Doncsecz Károly

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Doncsecz Károly (Orfalu, 1918. május 30. k. – Körmend, 2002. november 12.). Szlovénul: Karel Dončec, 2001-ben kapott Vitézi Érdemrendje után teljes neve már Vitéz Doncsecz Károly. Szlovén nemzetiségű kétvölgyi fazekasmester, a népművészet mestere.

Tartalomjegyzék 1 Élete 2 A vendvidéki fazekasság 3 Lásd még 4 Díjai 5 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Élete

Édesapja Dancsecz Károly (1894-1927), édesanyja Talabér Anna (1900-1920), tehetős földműves kisparaszti család, s felmenőik úgyszintén paraszti származásúak. Szülei korai halála miatt eleinte nagyapja, Dancsecz Istán (1871-1932) nevelte, s nehéz küszködéssel kellett elteljen a gyerekkora. Fiatalkorában először Zalaegerszegen Németh Lajos fazekashoz szegődött el inasnak, azelőtt Orfaluban dolgozott egy esztergályos műhelyben. Inasként dolgozott később Sümegen Adorján Istvánnál, majd Szentgotthárdon Kerécz István fazekasnál. 1939-ben házassága révén települt át Permise községbe (a későbbi Kétvölgyre), ahol műhelyt nyitott. A fazekasságot eleinte foglalkozás szintjén űzte.

1941-ben besorozták, s katonaként harcolt a II. világháborúban Ukrajnában. 1943 környékén eshetett fogságba Lengyelországban. Néhány hónap raboskodás után megszökött egy csehországi fogolytáborból és sikerült hazajutnia, ahol a csendőrség fogta el, de rövidesen szabadon bocsátották.

Hazatérve tovább folytatta munkáját, s a kézművesség mellett mezőgazdasági munkát is folytatott, s a TSz-esítésekig vegyesboltja is működött a faluban. Munkáiban őrségi és alföldi motívumokat is alkalmazott. A 90-es években már ő volt az egyedüli fazekas Vas megyében, aki a népművészet mesterének számított. Neve nemcsak Magyarországon, hanem Szlovéniában is ismert. Nyugdíjazása után a fazekasságot már csak hobbiként űzte, de továbbra is jelentős áruforgalmat bonyolított le ezzel.

Mikor megkérdezték miként viszonyul alkotásaihoz, azt felelte az idős fazekasmester, hogy nagyon fáj a lelke, mikor el kell adnia egy szép formás példányt, mert ahogy megformázta a korongon, úgy a lelke egy darabjává vált.

Apátistvánfalván temették el. Szülőfalujában, Orfalu községben valamikori szülőháza helyén néhány kerámiáját egy szabadban felállított vitrinben tekinthetik meg az odalátogatók.

Legkisebb fia, ifj. Doncsecz Károly (1949-2005) 1998 és 2005 között Kétvölgy község polgármestere volt, szintén fazekas. Halálukkal a vendvidéki fazekasság is kihalt.

[szerkesztés] A vendvidéki fazekasság

A magyarországi szlovének vidékén rendkívül elterjedt kézműves mesterség volt. Köszönhető mindez, hogy a vidék bővelkedett az agyagban, különösképp Felsőszölnök és Apátistvánfalva környéke. Ez előbbi faluban a 17. században céhük volt a szlovén fazekasoknak. Az agyagot általában mikor kibányászták egy éven át érlelték, aztán taposással megdolgozták, hogy tömörebb legyen. Az edényt egy lábhajtásos korongon (vendül: šajba). Ezt először kieégették, s csak azután festették le mázzal, vagy földfestékkel. Fő készítményei közt volt fazék (piskjer), tál (sklejca), őzgerinc (gausanca v. zibanca) és a köcsögök (štöjclin). Megfihgyelhetők a díszítésekben az őrségi hatások. 1930-as évektől már kezdett elterjedni az írókával való festés, amellyel vékonyabb vonalakat is lehetet húzni. Későbbiekben nagyon sok fazekas, mint inasként elkerült az ország más részeibe (pl. az Alföldre), melynek motívumait szintén magukkal hozták (Miska kancsó).

Az edényeken az ormanetika vonalas, estleg geometrikus, vagy növényi. A szlovén és az őrségi fazekasságtól azonban vannak bizonyos fokú eltérések. Az Őrségben a mesterség legtöbbször apáról fiúrá szállt hosszú generációkon keresztül, még ma is egyébként, de a vendeknél nem alakultak ki igazi fazekas nemzedékek.

A Vendvidékről a fazekasság teljesen eltűnt Doncsecz Károly halála óta.

[szerkesztés] Lásd még

• Károly Doncsecz (1918-2002)

[szerkesztés] Díjai

• Körmendi Élő Népművészet Kiállítás, 1978.
• Szentgotthárdi Kisipari Kiállítás oklevél, 1978.
• KIOSZ ezüst gyűrű, 1978.
• KIOSZ oklevél, 1982.
• Népművészet Mestere díj, 1984.
• Pável Ágoston Díj
• A HNF VIII. Kongresszusa Díj, 1985.
• A Rába-vidékért kitüntetés, 1999.
• Vitézi Érdemrend (a világháborús katonai szolgálatokért) 2001.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Kozar, Marija: Mojster ljudske umetnosti – Karel Dončec. Slovenski koledar, Szombathely 1986.
• Karel Holec: „Andovski” lončar, Porabje 16. maj. 2002.