Andre Agassi

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Andre Agassi

Ország	Egyesült Államok
Lakóhely	Las Vegas, Nevada, USA
Születés ideje	1970. április 29.
Születés helye	Las Vegas, Nevada, USA
Magasság	180 cm
Súly	80 kg
Kéz	jobb; kétkezes fonák
Pkk*	1986
Visszavonult	2006
Összkereset	31,110,975 USD
Egyes
Eredmények:	868–273
Tornagyőzelmek:	60
Lhv*:	1. (1995. április 10.)
Grand Slam eredmények
Australian Open	Gy (1995, 2000, 2001, 2003)
Roland Garros	Gy (1999)
Wimbledon	Gy (1992)
US Open	Gy (1994, 1999)
Páros
Eredmények:	40–42
Tornagyőzelmek:	1
Lhv*:	123. (1992. augusztus 17.)
Lhv - Legjobb helyezés a világranglistán Pkk - Profi karrier kezdete

Andre Kirk Agassi amerikai profi teniszező. Vezette a világranglistát, nyolcszor nyert Grand Slam-tornát egyesben. Egyike annak az öt teniszezőnek, aki pályafutása során megnyerte mind a négy Grand Slam-tornát. 1968 óta (az ún. „open era” alatt) ő az egyetlen, aki megnyerte mind a négy Grand Slam-tornát, a Masters döntőjét, a Davis-kupát és az olimpiai bajnoki címet is.

1997 és 1999 között a színésznő Brooke Shields volt a felesége. 2001-ben feleségül vette Steffi Grafot, 2 gyermekük van, Jaden Gil és Jaz Elle.

2006. június 24-én bejelentette, hogy a 2006-os US Open lesz az utolsó versenye. Utolsó profi mérkőzését Benjamin Becker ellen játszotta, 2006. szeptember 3-án, amivel lezárta 21 éves, páratlan karrierjét.

Tartalomjegyzék 1 Család 2 Tenisz pályafutása 2.1 1986–1997: „Image is everything” 2.2 1994–1997: Rivalizálás és sérülés 2.3 1998–2005: Lázadóból legenda 2.4 2006: Egy korszak véget ér 3 Magánélete és családja 4 Grand Slam-döntők (egyéni) 4.1 Győzelmek (8) 4.2 Elvesztett döntők (7) 5 ATP Masters tornák döntőiben 5.1 Győzelmek (17) 5.2 Elvesztett döntők (6) 6 Emlékezetes mérkőzések 7 Tornagyőzelmek 7.1 Egyéni (60) 7.2 Páros (1)

[szerkesztés] Család

Agassi édesapja, Emmanuel "Mike" Agassi Iránban látta meg a napvilágot, származását illetően pedig örmény. Az 1948-as és az 1952-es nyári olimpián bokszolóként képviselte Iránt. Ezt követően emigrált az Egyesült Államokba. Szerette volna, ha valamelyik gyereke egyszer megnyeri mind a négy Grand Slam-tornát. Andre-t többek között olymódon terelte ebbe az irányba, hogy már a kiságya fölé is teniszlabdákat akasztott, ezzel is fejlesztve a látási képességeit. Andre 5 évesen már elmondhatta magáról, hogy profikkal is edzett, többek között Jimmy Connors-szal és Roscoe Tanner-rel. 14 évesen beiratkozott Nick Bollettieri teniszakadémiájára, majd 16 évesen profinak állt.

[szerkesztés] Tenisz pályafutása

[szerkesztés] 1986–1997: „Image is everything”

1986-ban kezdte profi karrierjét. Mindjárt a második évben, Itaparicában meg is nyert egy tornát. A következő évben 6 további tornát sikerült nyernie, amivel 1988 decemberére, 43 tornán való részvétel után több mint 2 millió dolláros keresetet tudhatott magáénak. Ő érte el legrövidebb idő alatt a 2 millió dolláros határt a teniszezők közül.

Kezdetben a „lázadó” megjelenést részesítette előnyben. Hosszú hajat növesztett, fülbevalót hordott, és a tenisz hagyományosan szigorú öltözködési szokásait is feszegette színes polóival.

Viszont meggyőző tenisztudása alapján sokan látták benne már ekkor a későbbi Grand Slam-tornákon diadalmaskodó játékost. A 90-es évek elején még több nagy tornán elvérzett a döntőben. 1990-ben bejutott a Roland Garros döntőjébe, de kikapott a veterán, ecuadori Andrés Gómeztől. Ugyanebben az évben az amerikai nyílt bajnokság döntőjében is szerepelt, ahol egy hasonló tinédzser sztár, Pete Sampras verte meg. Szakértők azt szokták mondani, hogy a 90-es évek férfi teniszét Sampras és Agassi rivalizálása dominálta. 1991-ben ismét bejutott a francia nyílt bajnokság döntőjébe, ahol a szintén korábbi Bolletieri-tanítvány, Jim Courier verte meg egy drámai, ötjátszmás mérkőzésen.

Karrierje első 8 évében nem indult az ausztrál nyílt bajnokságon, mely később a legsikeresebb Grand Slam-tornája lett. 1988 és 1990 között Wimbledonban sem állt rajthoz, mert azt mondta, hogy a torna tradicionális volta, különös tekintettel az öltözködési szabályokra (tiszta fehérben kell játszani) nem tetszenek neki. Az akkori szakértők inkább azt gondolták, hogy az erőteljes alapvonal-játékának nem kedveztek a wimbledoni körülmények, ezért nem indult. 1991-ben mégis elindult, és a média két hétig találgatta, hogy milyen öltözékben fog játszani. Végül a szokásoknak megfelelően teljesen fehérben lépett pályára. Ebben az évben a negyeddöntőig jutott.

Sokak meglepetésére az első Grand Slam-győzelmét Wimbledonban aratta. 1992-ben, egy szoros, ötjátszmás mérkőzésen győzte le a horvát Goran Ivaniševićet. A döntőbe vezető út során két korábbi wimbledoni bajnokot is legyőzött, Boris Beckert és John McEnroe-t. Legközelebb 2002-ben tudott alapvonal-játékos Wimbledonban nyerni, nevezetesen Lleyton Hewitt, de ekkor a fű már magasabb volt, aminek köszönhetően lassabb is.

[szerkesztés] 1994–1997: Rivalizálás és sérülés

Csuklósérüléséből felépülve 1994-ben nagy lendülettel tért vissza a pályára. Ebben az évben megnyerte a US Opent, mégpedig elsőként végrehajtva azt a bravúrt, hogy nem kiemelt játékosként győzött a döntőben. 1995-ben leborotválta a haját, és ezzel véget ért az "image is everything"-korszak. Ezt követően 1995-ben megnyerte első ausztrál bajnoki címét, a döntőben 4 játszmás küzdelemben diadalmaskodott Sampras ellen. Áprilisban már ő volt a világelső, és ezt a helyezést 30 héten át, novemberig őrizte. Ekkor érte el pályafutása leghosszabb veretlen sorozatát, amely 26 meccsig tartott a nyári keménypályás szezonban, és aminek a US Open döntőjében Sampras vetett véget. Ebben az évben összesen 7 tornát nyert, és ekkor volt a legjobb a győzelmi aránya, 72 mérkőzésen diadalmaskodott és mindössze 10-et veszített el. (Ez majdnem olyan jó, mint Sampras legjobb, 1994-es mutatója: 77 győzelem, 12 vereség.) Az amerikai Davis-kupa csapatnak is kulcsembere volt ebben az évben, és ekkor nyerte harmadik és egyben utolsó Davis-kupáját.

1996-ban bár megnyerte az atlantai olimpián a tenisz egyest, ahol a döntőben a spanyol Sergi Bruguerát győzte le 3 játszmában, mégis ez volt pályafutása legrosszab éve. Egyetlen Grand Slam-tornán sem jutott döntőbe.

1997-ben volt a karrierje mélypontja. Csuklósérülése kiújult és mindössze 24 meccset játszott az év során. Egyetlen komoly tornát sem nyert, és visszacsúszott a világranglista 141. helyére. Formahanyatlását összefüggésbe hozták a Brooke Shileds-szel létrejött kapcsolatával és házasságával is.

[szerkesztés] 1998–2005: Lázadóból legenda

1998-ban ismét a tenisz felé fordult. Nagyon komoly tréningbe fogott, Challenger-tornákon (a világranglista első 50 helyezettjén kívülieknek szánt sorozat) indult, és próbált feljebb jutni a ranglistán. Az egykori lázadóból egy barátságos, megfontolt sportolóvá vált, akire a fiatal játékosok elkezdtek felnézni. Győztes mérkőzései után bevezette azt a rítust, ami később a védjegye lett: a lelátó mind a négy része felé meghajolt, és két kézzel dobott csókot. Pete Samprasszel és Patrick Rafterrel vívott nagy csatákat ebben az időszakban.

1998-ban 5 tornát nyert, és másik 5-ben volt még döntős, aminek köszönhetően a 141. helyről év végére a világranglista 6. helyezettje lett. Ez minden idők legnagyobb fejlődése egy év alatt, ami úgy végződött, hogy a játékos a top 10-be került.

1999-ben beírta magát a tenisz nagy könyvébe, amikor 2 játszmás hátrányból nyerte meg a Roland Garros döntőjét az ukrán Andrej Medvegyev ellen. Ezzel ugyanis csatlakozott a korábbi négyeshez (Rod Laver, Fred Perry, Roy Emerson és Don Budge), akik pályafutásuk során megnyerték mind a négy Grand Slam-tornát-tornát. Ám ő az első, akinek ez akkor sikerült, amikor már mind a 4 torna különböző borításon zajlott.

Ezt követően Wimbledonban is döntőbe jutott, de kikapott Samprastől. A US Opent viszont megnyerte, 2–1-es hátrányból fordított a döntőben Todd Martin ellen. Ennek köszönhetően az 1999-es év végén ő állt a világranglista élén. Ez volt karrierje során az egyetlen alkalom, hogy a szezon végén ő volt a legjobb teniszező, és ezzel vetett véget Sampras 6 éves sorozatának (1993–1998), ami az év végi világranglista vezetést illeti.

[szerkesztés] 2006: Egy korszak véget ér

Nem kezdődött jól ez az év számára. Bokasérülése megint hátráltatta, és nem akart javulni a hát- és az ebből származó lábfájása sem. Az Australian Openen visszalépett a bokasérülésére hivatkozva, majd ugyanezt volt kénytelen tenni az SAP Openen is.

A Dubai Openen elindult, az első körben sikerült is legyőznie Greg Rusedskit, de a második fordulóban a német Björn Phautól kikapott.

Ezt követően is több tornát volt kénytelen kihagyni, így végül úgy döntött, hogy az egész salakszezonban nem lép pályára.

A Wimbledon előversenyének számító Queen's Club Championshipen, vagyis füves pályán tért vissza, ám az első fordulóban a nagy formában játszó Tim Henman-től kikapott 6–4, 6–4-re.

25-dik kiemeltként állt rajthoz Wimbledonban, amit megelőzött az a bejelentése, hogy ez lesz élete utolsó itteni részvétele. Az első két fordulóban jól játszott és nyert is, ám a harmadikban, a másodikként kiemelt Rafael Nadal három sima szettben búcsúztatta.

Két kisebb tornán indult ezt követően, majd a torontói Canada Mastersről visszalépett, és ezt kellett tennie a Cincinnati Masters-szel is. A visszalépéseknek köszönhetően visszaesett a világranglistán a 47. helyre, aminek következtében egy ranglista helyezéssel lemaradt a US Openen a kiemelésről. Az vigasztalhatta, hogy első győzelmét Flushing Meadowsban nem kiemeltként aratta.

Előre bejelentette, hogy ez lesz élete utolsó tornája, így a közönség itt láthatta őt utoljára versenyezni. Az első fordulóban a román Andrej Pavelt győzte le. Ezt követően saját elmondása szerint alig tudott lábra állni hátpanaszai miatt. A következő ellenfél a ciprusi Marcos Baghdatis volt, aki a 2006-os ausztrál nyílt bajnokságon a döntőig jutott. 3 óra és 48 perc kellett Agassinak, hogy egy fantasztikus 5-játszmás mérkőzésen diadalmaskodjon.

A következő ellenfél a világranglista 112-dik helyén álló, német Benjamin Becker volt, aki a selejtezőből jutott a főtáblára, és soha nem nyert még ATP-tornát. A szombat estére tervezett meccs az esőzések miatt csúszott egy napot, ami nagyon jól jött Agassinak, hogy a háta kicsit regenerálódjon. Időközben az amerikaiak elsőszámú teniszezője, James Blake pénteki meccsét egy olyan polóban játszotta, amiben Agassi az 1990-es Roland Garros döntőt. Ezzel akarta Blake kifejezni, hogy mennyire tiszteli, és mennyire sokat jelent neki Agassi.

Az egy nappal elhalasztott meccset végül vasárnap játszották, ami karrierje utolsó mérkőzése volt, lévén legyőzte őt a német. A mérkőzést követően a teniszstadionban 8 perces álló ováció volt, a tömeg őrjöngött, Agassi pedig a könnyeivel küzdött.

[szerkesztés] Magánélete és családja

A 90-es évek elején randevúzgatott Barbra Streisanddal, majd egy pazar esküvőn feleségül vette a színésznő Brooke Shileds-et. (1997. április 19.) A házasság sikertelennek bizonyult, így két évvel később, 1999. április 9-én elváltak.

Még a válás kimondása előtt randevúzni kezdett Steffi Graffal. 2001. október 22-én házasodtak össze az otthonukban, mindössze a két anya vett részt az esküvőn. 4 nappal később, október 26-án megszületett első gyermekük, Jaden Gil, aki 6 héttel korábban jött a világra, mint ahogy várni lehetett. Lányuk, Jaz Elle, 2003. október 3-án született.

Las Vegas, San Francisco, New York mind olyan városok, ahol a család rendelkezik lakással vagy házzal. Sőt, ez Németországra is igaz. Ezen kívúl birtokukban van még egy 10-üléses magánrepülőgép is.

[szerkesztés] Grand Slam-döntők (egyéni)

[szerkesztés] Győzelmek (8)

Év	Torna	Ellenfél a döntőben	A döntő végeredménye
1992	Wimbledon	Goran Ivanišević	6–7, 6–4, 6–4, 1–6, 6–4
1994	U.S. Open	Michael Stich	6–1, 7–6, 7–5
1995	Australian Open	Pete Sampras	4–6, 6–1, 7–6, 6–4
1999	French Open	Andrej Medvegyev	1–6, 2–6, 6–4, 6–3, 6–4
1999	US Open (2)	Todd Martin	6–4, 6–7, 6–7, 6–3, 6–2
2000	Australian Open (2)	Jevgenyij Kafelnyikov	3–6, 6–3, 6–2, 6–4
2001	Australian Open (3)	Arnaud Clément	6–4, 6–2, 6–2
2003	Australian Open (4)	Rainer Schüttler	6–2, 6–2, 6–1

[szerkesztés] Elvesztett döntők (7)

Év	Torna	Ellenfél a döntőben	A döntő végeredménye
1990	French Open	Andrés Gómez	3–6, 6–2, 4–6, 4–6
1990	US Open	Pete Sampras	4–6, 3–6, 2–6
1991	French Open	Jim Courier	6–3, 4–6, 6–2, 1–6, 4–6
1995	US Open	Pete Sampras	4–6, 3–6, 6–4, 5–7
1999	Wimbledon	Pete Sampras	3–6, 4–6, 5–7
2002	US Open	Pete Sampras	3–6, 4–6, 7–5, 4–6
2005	US Open	Roger Federer	3–6, 6–2, 6–7, 1–6

[szerkesztés] ATP Masters tornák döntőiben

[szerkesztés] Győzelmek (17)

Év	Torna	Ellenfél a döntőben
1990	Miami	Stefan Edberg
1992	Kanada	Ivan Lendl
1994	Kanada	Jason Stoltenberg
1994	Párizs	Marc Rosset
1995	Miami	Pete Sampras
1995	Kanada	Pete Sampras
1995	Cincinnati	Michael Chang
1996	Miami	Goran Ivanišević
1996	Cincinnati	Michael Chang
1999	Párizs	Marat Safin
2001	Miami	Jan-Michael Gambill
2001	Indian Wells	Pete Sampras
2002	Miami	Roger Federer
2002	Róma	Tommy Haas
2002	Madrid	Jiří Novák
2003	Miami	Carlos Moyà
2004	Cincinnati	Lleyton Hewitt

[szerkesztés] Elvesztett döntők (6)

Év	Torna	Ellenfél a döntőben
1989	Róma	Alberto Mancini
1990	Indian Wells	Stefan Edberg
1994	Miami	Pete Sampras
1995	Indian Wells	Pete Sampras
1998	Miami	Marcelo Rios
2005	Kanada	Rafael Nadal

[szerkesztés] Emlékezetes mérkőzések

[szerkesztés] Tornagyőzelmek

[szerkesztés] Egyéni (60)

Összesítés

Grand Slam (8)

Tennis Masters Cup (1)

Olimpiai arany (1)

ATP Masters torna (17)

ATP Tour (33)

	Dátum	Torna	Borítás	Ellenfél a döntőben	Eredmény
1.	1987. november 23.	Itaparica, Brazília	kemény	Luiz Mattar	7–6 6–2
2.	1988. február 15.	Memphis, USA	kemény	Mikael Pernfors	6–4 6–4 7–5
3.	1988. április 25.	Charleston, USA	salak	Jimmy Arias	6–2 6–2
4.	1988. május 2.	Forest Hills, USA	salak	Slobodan Živojinović	7–5 7–6 7–5
5.	1988. július 11.	Stuttgart Outdoors, Németország	salak	Andrés Gómez	6–4 6–2
6.	1988. július 25.	Stratton, USA	kemény	Paul Annacone	6–2 6–4
7.	1988. augusztus 15.	Livingston, USA	kemény	Jeff Tarango	6–2 6–4
8.	1989. október 2.	Orlando, Florida, USA	kemény	Brad Gilbert	6–2 6–1
9.	1990. február 5.	San Francisco, USA	szőnyeg	Todd Witsken	6–1 6–3
10.	1990. március 12.	Key Biscayne, USA	kemény	Stefan Edberg	6–1 6–4 6 6–2
11.	1990. július 16.	Washington, USA	kemény	Jim Grabb	6–1 6–4
12.	1990. november 12.	Tour Championships, Frankfurt	szőnyeg	Stefan Edberg	5–7 7–6 7–5 6–2
13.	1991. április 1.	Heathrow, Florida, USA	kemény	Derrick Rostagno	6–2 1–6 6–3
14.	1991. július 15.	Washington, USA	kemény	Petr Korda	6–3 6–4
15.	1992. április 27.	Atlanta, USA	salak	Pete Sampras	7–5 6–4
16.	1992. június 22.	Wimbledon	fű	Goran Ivanišević	6–7 6–4 6–4 1–6 6–4
17.	1992. július 20.	Toronto, Kanada	kemény	Ivan Lendl	3–6 6–2 6–0
18.	1993. február 1.	San Francisco, USA	kemény	Brad Gilbert	6–2 6–7 6–2
19.	1993. február 22.	Scottsdale, USA	kemény	Marcos Ondruska	6–2 3–6 6–3
20.	1994. február 2.	Scottsdale, USA	kemény	Luiz Mattar	6–4 6–3
21.	1994. július 25.	Toronto, Canada	kemény	Jason Stoltenberg	6–4 6–4
22.	1994. augusztus 29.	US Open	kemény	Michael Stich	6–1 7–6 7–5
23.	1994. október 17.	Bécs, Ausztria	szőnyeg	Michael Stich	7–6 4–6 6–2 6–3
24.	1994. október 31.	Párizs, Franciaország	szőnyeg	Marc Rosset	6–3 6–3 4–6 7–5
25.	1995. január 16.	Australian Open	kemény	Pete Sampras	4–6 6–1 7–6 6–4
26.	1995. február 6.	San Jose, USA	kemény	Michael Chang	6–2 1–6 6–3
27.	1995. március 13.	Key Biscayne, USA	kemény	Pete Sampras	3–6 6–2 7–6
28.	1995. július 17.	Washington, USA	kemény	Stefan Edberg	6–4 2–6 7–5
29.	1995. július 24.	Montreal, Kanada	kemény	Pete Sampras	3–6 6–2 6–3
30.	1995. augusztus 7.	Cincinnati, USA	kemény	Michael Chang	7–5 6–2
31.	1995. augusztus 14.	New Haven, USA	kemény	Richard Krajicek	3–6 7–6 6–3
32.	1996. március 18.	Key Biscayne, USA	kemény	Goran Ivanišević	3–0 40–0 feladta
33.	1996. július 22.	Nyári Olimpia, Atlanta, USA	kemény	Sergi Bruguera	6–2 6–3 6–1
34.	1996. augusztus 5.	Cincinnati, USA	kemény	Michael Chang	7–6 6–4
35.	1998. február 9.	San Jose, USA	kemény	Pete Sampras	6–2 6–4
36.	1998. március 2.	Scottsdale, USA	kemény	Jason Stoltenberg	6–4 7–6
37.	1998. július 20.	Washington, USA	kemény	Scott Draper	6–2 6–0
38.	1998. július 27.	Los Angeles, USA	kemény	Tim Henman	6–4 6–4
39.	1998. október 19.	Ostrava	szőnyeg	Jan Kroslak	6–2 3–6 6–3
40.	1999. április 5.	Hongkong	kemény	Boris Becker	6–7 6–4 6–4
41.	1999. május 24.	French Open	salak	Andrej Medvegyev	1–6 2–6 6–4 6–3 6–4
42.	1999. augusztus 16.	Washington, USA	kemény	Yevgeny Kafelnikov	7–6 6–1
43.	1999. augusztus 30.	US Open	kemény	Todd Martin	6–4 6–7 6–7 6–3 6–2
44.	1999. november 1.	Párizs, Franciaország	szőnyeg	Marat Szafin	7–6 6–2 4–6 6–4
45.	2000. január 17.	Australian Open	kemény	Jevgenyij Kafelnyikov	3–6 6–3 6–2 6–4
46.	2001. január 15.	Australian Open	kemény	Arnaud Clément	6–4 6–2 6–2
47.	2001. március 12.	Indian Wells, USA	kemény	Pete Sampras	7–6 7–5 6–1
48.	2001. március 19.	Key Biscayne, USA	kemény	Jan-Michael Gambill	7–6 6–1 6–0
49.	2001. július 23.	Los Angeles, USA	kemény	Pete Sampras	6–4 6–2
50.	2002. március 4.	Scottsdale, USA	kemény	Juan Balcells	6–2 7–6
51.	2002. március 18.	Key Biscayne, USA	kemény	Roger Federer	6–3 6–3 3–6 6–4
52.	2002. május 6.	Róma, Olaszország	salak	Tommy Haas	6–3 6–3 6–0
53.	2002. július 22.	Los Angeles, USA	kemény	Jan-Michael Gambill	6–2 6–4
54.	2002. október 14.	Madrid, Spanyolország	kemény	Jiří Novák	játék nélkül
55.	2003. január 13.	Australian Open	kemény	Rainer Schüttler	6–2 6–2 6–1
56.	2003. február 10.	San Jose, USA	kemény	Davide Sanguinetti	6–3 6–1
57.	2003. március 17.	Key Biscayne, USA	kemény	Carlos Moyà	6–3 6–3
58.	2003. április 21.	Houston, USA	salak	Andy Roddick	3–6 6–3 6–4
59.	2004. augusztus 2.	Cincinnati, USA	kemény	Lleyton Hewitt	6–3 3–6 6–2
60.	2005. július 31.	Los Angeles, USA	kemény	Gilles Muller	6–4 7–5

[szerkesztés] Páros (1)

	Dátum	Torna	Borítás	Partner	Ellenfelek a döntőben	Eredmény
1.	1993. augusztus 16.	Cincinnati, USA	kemény	Petr Korda	Stefan Edberg Henrik Holm	7–6 6–4