Ópium

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az ópium (gör. máktej) vagy mákony a mák éretlen termésének a levegőn koagulált nedve, amely sokféle alkaloidát tartalmaz (morfin, kodein, papaverin stb.). Erős narkotikum. A gyógyszeripar fájdalomcsillapítóként, görcsoldóként stb. használja. Rómában, Perzsiában, Indiában már időszámításunk előtt is használták. Európában a 17. századtól a vezető fájdalomcsillapító.

Tartalomjegyzék 1 Története 2 Hatóanyaga, változatai 3 Felhasználása 4 A világ legnagyobb ópiumtermelői

[szerkesztés] Története

Az ópium régies neve "áfium", ami a nyugat-törökországi Afyon tartomány nevéből származik. Az ópium története időszámításunk előtt kezdődött, Európában és Ázsiában egyaránt ismerték. Évszázadokon keresztül szinte csak az ópiumot ismerték, mint kábítószert, csodatévő erőt tulajdonítottak neki, a gyógyászat kezdeteitől használták. A használatára vonatkozó első adatok több mint 3500 évesek. Abban az időszakban, amikor gyógyszerként alkalmazták, az ópiumot kizárólag szájon át vették be. A 18. században már felismerték gyilkos hatását. Kábítószerként először Törökországban használták. Tartós használata teljes testi-lelki összeomláshoz vezet. A XIX. században fontos kereskedelmi szerepet töltött be. Miután Daoguang (Tao-kuang) kínai császár betiltotta az ópium használatát és elkoboztatta a külföldi kereskedők áruját, Anglia válaszlépésként hadihajókkal felsorakozott Kína partjai mentén, majd kezdetét vette az első ópium háború.

[szerkesztés] Hatóanyaga, változatai

Az ópium és származékai az ópiátok, ezek az anyagok a központi idegrendszerre hatnak.

1805-ben különítették el legfontosabb hatóanyagát, a morfint, más néven morfiumot. Ezen kívül megtalálható még benne a kodein, tebain, papaverin, narkotin, narcein. Mesterséges ópiátok a hidrokodein, heroin.

[szerkesztés] Felhasználása

Az ópium évezredek óta használatos nyugtató, fájdalomcsillapító szer. A 17. század végéig szinte minden fájdalomcsillapító készítményben szerepelt. A görög és római orvosok már gyakran használták, egyes népek csodatévő erőt tulajdonítottak neki. 1805-ben Friedrich Wilhelm Adam Sertürner vonta ki a mákból az ópium fõ hatóanyagát, egy rendkívül erõs fájdalomcsillapítót, a morfint. Ezt tekintjük az első ópium-alkaloidnak. 25 különböző alkaloidot tartalmaz. Kábítószerként először a 14. században használták, a 20. században rohamosan teret hódított a heroin, kodein és más, rendkívül erős függőséget okozó alkaloidja.

[szerkesztés] A világ legnagyobb ópiumtermelői

Napjainkban az ópiumtermelés legnagyobb része Afganisztánra, Mianmarra és Laoszra koncentrálódik. Afganisztán GDP-jének 50%-át a kábítószer termelés adja. Afganisztán mára a világ második legnagyobb kábítószer-termelő vidékévé vált. Iránnal és Pakisztánnal az Arany Félhold (Golden Crescent) ópiumtermelő övezetet alkotják. A tálib rezsim csak a szer fogyasztását tiltotta, az előállítást nem, sőt a termelt árura 10%-os adót is kivetett. A tálib rezsim megdöntése után a nyugati államok célul tűzték ki a termelő területek megsemmisítését, a fellépések ellenére a a kábítószert előállító földterületek nagysága tovább növekszik, – bár tetemes mennyiséget foglalnak le az afgán-iráni határon – Afganisztán szinte minden tartományában biztos megélhetést biztosít a termelés. A világ másik nagy ópium termelő övezete az ún. Arany Háromszög (Golden Triangle), melyet Burma (Mianmar) Thaiföld Vietnam és Laosz alkot. Az Arany Háromszög legnagyobb termelője Burma (~90%), a hatalom – Afganisztánhoz hasonlóan – itt is megadóztatja a termelőket, próbál minél nagyobb hasznot hajtani a kábítószer kereskedésből. A nyers ópiumot a burmai-thai határon lévő laboratóriumokban dolgozzák fel. A kábítószert a későbbiekben a thai, vagy hong kongi kikötőkben lévő elosztóközpontokba szállítják, majd a nemzetközi kábítószer kereskedelembe kerül. További fontos ópium termelők: Mexikó és Kolumbia.