Jugoszlávia

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A jugoszláv állam kronológiája

Jugoszlávia királyság, majd szövetségi köztársaság volt a Balkán-félszigeten. Utódállamai: Bosznia és Hercegovina, Horvátország, Macedónia, Montenegró, Szerbia és Szlovénia.

Tartalomjegyzék 1 Történelem 1.1 Jugoszláv álom 1.2 A kezdetek 1.3 A királyságtól a szétesésig 1.4 Az állam megszűnése 1.5 Újjászületés 1.6 A délszláv válság 1.7 A Jugoszláv Szövetségi Köztársaság 1.8 Szerbia és Montenegró 1.9 Zászlók 2 Gazdaság

[szerkesztés] Történelem

[szerkesztés] Jugoszláv álom

Már az 1800-as évek közepétől létrejöttek olyan elméletek, amelyek a délszláv népek (szerbek, horvátok, bosnyákok, bolgárok) egységét hírdeti. A pánszlávizmus eszméjét osztó romantikus nacionalista értelmiségiek az Osztrák–Magyar Monarchia által elnyomott balkáni népek egyesítését tűzte ki célul a közös testvériség nevében. Céljaikhoz különféle eszközöket kerestek, különféle szervezeteket hozttak létre. Az I. világháborút kirobbantó közvetlen ok is az volt, hogy Gavrilo Princip szerb nacionalista meggyilkolta az osztrák trónörököst, s Princip is egy délszláv nacionalista szervezet tagja volt.

A nemzeti csoportok 1914. december 7-én egy deklarációt írtak alá, miszerint megszabadítanak minden elnyomott testvért.

[szerkesztés] A kezdetek

Az I. világháború alatt az Antant támogatott minden Monarchia-ellenes erőt. 1915. április 26-án az Antant és Szerbia aláírta a Londoni-egyezményt. Az egyezmény szerint a háború után létrejön Nagy-Szerbia, amely a következő területeket is tartalmazná: Bosznia-Hercegovina, Szlavónia, Szerémség, Bácska, Dél-Dalmácia, Észak-Albánia, de Macedónia és a Bánát nem lenne az övé. Macedónia Bulgáriáé, Bánát Romániáé lett volna.

1918. október 28-án, az I. világháború végén az osztrák Krajna tartomány Szlovénia néven függetlenné vált, hasonlóan Horvátország elszakadt a Magyar Királyságtól, Szerbia pedig győztes volt a világháborúban. 1918 őszén az új Szlovénia és Horvátország (utóbbi magában foglalt Bosznia és Hercegovina területét is) megalakították a Szerb-Horvát-Szlovén Államot, amely később Szerb-Horvát-Szlovén Királyság néven egyesült a Szerb Királysággal.

[szerkesztés] A királyságtól a szétesésig

A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság terület óriási volt, Európa legnagyobb államai közé tartozott. Mivel a dél égtáj megnevezése a délszláv nyelvekben "jug", és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság megnevezést túl hosszúnak tartották, 1929. január 6-án az államszövetség felvette a Jugoszlávia nevet.

A kor legfontosabb politikai pártjai a nemzeti radikálisok és a demokraták voltak. Ezeken kívül megemlítendő a Horvát Republikánus Parasztpárt (HRSS, elnöke Sjepan Radić), a Szlovén Polgári Párt (SLS, elnöke Anton Korošec), és a Jugoszláv Muszlimok Társasága (JMO).

1928-ban a jugoszláv törvényhozás épületében egy szerb politikus lelőtte a horvátok képviselőjét. Erre I. Sándor jugoszláv király felfüggesztette a törvényhozást és bevezette a királyi diktatúrát.

[szerkesztés] Az állam megszűnése

A II. világháború során az ország külső katonai agresszió áldozata lett. 1941. április 6-án a náci Németország hadat üzent Jugoszlávia államnak, mivel segíteni kívánt a Görögországban vereségeket szenvedő olasz csapatoknak. Reggel 5:15-kor német, olasz, magyar és bolgár csapatok támadták meg Jugoszláviát. A német légierő egy héten át bombázta Belgrádot és más nagy jugoszláv városokat. A királyi hadsereg április 17-én kapitulált. A kormány Londonba emigrált.

A tengelyhatalmak hamar elfoglalták Jugoszlávia területét, majd feldarabolták azt. Split, Šibenik, a szigetek, Montenegró és Dalmácia Olaszországé lettek. Megalakult Független Horvát Állam (ami magában foglalt Bosznia és Hercegovina területét) egy horvát fasiszta állam. Magyarország visszakapta a Bácskát, a Baranya háromszöget és a Muravidéket. Bulgária irányitása alá vonta az I. világháborúban elvesztett Macedónia tartományt. Szerbia német megszállás alatt ált. Koszovó pedig albán megszállás alá került. Észak-Szlovéniát beolvaszották a Harmadik Birodalomba.

[szerkesztés] Újjászületés

A jugoszláv egységet hírdetők hamar szövetséget kötöttek a kommunista partizánharcosokkal, akik a Szovjetuniótól kaptak hadi segítséget. A Demokratikus Föderatív Jugoszláv Köztársaság 1943. november 29. és december 4. között Jajcán alakult meg, a királyi kormány nélkül. 1945. november 29-én alakult meg a kommunista Jugoszlávia, amely ülést szintén Jajcán rendeztek meg. Ivan Ribar lett az államfő, a kormányfő Josip Broz Tito. A szerbiai partizánok 1944-ben kivívták Szerbia függetlenségét, a többi jugoszláv tartományból 1945-ben űzték el a németeket.

A második jugoszlávia 1946. január 31-én alakult meg és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság nevet viselte. Ez egy föderatív alapon szerveződő szocialista állam volt, de nem kötelezte el magát a sztálini Szovjetunió. A hidegháború alatt semleges maradt. 1961-ben az egyiptomi Gamal Abdel Nasszer, az indiai Nehru és Tito alapították a harmadik világ országaival szoros kapcsolatokat ápoló elnemkötelezett országok mozgalmát.

A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság a következő országokból állt:

• Bosznia és Hercegovina Szocialista Népköztársaság, székhelye Szarajevó
• Horvátország Szocialista Népköztársaság, székhelye Zágráb
• Macedónia Szocialista Népköztársaság, székhelye Szkopje
• Montenegró Szocialista Népköztársaság, székhelye Titograd, mai neve: Podgorica
• Szerbia Szocialista Népköztársaság, székhelye Belgrád
• Szlovénia Szocialista Népköztársaság, székhelye Ljubljana

Hivatalos nyelvei: szerb, horvát, szlovén, macedón, magyar és albán.

Tito 1953-tól államfő, 1963-tól örökös államfő lett, amely tisztséget haláláig betöltött. Integráló politikájával arra törekedett, hogy népeit egységesítse létrehozva a jugoszláv nemzetet, a mélyen levő gazdasági és nemzetiségi ellentéteket nem tudta eltörölni. 1981-ben a lakosság 5,4%-a vallotta magát jugoszlávnak, ám Tito halála és a kis népek nacionalizmusa erősödésével párhuzamosan számuk egyre csökkent, s mára már nagyon kevesen vallják magukat jugoszlávnak.

Az ország neve 1963-tól Jugoszláv Szocialista Szövetségi köztársaság (szerbül Socijalistička Federativna Republika Jugoslavija), röviden SFRJ lett. 1971-ben leverték a horvát ellenállást, az ú. n. horvát tavaszt. Ez volt a legjelentősebb felkelés a rendszer ellen a hetvenes években. Az 1974-ben elfogadott új alkotmány jelentősen növelte a tagköztársaságok önállóságát, megteremtette a két tartomány (Vajdaság és Koszovó) nagyobb autonómiáját. Az országot egy 8 tagú elnökség vezette (a 6 tagköztársaság és a 2 tartomány küldötte). Mindez csökkentette Szerbia meghatározó szerepét az országon belül.

Az 1980-as években a kommunizmus gyengülni látszott. Josip Broz Tito halála után Jugoszlávia is elkezdett gyengülni minden szempontból. 1986 májusában Szlobodan Milosevics lett a szerbiai kommunista párt vezetője.

[szerkesztés] A délszláv válság

Jugoszlávia szétesésének főbb állomásai:

• 1989: Szlobodan Milosevics megszüntette a tartományok autonómiáját
• 1990 januárja: Milosevics az országot vezető elnökségben az „egy ember-egy szavazat” elvét akarja érvényesíteni, ami a Szerbia által dominált Vajdaság, Koszovó és Montenegró révén a szerb pozíciók jelentős erőítését jelentette volna. A többi tagköztársaság küldötte tiltakozott.
• 1991. június 25.: Szlovénia és Horvátország kikáltota függetlenségét
• 1991. október 8.: A horvát parlament megkezdte üléseit
• 1992. január 15.: Szlovénia és Horvátország nemzetközi elismerése
• 1992. április 6.: Bosznia és Hercegovina függetlenségének elismerése
• 1992. április 28.: A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság megszűnése

[szerkesztés] A Jugoszláv Szövetségi Köztársaság

A Jugoszláv Szövetségi Köztársaság volt a harmadik jugoszláv állam, amelyet Szerbia és Montenegró alkotott. 1995-ben területén ért véget az újkor harmadik legvéresebb európai háborúja, a délszláv háború. A háborútól leszegényedett Jugoszlávia területén nem sokáig tartott a béke: 1996-ban megkezdődött a koszovói háború, mivel Szerbia megvonta az autonómiát Koszovó tartománytól.

1999-ben a NATO megkezdte Szerbia bombázását. A koszovói háború nemsokkal 1999 Karácsonya előtt ért véget. Koszovó azóta az ENSZ irányítása alatt áll. 2000 októberében Belgrádban Slobodan Milošević vesztett a választásokon. Ekkor a szerb hatóságok elfogták és 2001 júniusában átadták a Hágai Nemzetközi Bíróságnak.

[szerkesztés] Szerbia és Montenegró

2003–2006 között állt fenn Szerbia és Montenegró államszövetsége. A leszegényedett államszövetség megkezdte útját a demokrácia felé, tárgyalásokat kezdett az EU-val és a NATO-val. Montenegró egyre nagyobb gazdasági és politikai önállóságra törekedett. Egy idő múlva például nem fizetett a közös kasszába. 2006 áprilsiában Montenegró kikiáltotta függetlenségét, ezzel Jugoszlávia állam végleg megszűnt.

[szerkesztés] Zászlók

A Szerb-Horvát-Szlovén Állam zászlója, 1918

1918–1941

1943–1991

1992-2006

[szerkesztés] Gazdaság

A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság el nem kötelezettségének köszönhetően vonzó volt a nyugati befektetők számára, ugyanakkor szabad kereskedelme volt a nyugati, fejlett államokkal. Már az 1970-es években egyike volt a európai leggazdagabb szocialista államoknak.