Carl Philipp Emanuel Bach

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

C. Ph. E. Bach

Carl Philipp Emanuel Bach (vagy másnéven Hamburgi Bach) (Weimar, 1714. március 8. – Hamburg, 1788. december 14.), német zeneszerző, orgonista, csembalista, a zenei klasszicista stílus megalkotója, Johann Sebastian Bach második fia.

[szerkesztés] Iskolái

10 évesen a lett a lipcsei Tamás-iskola diákja, később jogot tanult szintén Lipcsében, az egyetemen (1731-től). 1735-től Frankfurt an der Oder Viadrin egyetemén tanult. 1738-ban végzett, de ezután elhatározta, hogy élete hátralévő részét a zenének fogja szentelni.

[szerkesztés] Karrierje

Nem sokkal később (1740-ben) a porosz király udvari csembalistája lett. Zenét 1731-től kezdett írni, csembalóra kb. 30 szonátát írt, pl. a Porosz Szonátákat (1742) vagy a Württembergi Szonátákat (1744).

1746-tól Kamaramuzsikusként működött. Ebből az időből származik Magnificatja (1749), Húsvéti Kantátája (1756), szinfóniák és koncertek, Szellemi ódák és dalok melódiával (1758, librettista Christian Fürchtegott Gellert), Dallamos ódák (1762) és Dal-ódák (1766). De művei nagyrésze mégis csak zongorára íródtak. Ezek szonáták és egyéb szólódarabok.

Írt oktató jellegű műveket is (Versuch über die wahre Art das Clavier zu spielen, (1753, 1762)).

1768-ban átveszi az időközben meghalt Georg Philipp Telemann helyét a hamburgi Johanneumban. Ezért az egyházi műveinek a száma megnőtt (pl. Die Israeliten in der Wüste, Die Auferstehung und Himmelfahrt Jesu, 70 kantáta, litániák, motetták).

[szerkesztés] Jelentősége

C. Ph. E. Bach „kitöltötte az űrt” a barokk stílus és a bécsi klasszicizmus között. Egész életében híresebb volt, mint saját apja. Joseph Haydn szerint „Aki engem alaposan ismer, az tudja, hogy Emanuel Bachnak igen sokat köszönhetek, tőle nagyon sokat tanultam.”

[szerkesztés] Művei

C. Ph. E. Bach műveit Alfred Wotquenne rendszerezte, innen a „Wq” szám.

Esz-dúr Csembaló-Zongora kettősverseny
Württenbergi Szonáta no. 1 (a-moll)
Württenbergi Szonáta no. 6 (h-moll)
Berlini szinfóniák (Esz-Dúr Wq 179, F-Dúr Wq 181, C-Dúr Wq 174, F-Dúr Wq 175, Wq173, Wq 178, Wq 179)
Csembalóverseny, Wq 20
Csellóverseny, Wq 170
4 Zenekari Szinfónia, Wq 183
Oboaversenyek, (B-dúr, Esz-dúr)
a-moll Oboa-szólószonáta
Trió hegedűre, fuvolára és basso continuora (C-dúr Wq 147, B-dúr Wq 143)
Duó hegedűre és fuvolára, Wq 140
Phyllis and Thirsis, Wq 232
Szonáták harántfuvolára és zongorára (Nr. 1 D-dúr Wq 83, Nr. 2 E-dúr Wq 84, Nr. 3 G-dúr Wq 85, Nr. 4 G-dúr Wq 86, Nr. 5 C-dúr Wq 87)
Sinfonia a tre voci (D-dúr)
12 variáció a la Foliara, Wq 118/9
c-moll Triószonáta 'sanguineus and melancholicus' Wq 161/1
D-dúr szonáta Viola da gambára, Wq 137
B-dúr triószonáta, Wq 158