Slobodan Milošević

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Slobodan Milošević (szerbül Слободан Милошевић, kiejtése^✩ IPA [sloˈbodan miˈloʃevitɕ], Pozsarevác, 1941. augusztus 20. – Hága, 2006. március 11.) volt szerb és jugoszláv államfő, valamint a Szerb Szocialista Párt elnöke. Több mint 60 vádpontban folyt ellene eljárás a Hágai Nemzetközi Törvényszéken, többek között népirtással, emberiség ellen elkövetett bűntettekkel vádolták. Holtan találták a cellájában, halálát szívroham okozta.

[szerkesztés] Korai karrier

Milošević montenegrói származású, Pozsarevácon született, a német megszállás idején. Szülei később öngyilkosok lettek, apja 1962-ben, anyja 1974-ben. Jogot végzett a Belgrádi Egyetemen, ahol megismerkedett Ivan Stambolićtyal, aki mentora és személyes jóbarátja lett. Feleségével Mirjana Markovićtyal 1965-ben házasodott össze. Már gyermekkoruk óta ismerték egymást. Az egyetem után, a belgrádi polgármester pénzügyi tanácsosa volt. 1968-ban munkát kapott a Technogasnál, ahol Stambolić dolgozott, végül is a cég elnöke lett 1973-ban. 1978-ban Stambolić segítségével az egyik legnagyobb jugoszláv bank a Beobanka elnökévé vált. Ennek közönhetően többször járt Párizsban és New Yorkban, ahol francia és angol nyelvtudásra tett szert. Tizennyolc évesen belépett a Jugoszláv Kommunisták Szövetségébe (JKSZ), 1983-ban a párt Központi Bizottságának apparátusában dolgozott, a rákövetkező évben pedig kinevezték a párt belgrádi bizottságának elnökévé. Ettől kezdve Milosevic teljesen a politikának szenteli magát, 1986 májusában a Szerbiai Kommunista Szövetség (SZKSZ) elnökségének elnökévé választják, 1986 júniusától pedig négy éven át tagja a Jugoszláv Kommunista Szövetség Külügyi Bizottságának elnökségének.

[szerkesztés] Hatalomrajutás

1989. május 8-án választják meg a szerb köztársasági elnökség elnökévé, a többpártrendszer bevezetése után, 1990. júliusában megalapítja a Szerbiai Szocialista Pártot, amelynek haláláig ő volt az elnöke. A többpártrendszer első szerbiai elnökválasztásán 65%-os győzelmet arat, két évvel később újraválasztják, de már csak 53%-os szavazattöbbséggel. 1997. július 25-én megválasztják Jugoszlávia elnökévé, 2000. október 5-én pedig a lázongó nép akaratának engedve beismeri vereségét Vojislav Kostunicával, a Szerbiai Demokratikus Ellenzék (DOS) nevű pártszövetség jelöltével szemben.