Abú Bakr bin Tufajl

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Arab

أبو بكر محمد بن طفيل

Tudományos átirat

'Abū Bakr Muḥammad bin Ṭufayl

Fordítás

Ṭufayl fia Muḥammad, Bakr apja

Abú Bakr Muhammad bin Tufajl, latinizált nevén Abubacer (Guadix, 1105–1110 k. – Marokkó, 1185) középkori arab csillagász, matematikus, orvos, író, filozófus és udvari tisztviselő volt. Teljes, genealógiájával kiegészített neve Abú Bakr Muhammad bin Abd al-Malik bin Muhammad bin Tufajl al-Kajszí al-Ándalúszí.

Andalúzia Guadix városában, Granada közelében látta meg a napvilágot. Ifjúkorában a nyugati muszlim tudomány legnagyobb alakja, az Európában Avempace névvel illetett Abú Bakr bin Száig bin Báddzsa volt, ő maga pedig a világhírű Ibn Rusd (Averroes) pártfogója volt. E triász képviselte leginkább az arisztotelészi logika primátusát a Gazáli által keleten meghonosított misztikus teológiai dominanciával szemben.

Ibn Tufajl eleinte matematikával és csillagászattal foglalkozott, később a granadai emír titkára lett, majd az Almohád I. Juszuf kalifa orvosa és vezíre lett. Amikor 1182-ben visszavonult, tanítványát, Ibn Rusdot javasolta utódjául. Egy másik neveltje, az Alpetragius néven elhíresült Núr ad-Dín al-Bitrúdzsí csillagászként alkotott nagyot.

Ibn Tufajlnak egy műve maradt ránk teljesen, amely a Hajj bin Jahzán (Éber fia, Élő) címet viseli. (Magyarul a német fordítást követve A természetes ember címen hozzáférhető.) Ez a részben Robinson Crusoe történetére hajazó, filozofikus tartalmú, levélformába öntött, kisregényre utaló történetet elmondó értekezés egy ember nem lakta szigeten, állatok által felnevelt férfi – a címadó Hajj bin Jahzán – szúfizmus tanaira ébredését mutatja be. Ez látszólag ellentmond annak, hogy a szerző ellentétben állt a neoplatonizmust is magába olvasztó iszlám misztika híveivel: művével valójában legitimálta a racionális tudományos kutatást is, azzal, hogy az ellenpólus kiváló leírásával elválasztotta a kettőt egymástól.