Buddha

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz.
Az ezen a lapon látható jelölés 2006 szeptemberéből származik.

Ezt a cikket formázni kellene a wiki jelölőnyelv szabályai alapján.

Shakyamuni Buddha

Buddha – szanszkrit nyelven a Megvilágosodott, az a személy, aki elérte a megvilágosodást.

Tartalomjegyzék

1 Sákjamuni Buddha
- 1.1 Élete
- 1.2 Tanítása
2 Irodalom
3 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Sákjamuni Buddha

A történeti Buddha, családi nevén Sziddhártha Gautama (Lumbini, Kr. e. 544. – Kr. e. 464., Kúsingara) a buddhizmus vallásának agnosztikus alapítója.

Egyetlen gyermek volt, édesanyja halála után nagynénje nevelte. Felesége Jasódhara, egyetlen fia Ráhula.

A létezésére utaló legrégebbi idézetek 200-ból maradtak ránk, noha jó 500 évvel korábban élt. Egyes forrásokban felmerült születési évként 624., 566. és 448. is.

[szerkesztés] Élete

Buddha-szobor

Sziddhártha a Sákja törzsből származik (ezért Sákjamuni az egyik megnevezése – a Sákja Bölcs), akik a Himalája déli lankáin éltek. A család királyi rangnak örvendett. Egy öreg látnok megjósolta, hogy a gyermek vagy világuralkodó, vagy „buddha” lesz, amely azt jelenti: „Felébredt!” Apja inkább azt szerette volna, ha örökli tőle a trónt. Többször kért apjától elbocsátási engedélyt, hogy remeteségbe vonuljon. Apja nem tágított, és nagyon örült, amikor fia 16 éves korában megnősült.

Sziddhártha azonban beleunt a fényűzésbe, ezért 29 évesen hátat fordított családjának, és elindult az Megszabadulás keresésére. Többéves remeteség, aszkézis és vándorlás után leült egy fügefa alá (Bodh-Gaya), és úgy döntött, nem mozdul el onnan, amíg meg nem találja a lét szenvedő mivoltának feloldását, azaz amíg el nem éri a megszabadulást. Mivel remetesége előtt pazar kényelemben élt, az aszkézis idején pedig veszélyes önsanyargatásig vitte a gyakorlatokat, elhatározta, hogy egyiket sem fogja követni, hanem a középutat kell kipróbálnia. Rendszeres étkezéssel és tisztálkodással újraerősítette a testét. Majd egy új meditációs gyakorlatba kezdett, amely a légzés és a testi funkciók, érzetek figyelésére alapult. (Satipatthana Sutta, Dîgha Nikaya 22.)

Mígnem április-május (Vesakha) hó teliholdas hajnalán megvilágosodott. Ekkor kezdett el visszaemlékezni előző életeire, majd ráébredt a halál és az újjászületés lényegére. Rájött, hogy az új születések ciklusát csak az aszkéta életmóddal lehet megtörni, így érheti el a hívő a Nirvánát, ami egy állapot, nem pedig hely.

49 napig tartózkodott a megvilágosodás helyszínén, amikor kidolgozta tanításának alapjait. Már Buddhaként Benareszbe ment, ahol korábbi remetetársainak kifejtette, mire jött rá (Dhammacakkappavattana Sutta (Samyutta Nikâya LVI.11): A Tan kerekének megforgatása tanítóbeszéd), majd további 45 éven át tanított. Tanításait mindenkinek elmondta, aki érdeklődését fejezte ki iránta. Tanításait soha sem tartotta abszolútnak. Mindenkinek a saját útját kell járnia. Buddha kifejtette, hogy ő személyesen miként jött rá a dolgokra, és hogyan érte el a megszabadulást. Követőket nem toborozott. Mindenki önszántából csatlakozhatott tanítványául.

A leírások szerint békés, derűs férfi volt. Számos tanítványát gyűjtötte maga köré, akik később létrehozták az első buddhista közösséget, de a buddhizmus csak 100 körül kezdett el igazi vallássá válni.

80 éves korában hunyt el. A legendák szerint mérgezett gomba került az ételébe, amikor egy kovács (aranyműves) ebédre hívta Buddhát és néhány tanítványát. Újabb kutatások és elméletek szerint (By Venerable Dr. Mettanando Bhikkhu – Bangkok Post, 17-May-2000 © The Post Publishing Public Co.; http://www.lankalibrary.com/Bud/buddha_death.htm) valószínűleg már korábban gondjai voltak az emésztéssel és bélfodor infarktus vezetett a halálhoz.

Elhamvasztották majd ereklyéit 8 részre osztották. Ezen ereklyék egy jelentős része Sri Lankán „található”. A jobb kulcscsontja (nem látható, mert egy tömör ereklyeépítményben helyezték el – dagoba, stupa belsejébe), bal szemfoga, melyet Kandy városban a Szent Fog Templomában őriznek. A fogat egy elefántcsontból készült tokban tartják – másolata a múzeumban látható, és így csak jókora darab fognak látszik, mert ez a tok és nem maga a fog másolata –, majd ezt a tokozott fogat aranyból készült 25-30 cm magas hordozható arany dagoba/stupa-ban tartják bezárva. Nem nyitják fel – az angol gyarmatosítók egyszer felnyitották, meg szerettek volna győződni az ereklye létéről. Az ereklyetartót évente egyszer (július hó teliholdjának napján) körbehordozzák a városban.

Az ősi tanok szerint minden ötezredik évben megjelenik egy Buddha (azaz megvilágosodott), a következő világkorszak buddhája Maitreya lesz, kb. Kr. u. 4500 körül.

[szerkesztés] Tanítása

A szenvedés alapvető oka a nem-tudás, a rálátás hiánya.

Tanításának alappillére: a Négy nemes Igazság (cattari ariya saccani)

I. Dukkha ariya saccani – a szenvedés nemes igazsága – az élet szenvedésteli („stresz”), ami az életvágytól függ, szenvedéssel teli mindaz, ami a Tanhâ-tól (létszomjtól) függ, maga a bhâva (létezés) szenvedés – a szenvedés gyökerei: káprázat/ámítás (moha), sóvárgás/vágyakozás (lobha), düh/ellenszenv/gyülölet (dosa). A szenvedések típusai: magából az életből adódóan (dhukkha dhukkha) az állandótlanságból (viparinâma dhukkhata), összetettségből (samkhâra dhukkhata)

II. Dukkha samudaya ariya sacca Tanhâ: a szenvedés oka a vágy és a sóvárgás, az érzetek igénylése a tudat által, a vágy és a sóvárgás az oka a szenvedésnek; kâma-újabb élményt megszerezni/tapasztalni, bhâva-megtartani, vibhâva megszabadulni/ elhagyni.

Keletkezése: indriya – a 6 érzékszervi aparátus/képesség → âyatana – kapcsolatbalépés az objektumokkal (12 szerv-tárgy-tudatosítás) → amelyek lehetnek közömbös, örömteli, szenvedésteli = 18

III. Dukkha nirodho ariya sacca: a szenvedés megszüntetése a vágyaktól való megszabadulás segítségével történik;

IV. Dukkha nirodha gamini patipada ariya sacca ariyo-atthangiko-maggo: a szenvedés megszüntetéséhez vezető Nemes Nyolcrétű ösvény – ariya sacca ariyo-atthangiko-maggo):

A bölcsesség – prajnâ

1. Sammâ ditthi: (Négy Nemes Igazságnak) megfelelő nézet, felismerés, ráismerés, észrevételezés, megpillantás, konstatálás; felismerni/meglátni a szenvedést (dukkha), annak okát/kiváltóját, megszüntethetőségét és megszüntetésének útját.

2. Sammâ samkappa: a megfelelő (tudatos) szándék, döntés, elhatározás, törekvés, ami az előző lépésre alapozódik, és így a nem-tudásban (avijjâ) gyökerező és a tudat alá süllyedt múltbeli ösztönzőerőkre (sankhâra) ellentétesen hat. Ekkor indul be az Úton való haladás.

Az erkölcsi normák – Sîlám

3. Sammâ vâcâ a megfelelő beszéd/gondolatok irányítását (következetes, diszkurzív gondolkodást) és azok tökéletes kifejezését jelenti a célnak megfelelő beszédben. Azonos a tudatos szellem (vinnânâ) uralmával, ellentétben a tudatalattival. Tartózkodás a hazugságoktól, rágalmazásoktól, pletykáktól, olyan beszédtől amely ellenségeskedést, gyűlöletet, haragot vált ki; tartózkodni a durva, hiú, faragatlan, nyers, rosszakaratú, szidalmazó beszédtől.

4. Sammâ kammanta: a megfelelő cselekvés, ami a pszichofizikai szervezet (nâma-rúpâ) és az érzékszervek (salâyatana) uralását készíti elő. Tartózkodás az öléstől, pusztítástól, lopástól, csalástól, nemtelen kapcsolatoktól.

5. Sammâ jîvam: a megfelelő életmód/életvitel, a környezetünkre és a kapcsolatainkra (phassa) ügyel. Tartózkodás olyan foglalkozásoktól, amelyek más lényeknek kárt vagy szenvedést okozhatnak: pl. bódítószerekkel, állatokkal, fegyverekkel, mérgekkel való kereskedés.

6. Sammâ vâyâma: a megfelelő gyakorlás, tudatos törekvés, a felismerést követő fáradozás a cél megvalósításán, ezért a nem uralt érzelmi ösztönzések (vedanâ) ellenében hat. A gonosz, üdvöt nem előmozdító gondolatok felszámolása, megakadályozása, és a már meglévő hasznos és üdvöt hozó gondolatok ápolása, továbbfejlesztése és tökéletesítése.

Elmélkedés – sati:

7. Sammâ sati: a helyes megfigyelés, éberség, vizsgálódás jelenléte a vágyat (lobha) és a

kötődést (upâdâna) zárja ki.

8. Sammâ samâdhi: a helyes elmélyedés a létesülés (bhava) és az újraszületés (jâti) módját meghatározó teremtőerők tökéletes összpontosításának és egyesítésének az állapota, ahol ezek végül minden általuk okozott szenvedéssel együtt megszűnnek. A elmélyedés négy fokozata:

1. - a)a szenvedélyes vágyak és ártó gondolatok eltűnnek, de még fennmarad az öröm és a boldogság érzete, és létezik még némi szellemi tevékenység;
  - b)megszűnik a szellem minden megkülönböztető tevékenysége, de az öröm és boldogság még meg van;
  - c)eltűnik az öröm érzete, amely még aktív, viszont a boldogság még bizonyos mértékben jelen van. Viszont jelentkezik a kibontakozó közömbösség;
  - d)eltűnik minden érzelem, csak a tökéletes közömbösség létezik.

A Tizenkéttagú Függő Keletkezés láncolata – Paticca-samuppada

1. AVIJJÂ, nem tudása: öröktől, nemzedékeken keresztül létező és teremtő erő – kulturális szokások, szemléletek. A látásmódra, világszemléletre vonatkozik, annak az igazságnak, hogy minden földi, evilági dolog nélkülözi az állandó Ént, azaz örökkévaló szubsztanciális lét nélkül való, mulandó és szenvedésteli. Ahol felmerül a nem-tudás ott jön a késztetés – akár a megismerés felé is. Gyökerei a: lobha, dosha, mokha

2. SANSKÂRA, a kamma-alkotó ösztönző erők; csíra, amelyek meghatározzák a sorsot az újra-megtestesüléskor. Hiedelmek, látomások, ösztönök, képességek, programozott reakciók, reflexek, késztetések mindezeknek a kifejezésére. A génkészlet információi. A szülők tettei/vágyai.

A jelenlegi élet:

3. VIJÑÂNA, a tudat; a majdani Én-ség és külvilág tudata majdan kifejlődik, ahogy a zigóta elkezd osztódni, az első dualitás; egy alakuló személyiség karmikus feltételektől meghatározott szellemi magja, amely a fogamzáskor jut be az anyaölbe.

4. NÂMA-RÚPA, név-alak/forma; a konkrét test és alak, a személyiség (egyén) szellemi és testi alkotórészei, az anya testében létrejövő öt khandha (lásd lentebb) kapcsolata; a folyamatosan átalakuló egyéniség, a khandhák beindulása/működése.

5. SADÂYATANA, a hat érzékszerv, az érzéki észlelés és a gondolkodás szervei, amelyek az új lényben keletkeznek, amelyekkel kapcsolatba léphet a külvilággal.

6. SPARSA, az érintkezés; az érintkezés, érzékek és a gondolkodás érintkezése a külső világgal; ez a születéskor kezdődik meg.

7. VEDANÂ, az érzet; a kiváltott érzet, amelyet az érzékeknek a tárgyakkal való kapcsolata idéz elő, majd elraktározódik.

8. TANHÂ, a vágyakozás, az érzéki vágy, szomj, elsősorban a nemi vágy, amelynek jelentkezésével, indiai elképzelés szerint, a karma-létrehozás tulajdonképpen itt megkezdődik. Az új érzetek iránti vágy.

9. UPÂDÂNA, az élet utáni vonzódás/kötődés, vagyis az intenzív vágyakozás – szó szerint: birtokbavétel – az érzéki világ birtokbavétele, hasonlóan ahhoz, ahogy a tüzelőanyagot birtokba veszi a láng.

10. BHAVO, a létesülés, azaz a karma előidézése, ami az új létezés előfeltétele az egyik létből a másikba való átmenetnek. Testetöltés beteljesülése, maga a biológiai létezés és tapasztalat folyamata. A hétköznapi élet/élés. A samskâra és a bhâva meglendíti a létezés kerekét, a szándékos tettek (kamma/karma) által hatunk a környezetünkre, szövődik a háló.

A jövendő élet:

11. JÂTI, (új) születés.

12. JÂRÂ-MARANA, öregség, betegség, fájdalom, szenvedés, halál.

Az öt Khandha („lét-csoport”)

I. rúpa = az anyagi forma – ami tapasztalható: íz, hideg, színek, tulajdonságok, nehéz, repül. Nem feltétlenül külső tulajdonságok. Minden, ami a biológiai testet képviseli és ennek érzékelhető mivolta. Nem tárgyak vannak, hanem alakzatok, látványok, hangzások,...; Magát fedezi fel az alakban, vagy az alakot fedezi fel magában; hogy mit gondolank/szólnak róla – mások éltetik. Az anyagi ember összetevői:

1. a négy elem: Föld (szilárd), Víz (folyékony), Tűz (plazma, hő), Levegő (gáz);
2. az öt érzékszerv: szem, fül, orr, nyelv, test;
3. az anyag öt féle tapasztalhatósága: forma, hang, íz, szag, érzés;
4. a két nem: nő és férfi;
5. a három életmegnyilvánulási forma: gondolkodás, életerő, tér;
6. a két mozgási elem: testi mozdulat, beszéd;
7. az élő test hét alaptulajdonsága: a könnyűség, finomság, feszítőerő, alkalmaszkodás, összetartó erő, kiterjedés, romlás, változás.

Négyféle táplálék szolgál a megszületett élőlények életbentartására és a megszületendők létsegítésére:

1. - a.)a durva vagy finom anyagi táplálék;
  - b.)az érintkezés;
  - c.)a gondolkodás;
  - d.)a megismerés.

II. vedanâ = érzés, érzet; semleges, sukha-kellemes, dukkha-kellemetlen. Csak a puszta érzet, még nincs benne felismerés/tudatosítás; saját érzéseiben azonosítja magát, pl. Az életművész aki kipróbálja a nem-tapasztalt dolgokat.

III. samjñâ = észlelés, ismeret, fogalmak, minőségi jegyek alapján azonosítja. A saját szókincsünk és ennek használata/alkalmazása. A megtanult dolgok ismerete. Eldönti, hogy milyen ismeretekkel akar rendelkezni és ehhez ragaszkodik. A nyelvtanulás során egy olyan fogalmi hálózat képződik a tudatunkban, amely a valóság értelmezésében van segítségünkre; nyelvünkben egyben világnézetet tanulunk, amelyet a későbbiek során gyakran eleve adottnak vélünk. A buddhista filozófia tanulása is olyan folyamat, amelyben egy nyelv és egy világnézet elsajátítása fonódik össze. Az egyes kulcsfogalmak – pl. állandótlanság, magátlanság, ellobbanás – megtanulása először nyelvi szinten játszódik le, amikor a fogalmak nem sokkal többek még puszta nyelvi jeleknél. A fogalmakkal való ismerkedés, a tanulás, a gondolkodás révén, a nyelvi jel alapján, egyre pontosabb fogalmat alkothatunk magunknak a tanítás jelentéséről, míg végül önálló következtetéseinkre hagyatkozva mérvadó fogalmi tudásra tehetünk szert, amely már a nyelvi jeltől függetlenül is megjelenhet a tudatunkban. A tanulás utolsó fázisában a megszerzett fogalmi ismeretet meditatív úton elmélyítjük, mely által olyan közvetlen belátásra juthatunk, amely a tanítástól függetlenül is érzékelhető, a végső valóság ugyanis nem függ a Dharmától, a tanítástól. A tanulás, gondolkodás és meditáció útján megismerhető valóság (nirvána, megvilágosodás) tehát nem ennek a folyamatnak az eredménye, de ezáltal válik tapasztalttá. Maga a látás megtanulása is a khandhák berögződésének folyamata.

lát – puszta érzékszervi működés.

IV. samskâra = késztetések (50 + vedana + rúpa), akaratlagos (cetanâ) aktivitás, indítattás, ösztönzés, gondolatok, és szellemi képződmények, vélemények; A rúpa által megtapasztalt védaná által érzett dolgokra a reakció. Reagálás a felismert dolgokra. Olyan, mint amikor normálisnak tartjuk (késztetve vagyunk), hogy a macskát meg kell simogatni. A tudat szervezett reakció a körülvevő világ benyomásaira. Állatoknál csak az aktuális ingerre. A három síkja:

1. 1. a testi, maga az első lélegzet, de már korábban az anyaméhben beindulnak független folyamatok. Az által, hogy életeken (evolúción) keresztül genetikusan belénk épül. Egyes fajok jellegzetes mozgáskészségei is: úszik, repül, fut...
2. 2. nyelvi; ez elemi késztetés, hogy megnevezzük a dolgokat, és maga a beszéd élménye.
3. 3. tudati késztetés, a dolgok megismerése, megértése.

V. vijñâna = maga a tudat, vagyis az öntudat. A lereagált dolgok tudatosítása, simítása. Tudomásulvétel, az emlékek simítása, elfektetése. Magától értődőnek tartunk dolgokat: a Nap keleten kél, Nyugaton nyugszik, van gravitáció, a víz folyik stb.; és ezekből alakul ki a világképünk és ez is tudomás. Az ember már összeköti az emlékeket a jelennel. A Világot a tudat szedi szét. Csecsemőnek olyan a világ, mint a fénykép, sík. Nincsenek benne részek, hanem csak egy darab kép az egész. Így van a hangokkal is. Nem ért semmit, hanem csak hall.

Gyakorlatilag ez az ötös csoport alkotja meg a folyamatosan változó személyiséget (puggala), ami „helyettesíti” a Tanításból hiányzó lélek-elméletet.

Tanításainak szöveges gyűjteménye a Pâli kánon vagyis a: Tipitaka (Háromas kosár) (angulul, folyamatosan bővülő fordítások: http://www.accesstoinsight.org/canon/index.html)