Valence
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Valence | |
---|---|
![]() Peynet kioszk a Mars-mezőn Valence-ben |
|
Ország | Franciaország |
Régió | Rhône-Alpes |
Megye | Drôme (26) |
Kerület(ek) | Valence |
Kanton | 4 kanton |
INSEE-kód | 26362 |
Irányítószám | 26000 |
Polgármester | Léna Balsan |
Településtársulás | nincs |
Koordináták | É.Sz. 44° 56' 00" K.H. 04° 53' 30" |
Terület | 36,69 km² |
Népesség | 64 260 fő (1999) |
Népsűrűség | 1 751 fő/km² |
Térkép |
Valence Franciaország egyik városa, Rhône-Alpes régióban. Drôme megye székhelye. A város egyike Franciaország kulturális és történelmi városainak.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Valence Dél-Franciaországban, a Rhône bal partján, az Isère folyó torkolatától valamelyest délre fekszik a két folyó által kialakított kisebb medencében. A várost a nagyforgalmú A7-es autópálya (Marseille-Párizs) nyugatról kerüli el. A települést körbeölelő körgyűrűről ágazik le az A49-es autópálya, amely Grenoble-lal biztosít összeköttetést. A várost Grande Ligne köti össze Párizzsal, így TGV-vel gyorsan elérhető innen, illetve Marseille-ből és Montpellier-ből.
[szerkesztés] Története
Valence-t a rómaiak alapították Colonia Julia Valentia néven Kr. e. 127-ben. A település fejlődését Lugdunum növekedése hozta meg: a kereskedelem felélénkülésével a Rhône völgyének második legjelentősebb városává fejlődött Lyon után. Lyon 2. századi hanyatlásával azonban Valence is sokat vesztett jelentőségéből, lassan apró településsé zsugorodott össze.
A 11. században a Rhône völgye fontos zarándokúttá vált Compostella irányába. Hamarosan a város is bekapcsolódott ebbe az aktív vallási életbe a Szent Appolinaire katedrális, később a Szent Rúfusz apátság megépültével.
A város a kereskedelem élénkültével folyamatosan növekedett, azonban jelentős változás csak 1452-ben állt be Valence életében. Ekkor II. Lajos, Dauphiné hercege (a későbbi XI. Lajos francia király) egyetemet alapított itt. A városnak hamar komoly tudományos életet hozott az egyetem, ahol olyan jelentős tanárok dolgoztak, mint Jean-Joseph Menuret, az első francia nyelvű enciklopédia megalkotója. A herceg a tudományos élet mellett a kereskedelmet is nagyban meglódította azzal, hogy vásártartási jogot adományozott Valence-nak. A városba egyre több kereskedő élt, és munkálkodásuk révén a paloták száma is egyre gyarapodott.
A 16. század vallásháborúinak többször áldozatul esett a város. Az ellenreformáció idejében azonban ismét visszanyerte régi fényét. Nem kevesebb, mint 8 férfi és 5 női szerzetesrend költözött a városba, az egyházi és tudományos életet nagyban fellendítve. A kereskedelem mindazonáltal továbbra is alacsony szinten maradt.
Az 1789-es francia forradalom nagy változásokat hozott a város életében. Az egyházhoz erősen kötődő egyetemet bezárták a számtalan egyéb egyházi intézményhez hasonlóan. Több kolostort leromboltak, vagy világi célokra átalakítottak.
A város ismételt fejlődése csak a 19. században indult meg. 1829-ben épült a város határában a Rhône-on híd, amely az első összeköttetés volt Ardèche és Drôme megye között. Az iparosodás is lassan megmutatkozott, a környező gazdaságok terményeire alapozva épült ki az élelmiszeripar, később a többi Rhône menti városhoz hasonlóan a textilipar, végül a nehézipar képviselőjeként a tölténygyártás. A gazdaságot tovább élénkítette a vasút 1855-ös megérkezte a Lyon–Valence–Avignon vonallal. A század végén nagymértékű építkezés zajlott új városképet kölcsönözve Valence-nak.
1918 és 1920 között a törökországi örmény népirtás elől számtalan menekült érkezett Franciaországba. Közülük sokan Valence-ban települtek le.
A II. világháború során, 1942-től a Gestapo fontos hadiközpontot működtetett a városban. Mindazonáltal a civil lakosságot viszonylag kevés atrocitás érte ebben az időszakban. 1944. április 15-én kezdődött Valence amerikai bombázása, amely súlyos károkat okozott a városképben, és többszáz polgári áldozat életét követelte. Április 19-én egy nitroglicerint szállító német tehervonatot talált el egy bomba. A keletkezett óriási detonáció következtében a város északi része teljesen megsemmisült, és 335 ember halt meg.
Az 1945 márciusában felszabadult, romokban heverő városban a belvárost újraépítették, az északi részen pedig új, modern negyed épült. Az egyetemi élete is újjáéledt, mivel több felsőoktatási intzézmény költözött a városba.
[szerkesztés] Gazdasága
- Élelmiszeripar
- Vaskohászat
- Elektronika, biztonságtechnika
[szerkesztés] Nevezetességei
- Szent Appolinaire katedális
- Szépművészeti Múzeum
- Maison des Tētes
- Pendentif (síremlék)
[szerkesztés] Testvérvárosok
Asti, Olaszország
Biberach, Németország
Clacton-Tendring, Anglia
Icseván, Örményország
Gedera, Izrael
Batrun, Libanon