Szurokfű
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Oregánó | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||
| Rendszertan | ||||||||||||||
|
||||||||||||||
| Kettős latin név | ||||||||||||||
| Origanum vulgare |
A szurokfű (Origanum vulgare L.) a szurokfüvek nemzetségébe tartozó fűszer és gyógynövény, amely egész Európában megtalálható. Hazánkban is gyakori, a száraz gyepek, hegyoldalak és erdőszélek növénye. Leginkább a meszes talajokat kedveli.
Nevezik még közönséges szurokfűnek, vadmajoránnának, a fenti latin neve után oregánónak is.
[szerkesztés] Jellemzése
Magassága 30-80 cm-t is eléri, aromás illatú, évelő növény. Szára gazdagon elágazó, négyélű, melyen a keresztben átellenes állású levelei tojásdadok, szőrösek. Kétcimpájú ajakos virágai, hosszú kocsányon, a levélhónaljából kifejlődő álörvekből fejlődnek ki, ezek aprók, és bíborszínűek.
[szerkesztés] Felhasználása
Frissen leszedett leveleit salátákhoz adják, mig szárított levelét és virágát szószok, paradicsomos mártások, sülthúsok ízesítésére. Az olasz és a görög konyha igen kedvelt fűszere.
Friss hajtásainak levelét megszárítva, nyugtató hatású teát főznek belőle.
Nem azonos a kerti majoránnával, (Origanum majorana), amely meditérrán eredetű, és sokfelé termesztett fűszer és gyógynövény, amelyet ugyanúgy használnak fel, de kevésbé aromás fűszert ad.
Based on work by Patrix,