Csantavér

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Csantavér, település Szerbiában, a Vajdaság északi részén, Szabadkától délkeleti irányban.

Tartalomjegyzék

1 Története
2 Népesség
3 Gazdaság
4 Látnivaló
5 Neves emberek
6 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Története

A falu első említése Mátyás király nevéhez fűződik, aki 1462. február 16-án az akkor csongrád megyei CHONTAFEYER falut édesanyjának, Szilágyi Erzsébetnek adományozta.

A mohácsi vészt (1526) megelőzően, Csantavér rendszeresen szerepel a Csongrád megyei dézsmajegyzékben Chontafeyer néven.

A törökök 1543-ban átszervezik a magyar közigazgatást, és Csantavér a Szegedi járáshoz került. A török idők alatt Csantavér és környéke fokozatosan elnéptelenedett, illetve csak gyér délszláv népesség lakott a környéken, melyek a Balkánról húzódtak fel az elmenekült magyar lakosság helyére. A zentai csata (1697) után Csantavért már csak puszta néven említik.

Amikor 1779-ben Szabadka elnyeri a szabad kírályi város címet, az adománylevél ötödik pontja többek között arra kötelezi a város vezetőségét, hogy telepítsék be a hozzá tartozó "pusztákat", közöttük Csantavér pusztát is.

1783-ban a falunak már saját pecsétje van, „SIGILLUM POSSESSIONIS CSANTAVÉR 1783” felirattal.

Az első világháború végéig, illetve a trianoni békeszerződésig, Csantavér Bács-Bodrog vármegyéhez, illetve a szabadkai járáshoz tartozott.

[szerkesztés] Népesség

Csantavér népességét többségében ma is magyarok alkotják, lakosságának nemzetiségi arányait nézve az egyik leghomogénebb magyar település az egész Délvidéken. A legutóbbi népszámlálási adatok szerint (2002) összesen 7178 lakosa volt a falunak, ebből 6632 (92,4%) volt a magyarok száma. A magyarok után a második legszámosabb népcsoportot a cigányok alkotják (232), akiknek döntő többsége szintén magyarul beszél. 115 volt azoknak a száma, akik nem voltak hajlandók nyilatkozni nemzeti hovatartozásukról. Egyéb nemzetiségek: szerbek 54, jugoszlávok 51, horvátok és bunyevácok 46, egyéb 48.

A csantavériek túlnyomó többsége római katolikus vallású.

Az első világháború után, szerb, illetve jugoszláv rendeletre, a zömében magyarok által lakott Csantavér közvetlen közelében két kisebb települést hoztak létre, Bačko Dušanovo, illetve Višnjevac névvel. Ezeknek a falvaknak kezdetben szinte kizárólag szerb telepes lakossága volt. Bačko Dušanovo azonban mára már gyakorlatilag egybenőtt Csantavérrel és mivel a jóval nagyobb magyar falu lakosai közül többen a közeli szerb településen jutottak telekhez, ma már Bačko Dušanovon is a magyarok alkotnak többséget. A Vajdasági Magyar Nemzeti Tanács határozata alapján Bačko Dušanovo-nak hivatalos magyar neve is lett: Zentaörs. Višnjevacon a lakosság többsége továbbra is szerb, de ma már ott is élnek magyarok. A falu hivatalos magyar elnevezése Meggyes.

Amikor 1941-ben Bácska ismét Magyarországhoz került, a Trianoni szerződés (1920) után betelepített szerb "önkéntes" (dobrovoljac) lakosságnak el kellett hagynia Magyarországot. Helyükre bukovinai székelyeket telepítettek. Ebben az időben Meggyest Fogadjisten néven említik. 1944-ben a Bukovinából érkezett székelyeknek el kellett hagyniuk Bácskát. Akik túlélték az üldöztetést, főleg Tolna megyében telepedtek le.

[szerkesztés] Gazdaság

A fő foglalkozási ág a mezőgazdaság. Az egy főre jutó szarvasmarha állomány itt a legnagyobb egész Szerbiában. Mezőgazdasági termékeiket a kistermelők főleg a közeli Szabadkán, Zentán, illetve Topolyán értékesítik. Többen állnak munkaviszonyban az említett városok gyáraiban és vállalataiban.

[szerkesztés] Látnivaló

Csantavér monumentális katolikus temploma már messziről látható a bácskai rónaságon. A plébániát még 1785-ben alapították. A falu korábbi templomát lebontották, és a helyén építették fel –1929-ben – az új, a római bazilikákra emlékeztető, neoromán stílusú hatalmas templomot, amely három kupolával rendelkezik. A templom méretei: központi része 42 méter magas, alaprajza kereszt alakú, 47,5 méter hosszú, 34,5 méter széles, harmonikus építészeti egységet képez.