Wass Albert
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Wass Albert |
|---|
 Wass Albert
|
| Született: |
| 1908. január 9. Válaszút, Magyar Királyság (ma Románia) |
| Meghalt: |
| 1998. február 17.(90 évesen) Astor, Florida (USA) |
Wass Albert (Szentegyedi és Czegei gróf Wass Albert), (Válaszút, 1908. január 9. – Astor, Florida, 1998. február 17.), erdélyi magyar író és költő.
Az erdélyi magyar irodalom jelentős alakja volt, főleg a két világháború közötti időszakban. Egyik leghíresebb könyve a Kard és kasza, amely több generációs családi életrajz formájában áttekinti a történelmünket 1050-től egészen a mai korig. 1944-től Németországban, majd 1952-től haláláig az Amerikai Egyesült Államokban élt. Műveit Magyarországon a rendszerváltás óta jelentetik meg, korábban a kommunista rezsim tiltotta terjesztésüket. Irodalmi munkásságának kritikai feldolgozása ma is folyik – a hazai olvasóközönség körében népszerűsége az 1990-es évek végétől rohamosan növekszik.
A Kráter Műhely Egyesület Wass Albert-díjat hozott létre, mellyel azokat a személyeket tünteti ki, akik kiemelkedő szerepet játszottak az író életművének megismertetésében. (Eddigi díjazottak: Balázs Ildikó egyetemi adjunktus, műfordító Wass Albert bibliográfiájának az elkészítéséért, Kondor Katalin, a Magyar Rádió elnöke az életmű nyomán készült számos rádiós alkotásért és a Polisz című folyóiratban megjelent Wass Albert emlékezete című tanulmányáért, illetve Koncz Gábor, a Magyar Kultúra Alapítvány elnöke).
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
A Kolozsvár melletti Válaszúton született. Hat gyermek apja, akik közül egy korán meghalt. Wass Albert tanulmányait Debrecenben, a németországi Hohenheimban és Párizsban végezte. Erdélybe apja betegsége miatt 1932-ben tért vissza, egy ideig azonban nem tudott még a családi ügyekkel foglalkozni, mert a román hadseregben a kötelező sorkatonai szolgálati idejét töltötte. Nagyapja halála után, 1936-ban átvette az egyházi tisztségét, így az erdélyi magyar református egyház püspökségének főgondnoka lett.
A második bécsi döntés (1940. augusztus 30.) alapján Erdély északi része ismét magyar területté vált. A következő év elején Wass Albertet a magyar Mezőgazdasági Minisztérium erdészfelügyelőnek nevezte ki Dés településre. Két hónappal később pedig a kolozsvári Ellenzék című lap irodalmi szerkesztője lett.
Mint tartalékos tiszthelyettes 1942 májusától három hónapos katonai kiképzésen vett részt, melynek végeztével a Magyar Királyi Lovasság zászlósi rangját kapta meg. A következő év márciusában a lap főszerkesztőjét behívták a hadseregbe, Wass megbízott helyettes lett. Wass Albert saját életrajzában meséli el, hogy alig három hónap után „két német a Gestapótól behatolt a szerkesztőségbe, felmutatva a parancsot, hogy a német hadsereg megbízásából »felügyelniük« kell a lapot, egyszerűen kisétáltam az irodámból, és felmentem a hegyekbe. Két hét múlva édesapám régi barátja, Veress Lajos tábornok üzent, hogy a németek »keresnek« engem. Hogy elkerülje a kellemetlenségeket, Veress tábornok, aki az Erdélyben állomásozó magyar hadsereg parancsnoka volt, egyenruhát adott nekem, s mint alhadnagyot Ukrajnába küldött a 9. Magyar Királyi Lovassággal, ahonnan csak karácsonykor tértem vissza.”
Wass különböző beosztásokat látott el a hadseregben, majd 1944 áprilisától Veress Lajos tábornok szárnysegédje lett. A háború vége felé közeledvén a szovjet csapatok (majd később a románok is) egyre beljebb nyomultak. Wass először Sopronba utazott, majd Németországba, Bleichbachba, később Hamburgba. Onnan 1951. szeptember 21-én az amerikai hatóságok megfelelő vizsgálatainak lefolyása után (egészségügyi ill. hatósági vizsgálatok) az Egyesült Államokba utazott.
A román Néptörvényszék 1946 tavaszán Wass Albertet távollétében halálra ítélte háborús bűnökért, gyilkosságért, fasizmusért, mely ítéletet haláláig nem töröltek. A román hatóságok többször is kérték kiadatását, 1979-ben az USA Igazságügyi Minisztériuma a kérelmek nem kellő megalapozottságára hivatkozva (az amerikai hatóságok nem látták bizonyítottnak Wass bűnösségét) elutasította a kérelmet. Wass Albert többször is azt állította, hogy a román kommunista állam titkosrendőrsége, a Securitate merényletek sorozatával igyekezett őt megölni – ezt azonban soha nem sikerült bizonyítania.
Az Egyesült Államokban töltött emigrációja során a Floridai-félsziget közepén elhelyezkedő Ocala Nemzeti Park területén lakott haláláig (egyes híradások szerint öngyilkos lett). Astor-ban (Florida) halt meg 1998-ban. Kívánsága teljesült azzal, hogy hamvai Erdélyben, a marosvécsi (az egykori Kemény-) kastély kertjében, Kemény János mellett nyugszanak.
Habár magyar állampolgárként született, a politikai okokból megvont állampolgárságát (többszöri kérvényezése ellenére) haláláig sem kapta vissza. Az utolsó Honosítási kérelméről a Horn-kormány idején Kuncze Gábor belügyminiszter döntött úgy, hogy csak egyéves tartózkodási engedélyt ad az írónak.
[szerkesztés] Művei
[szerkesztés] Regények, novellák, elbeszélések
- 1934 Farkasverem
- 1940 Csaba
- 1940 Mire a fák megnőnek
- 1940 Jönnek!
- 1941 A titokzatos őzbak (novellák)
- 1943 A kastély árnyékában
- 1943 Egyedül a világ ellen
- 1943 Vérben és viharban
- 1944 Tavaszi szél és más színművek
- 1945 Valaki tévedett (novellák 1945-49-ből)
- 1945 A költő és a macska (elbeszélések)
- 1947 A rézkígyó
- 1949 Zsoltár és trombitaszó – Örökösök (novellák, karcolatok, levelek – posztumusz kisregény 1949-ből)
- 1949 Adjátok vissza a hegyeimet!
- 1951 Ember az országút szélén
- 1952 Elvész a nyom
- 1953 Tizenhárom almafa
- 1958 Az Antikrisztus és a pásztorok
- 1959 A funtineli boszorkány
- 1964 Átoksori kísértetek
- 1965 Elvásik a veres csillag
- 1967 Magukrahagyottak
- 1974 Kard és kasza
- 1975 Magyar örökségünk (Tanulmányok, hátrahagyott novellák, írások, interjúk)
- 1978 Halálos köd Holtember partján
- 1985 Hagyaték
- 1989 Te és a világ (novellák)
- Eliza (angolul íródott)
- Igazságot Erdélynek!
- Józan magyar szemmel I-II. (publicisztikák)
- Karácsonyi üzenetek – A temető megindul
- Magyar pólus (Újabban fölkutatott versek, novellák, tárcák, közéleti írások, interjúk és levelek)
- Népirtás Erdélyben
[szerkesztés] Versek, mesék
- 1927 Virágtemetés (vers)
- 1942 Tókirály és szile (Tavak könyve mesesorozat 1.)
- 1942 A bölcs bölömbika (Tavak könyve mesesorozat 2.)
- 1942 Évszakok teremtése (Tavak könyve mesesorozat 2.)
- 1946 Mese az erdőről (Erdők könyve sorozat 1.)
- 1946 Bulámbuk (Erdők könyve sorozat 2.)
- 1946 A vén gombacsináló (Erdők könyve sorozat 3.)
- 1946 Éjjeli pávaszem (Erdők könyve sorozat 4.)
- 1947 A láthatatlan lobogó (vers)
- 1971 A hunok útra kelnek (Hun mondák könyve sorozat 1.)
- 1971 Isten kardja (Hun mondák könyve sorozat 2.)
- 1972 Szerencsés Pista (Válogatott magyar népmesék sorozat 1.)
- 1972 A repülő kastély (Válogatott magyar népmesék sorozat 2.)
Based on work by