Gorizia

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Gorizia (szlovén: Gorica, német: Görz, friuli: Gurize) egy kisváros az Alpok lábánál, Északnyugat-Olaszországban, közvetlenül a szlovén-olasz határnál. Gorizia provincia székhelye, helyi jelentőségű ipari, kereskedelmi és turista központ. A város elnevezése a szlovén „kis hegy” – gorica szóból ered. A város az Isonzó és a Vipava folyó völgyének találkozásánál fekszik. A közelben találhatók a Collio-dombok, melyeken már régóta folyik a bor- és szőlőtermesztés. A város éghajlatát a bora befolyásolja, melynek köszönhetően bár gyakori a hideg, hegyekről leáramló levegő, az év nagy részében mégis a mediterrán, enyhe éghajlat a jellemző.

[szerkesztés] Története a Habsburg uralomig

A település a prehisztorikus időkben már létezett, a kis falu az Isonzó egyik gázlójára épült. A településtől nem messze feküdt az Aquileia és Emona (Ljubljana) közti kereskedelmi út, melyet a Római birodalom fénykorában építettek meg. A település nevének első említése egy 1001. április 28-án lejegyzett oklevélen szerepel: „quae sclavonica lingua vocatur Goritia”. Az oklevél egy birtokadományozást tartalmaz, mely szerint III. Ottó II.Giovanninak és a veriheni grófnak, Friuli Eppsteinnek adja át a földterületet. A 11. században a város két részből állt: kiépült egy kormányzói várnegyed, felsőváros, mely az adminisztratív teendőket végezte és a felsőváros körül kialakult az alsóváros mely magából a faluból, lakónegyedből állt, így szerepe nagyrészt kereskedelmi jellegű volt.

A Wikimedia Commons tartalmaz Gorizia témájú médiaállományokat.

Gorizia kastélya.

[szerkesztés] A Habsburg birodalom alatt

A 16. században Gorizia megye a Habsburg birodalom részévé vált, csakúgy mint a mai Szlovénia nagy része. A 18. század közepére a városban már törvénykezési székhely működött, ekkortól indult el a város modernizálása, barokk épületek építése. A városban katedrálist építettek, zsinagóga épült, a 18. század végére a település kulturálisan és etnikailag sokszínűvé vált. Napoleon hódításai következtében egy rövid időre francia fennhatóság alá került a város, mint az Illiriai tartomány része. Miután a terület visszatért a Habsburg birodalomba a város az Illiriai Királyság része lett, egészen 1849-ig, mikor létrehozták a Partvidéket, mely a Habsburg birodalom délnyugati részén húzodott az Isonzó völgytől az Isztriai-félszigetig. A Monarchia idején Goriziát az „Ausztriai Nizza” néven emlegették, köszönhetően annak, hogy a 19. század végére az osztrák nemesek nyaralóhelyévé vált.

[szerkesztés] Az I. világháború alatt

Olaszország 1915. május 23-án üzent hadat a Monarchiának, néhány nappal később máris megjelentek az olasz csapatok a város térségében. Gorizia súlyos károkat szenvedett el az isonzói csaták során, többször is gazdát cserélt a település, a frontvonal közel két évig a város közvetlen közelében húzodott. 1918-ban az olasz csapatok bevonultak a városba, majd a békeszerződés alapján is Olaszország kapta meg Gorizia városát. A város Veneto tartomány része lett. 1927-ben Venezia-Giulia tartományhoz került, melynek székhelye lett.

[szerkesztés] A város története 1945-től

A II. világháború alatt Gorizia a Német Birodalom része lett, 1945-ig, amikor a szövetségesek szállták meg a területet, akik 1947-ig katonai kormányzást vezettek be. A város 1947-ben tért vissza Olaszországhoz, leszámítva néhány külső kerületet (Salcano, San Pietro), melyeket Jugoszláviához csatoltak, így kialakult egy városon belüli nemzetközi határ. A régi vasútállomás egyik része Olaszországhoz, míg a másik része Jugoszláviához tartozott. 1948-ban a város elcsatolt keleti területein Josip Broz Tito építkezéseket kezdett, így kialakult egy önálló kisváros: Nova Gorica. Annak ellenére, hogy a határ Gorizia városban húzodott, nem beszélhettünk olyan helyzetről mint a szintén az egykor szintén megosztott Berlin esetében, Jugoszlávia és Olaszország kapcsolata barátságos volt a II. világháború utáni években. Jugoszlávia szétesése idején a tagköztársaságból elsőként kivált Szlovénia lett a továbbiakban határos a várossal.

[szerkesztés] Fő nevezetességek

A goriziai kastély, melynek falait a középkorban építették, egykor adminisztratív és törvénykezési feladatokat látott el. A várban kápolna is található, melyet Szent Bertalan tiszteletére építettek, és számos reneszánsz freskóval díszítettek.
A Katedrális, melyet a 14. században kezdtek el építeni az I. világháború idején csaknem teljesen megsemmisült. A katedrális barokk stílusú, számos stukkóval díszítve.
A legfontosabb templom Gorizia városában a Szent Ignác templom, melyet a jezsuiták építettek 1680-1725-ig. Az egyhajós templomot számos szobor díszíti, itt festette meg Szent Ignác dicsősége című freskóját Cristoph Tausch festő is.
A Lantiari grófok házában egykor császárok és pápák is megszálltak.
A vasútállomás, melyet nemzetközi határvonal választ el egymástól.