William Ockham

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

William Ockham

William Ockham (Guillemus Ockham, ismert Occam néven is) (kb. 1285–1348) angol nemzetiségű ferences rendi szerzetes, a skolasztikus filozófia kiemelkedő személyisége. Olyan szellemi mozgalmat indított el, amivel az újkori gondolkodás megalapozását készítette elő.

[szerkesztés] Élete

1285 körül született az angliai Ockhamban. Fiatalon belépett a ferences rendbe, tanulmányait Londonban, majd az oxfordi egyetemen végezte, ám nem fejezte be. Ezen évei alatt a logika, az ismeretelmélet és a természettudományok iránt mutatott nagyobb érdeklődést.

1325 körül Cesenai Mihály rendfőnök kíséretében Avignonba utazik a pápához, eredetileg a ferences szegénységről folyó viták kapcsán. Itt - valószínűleg nagyrészt személyes feszültségeknek köszönhetően - az ő tanításait is vizsgálat alá veszik, azonban Ockham nem várja meg ennek kimenetelét, hanem 1328-ban elhagyja Avignont, és IV. (Bajor) Lajos udvarában keres menedéket. Ez utáni műveiben kizárólag politikai (politikai-teológiai) kérdésekkel foglalkozik, és mivel eretnekséggel vádolta XXII. János pápát, Avignon elhagyása után kiközösítették. Filozófiai tanítását azonban hivatalosan sosem támadták meg, és halála után, 1359-ben az egyház rehabilitálta.

[szerkesztés] Munkássága

[szerkesztés] Filozófiai tanítása

Filozófiájának alapját egy jellegzetesen nominalista ontológia alkotja, amely, noha nem állt összhangban a korban már autoritásnak számító Szent Tamás tanításával, Ockham idejére egyre növekvő népszerűségre tett szert. (Sokszor hivatkozott forrása természetesen - csakúgy, mint az ellenkező táboré is - Arisztotelész.) E szerint minden létező dolog individuum, vagyis egyedi entitás; az univerzálék az emberi elme alkotásai, amennyiben bizonyos műveletek végrehajtásával absztrahálja az ezen individuumokról szerzett ismereteit.

Tanításában továbbá fontos szerepet játszik az alábbi két elv:

A mindenhatóság elve (omnipotentia). Ezen elv szerint Isten abszolút hatalmával (potentia absoluta) mindent megtehet, ami nem foglal magában logikai ellentmondást, ez viszont magában foglalja azt is, hogy egy individuum létezéséből nem következtethetünk szükségszerűen egy másik, tőle független individuum létezésére, legyen e két individuum akár ok-okozati kapcsolatban egymással. Ez vonatkozik a fizikai világ dolgaira, de ugyanúgy a bennünk lévő ismeret és az azt okozó tárgy kapcsolatára is, és ez az a következmény, amely miatt - nem teljesen alaptalanul, mindazonáltal vitatható módon - Ockham-et néhányan az újkori szkepticizmus legfontosabb előfutárának tekintik. Ezt a - vélt, vagy valós - szkepticizmust erősítik etikai nézetei, amelyek szerint Istennek nincsenek morális kötelességei. Morálisnak lenni ugyanis annyit jelent, mint engedelmeskedni bizonyos parancsoknak; az emberek morális kötelezettsége abban áll, hogy akaratukat alá kell rendelniük az isteni parancsnak. A moralitás feltétele a szabad akarat, amelynek létezéséről - bár pusztán az ész világánál nem bizonyítható - tapasztalat útján szerezhetünk tudomást: mindenki tapasztalhatta már magában, hogy az akarat nem mindig Istent választja.
A gazdaságossági elv más néven Ockham borotvája: "sokaság szükségtelenül nem tételezhető" (lat.: Pluralitas non est ponenda sine necessitate). (Megjegyzendő, hogy az azóta is sokszor idézett standard formula - "entia non sunt multiplicanda praeter necessitatem" - Ockham műveiben sehol nem fordul elő, noha hasonlókat találhatunk.) E szerint a magyarázatoknak nem szabad az okokat szükségtelenül gyarapítani. Ha egy jelenségre két, egyenlő valószínűséggel bíró magyarázat lehetséges, akkor azt kell elfogadni, amelyik kevesebb létező feltételezésével ad magyarázatot az explanandumra. Például ha egy hasadt fatörzs fekszik a földön, akkor ez lehet egy villámcsapás miatt, vagy mert egy titkos kormányzati fegyverprogramot teszteltek. A legegyszerűbb kielégítő magyarázat Occam borotvája alapján a logikus is egyben: az ok a villámcsapás.

Végül röviden meg kell jegyeznünk, hogy Ockham - például Szent Tamáshoz képest mennyire szűk határokat szabott a természetes teológiának. Csupán a tiszta ész fényénél nem tartotta beláthatónak azt, hogy Isten egy, sem azt, hogy a lélek halhatatlan - a kereszténység e két alapvető fontosságú tanítása tehát kizárólag a kinyilatkoztatás által ismerhető meg.

[szerkesztés] Politikai tevékenysége

1328-tól Ockham egyház-politikai témákkal kezd foglalkozni. Védelembe veszi a ferencesek jogát a tulajdonról történő lemondást és a világi hatalomnak a pápától való függetlenséget hangoztatta.

[szerkesztés] Művei

Filozófia és teológia
- Summa logicae
- Quaestiones in octo libros physicorum
- Summulae in octo libros physicorum
- Quodlibeta Septem
- Quaestiones in quattuor libros sententiarum
- Centilogium theologicum
Politika
- Opus nonaginta dierum
- Super potestate summi pontificis octo quaestionum decisiones
- Tractatus de dogmatibus Johannis XXII papae
- Epistola ad fratres minores
- De imperatorum et pontificum potestate