• William Sears: Thief in the Night, (1961)[2] – könyv
• Signs of the Times – Millerita újság (1840-1841)
• The Midnight Cry – Millerita újság (1842)
• "Mormon Delusions and Monstrosities," [Boston: J. V. Himes, 1842]