V. László

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

V. László (Komárom, 1440. február 22. - Prága, 1457. november 23.) Habsburg-házi magyar király, Ladislav I („Pohrobek”) néven cseh király, formailag ő lett volna Ausztria főhercege.

[szerkesztés] Gyerekkora

Négy hónappal apja halála után született, ezért Utószülött (Postumus) Lászlónak is hívják. 1445-1457 között uralkodott. Apja Albert magyar, német és cseh király, anyja Luxemburgi Erzsébet.

Amikor László megszületett, a magyar rendek - Hédervári Lőrincz nádor támogatásával - már megválasztották királynak a Lengyelországból behívott (magyarul folyékonyan beszélő) I. Ulászlót, azonban V. László anyja a magyar királyi koronát krimibe illő módon Helene Kottannerin nevű udvarhölgyével ellopatta a visegrádi várból, és Bécsújhelyre vitette. (Állítólag a korona tetején lévő kereszt ekkor hajlott el.)

Az anyakirályné rábeszélésére Szécsi Dénes esztergomi hercegprímás - többek között Cillei Ulrik gróf, valamint Ujlaki Miklós és Garai László bánok jelenlétében is - 1440. május 15-én magyar királlyá koronázta Lászlót.

I. Ulászló 1440. június 29-re Budára országgyűlést hirdetett, ahol a rendek őt újból királlyá választották.

Az anyakirálynő, aki a megkoronázott gyermekkirállyal és a koronával már korábban Pozsonyba menekült, és mivel a magyar főurak többsége tőle elpártolt, fiát III. Frigyes német-római császár (távoli Habsburg rokon) gondjaira bízta, ő azonban féltve osztrák főhercegi címét, a gyermekkirályt az Orth-i kastélyba záratta.

Az 1444. november 10-i várnai csata után majdnem kétéves interregnum következett, ugyanis nem lehetett biztosan tudni, hogy I. Ulászló valóban elesett-e, vagy túlélte a vesztes csatát. Végül az 1446. áprilisi országgyűlésen döntés született, hogy amennyiben a király május 30-ig nem tér haza, a gyermek Lászlót a magyar rendek királyuknak ismerik el. Nemsokára küldöttséget is menesztettek Frigyeshez, hogy engedje szabadon a gyermekkirályt, ő azonban ezt megtagadta. Szükségmegoldásként, a magyar országgyűlés Hunyadi Jánost választotta kormányzónak, a csehek pedig Podjebrád Györgyöt tették meg régensüknek.

1451 őszén Frigyes, római császárrá koronázására, magával vitte Rómába a fogoly Lászlót is. Ekkor az alsó-ausztriai rendek beleegyezésével is, Einzinger Ullrich gróf biztatására, Wendell Gáspár nevelő megpróbálta megszöktetni a fogoly gyerekkirályt, de a cselszövés kitudódott, és maga a nevelő is börtönbe került.

1452. március elején a magyar és az alsó-ausztriai rendek, akikhez közben csatlakoztak a felső-ausztriai, a cseh és morvaországi rendek is, szövetségre léptek Frigyes ellen, és június 20-án, amikor Frigyes a gyermek Lászlóval Bécsújhelyre érkezett 16 ezres osztrák és cseh haderő kerítette be. A fegyveres erő megtette hatását, mert a császár a 13 éves Lászlót Cillei Ulrik grófnak átadta. László ekkor, nyilván Cillei és a környezetében lévő más főurak segítségével, november 11-re Bécsbe (tehát példátlan módon az ország határain kívül) országgyűlést hívott össze, ahol a magyar rendek nagyszámban meg is jelentek, némi késéssel (december 28-án) maga Hunyadi János is, akinek kormányzói tisztsége megszűnt, és Magyarország „királyi főkapitányává és a királyi jövedelmek kezelőjévé” nevezték ki, de hatalmi helyzete nem változott, lényegében továbbra is kormányzóként járt el.

Enea Silvio, sienai püspök, Frigyes császár bizalmasa, elfogultan és rosszallóan írta le az ifjú király egy bécsi napját: „Reggel, alighogy ágyából felkel, görög csemegeborral és cukorba főtt dióval kínálják, mely után misét hallgat, majd amikor termeibe visszatér, terített asztal várja, szárnyas sültekkel és magyar borral. Ebédre mindig legalább tizenhárom fogást és erős osztrák borokat szolgálnak föl, ezalatt bohócok, énekesnők és táncosnők előadásaikkal a király érzékiségére hatnak, míg gyenge elméjét hízelgő udvaroncok a nagyság álomképeivel töltik meg.

Székely Bertalan: V. László és Cillei Ulrik

Ebéd után a király pihen. Mikor felébred, erős bor és gyümölcsbefőtt az érzékeket új gyönyörökre teszik fogékonnyá. Ekkor a király néha a tanácsosokkal tart megbeszélést, de legtöbbször a városba lovagol kecses hölgyek látogatására. Visszajövet készen találja a vacsorát, mely válogatott gyönyöreivel késő éjjelig tart. És ennek dacára lefekvés előtt újból borral és cukros gyümölccsel kínálják.”

1453. szeptember 28-án az osztrák rendek, Hunyadi és Podjebrád egyetértésével, eltávolítják Cillei Ulrikot László környezetéből. Utána Lászlót Prágába viszik, és Podjebrád felügyeli, gyakorlatilag foglyul tartja. Magyarországon pedig Hunyadi marad a tényleges úr. Enea Silvio jegyezte fel az osztrák és magyar főurak cinikus mondását: „Mi vadásztunk, de a vad a cseheknek jutott!” (Hunyadi János, Vitéz János, Podjebrád György, két Sternberg gróf, négy Eizinger, és Plankenstein Pongrác 1453. október 27-ikén írásban rögzítik szövetségüket, egyelőre 6 évre.) Közben újból László király közelébe kerül Cillei Ulrik, és utána elkezdődik harca a hatalomért Hunyadi Jánossal. Az ország főurainak közvetítésével kibékülnek, és elhatározzák, hogy családi szövetségre lépnek, összeházasítják gyerekeiket. Hunyadi fiát, Mátyást, mintegy zálogként, Prágába meneszti, a király és Cillei mellé, Cillei pedig Erzsébet leányát Vajdahunyad várába küldi, ahol az rövid időn belül meghal.

[szerkesztés] Ismét Magyarországon

1455. február 6-án László, uralkodása óta először, megérkezik Budára (ekkor 15 éves), de miután elég hűvös fogadtatásra talált, május végén máris visszatért Bécsbe. 1456. augusztus 11-én, a nándorfehérvári csata után nemsokkal meghalt Hunyadi János. Az 1456. októberi futaki országgyűlésen Cillei Ulrik lett Magyarország kormányzója. Az országgyűlésen Hunyadi László, Hunyadi János másik fia, Hunyadi Mátyás testvére, csak azzal a feltétellel jelent meg, hogy az apja által kezelt királyi vagyonokról nem kell elszámolnia, egyben megígérte Nándorfehérvár, mint királyi birtok, átadását.

László 4000 fegyveressel 1456. november 8-án érkezett hajón Futakról Nándorfehérvárra. Kíséretében volt természetesen Cillei Ulrik is. Hunyadi László nagybátyjával Szilágyi Mihállyal sajkán a király elébe ment. A királyt, Cilleit, és még néhány urat a várba hívták, de a kíséretet alkotó fegyveresek előtt a várkapukat hirtelen bezárták. Másnap Hunyadi László Cilleit, rövid szóváltás után, karddal megölte, majd a fiatal király a Hunyadi fiút - nyilván a kényszer hatása alatt - az ország főkapitányává kinevezte. Buda felé hazatértében a király Temesvárott időzött, ahol Hunyadi János özvegye (Szilágyi Erzsébet) előtt meg kellett esküdnie, hogy Cillei haláláért a Hunyadi testvéreken nem áll bosszút.

Ennek ellenére 1457. március 16-án Hunyadi László feje, a halálos ítélet kihirdetése után, a hóhér pallosától sújtva a porba hullt. Öccse, Mátyás (a későbbi Hunyadi Mátyás király), megmenekült, őt a király május második felében magával vitte Bécsbe, majd onnan szeptember végén a prágai rabságba. Közben Hunyadi János özvegye (Szilágyi Erzsébet) és ennek apja Szilágyi Mihály Erdélyben valóságos polgárháborús állapotokat idéztek elő, júniusban a király melletti hűségüket hangoztató besztercei és szebeni szászokra támadtak, Besztercét felgyújtották, sokakat kivégeztek vagy megcsonkítottak.

A Prágába 1457. szeptemberben megérkező királynak találkozója volt jegyesével, VII Károly francia király Madeleine nevű leányával, ám 1457. november 23-ikán, három napig tartó rosszullét után, váratlanul meghalt. Halálával kapcsolatban okkal merült fel a mérgezés gyanúja, de az angol nyelvű Wikipédia 20. századi kutatásokra alapozva azt állítja, hogy fehérvérűség (leukémia) végzett vele. Így ért véget mindössze 18 évesen egy reneszánszkori magyar király regényes élete.