Gubecz Máté-féle parasztháború

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Gubecz Máté-féle parasztháború vagy horvátországi parasztháború egy nagyszabású felkelés volt 1572–1573-ban Horvátország és Szlavónia területén. A vezére a parasztszármazású horvát Gubecz Máté egykori bisztrai ispán. Bár sokan úgy vélik, valójában nem volt rá hatással Dózsa György példája.

[szerkesztés] A felkelés kiváltó okai

A horvát parasztságot a 16. század utolsó felében uraik súlyos adókkal és különféle korlátozásokkal sújtották, s röghöz kötötték, noha ezt a rendelkezést, ami még 1514-ben született, az azt követő sorozatos országgyűlések inkább megszüntették. Megtiltották továbbá, hogy a parasztok kereskedhessenek, s a kiszolgáltatott jobbágyok e jövedelemforrás elvesztésével képtelenek voltak megváltani megnövelt adójukat. A helyzetet rontotta, hogy a római katolikus horvátokat protestáns vallású uraik és a szintén protestáns hitet valló végvári kapitányok is lépten nyomon inzultálták. A megalázott és nyomorúságba döntött parasztok fegyvert fogtak uraik ellen.

[szerkesztés] A susedgradi megmozdulás

1572 januárjában a Susedgrad környéki falvak, melyek Tahy Ferenc birtokai voltak, fellázadtak a velük tudatosan kegyetlenkedő várkapitány ellen, és a várat bevették. Tahy katonákat küldött a parasztok ellen, akik viszont ezeket a hozzájuk csatlakozott Gubecz Máté ispán vezetésével szétverték.

[szerkesztés] A felkelésből parasztháború

A felkelés gyorsan terjedt a Száva és a Kulpa folyók vidékén, s átcsaptak az osztrák uralom alatt álló szlovén parasztokhoz, akik szintén fegyvert ragadtak német földesuraik ellen.

A felkelés egyre növekvő méretei miatt a horvát bán mozgósításra adott parancsot, de a lázadást kezdetben nem vették komolyan. Bár néhány nemes, sőt maga Zágráb püspöke megértéssel adózott a felkelők iránt és támogatta őket azzal, hogy megpróbálta ügyüket a horvát-szlavón tartományi gyűlés (szábor) elé terjeszteni, de a végletekig gőgös főnemesség, köztük Tahy Ferenc ezt megakadályozta. A harcok átcsaptak Horvátország többi részére, de a külön-külön harcoló, fegyverforgatásban járatlan, laza egységet alkotó gócok elszigetelődtek egymástól, és a nemesi hadak egyenként számolták fel őket.

[szerkesztés] A parasztok leverése

A parasztháború aggasztó méreteket öltött, mert a feldühödött parasztok fosztogattak (sokan öncélúan) és sok nemest brutálisan legyilkoltak, soraikban pedig török vitézek is megjelentek. Gubecz Stubicából kiindulva Zágráb ellen vonult, hogy elfoglalhassa. A várat és a várost főleg idegen (jobbára német) zsoldosok védték. Zágráb ostroma elhúzódott, a szertár felrobbant, elfogyott az élelem és kitört a pestis.

Az év végére megérkezett néhány ezer fős, végvári katonákból toborzott felmentő sereg, Draskovich György és Alapy Gáspár későbbi horvát bán vezetésével. Gubecz ellenük vonult és a Stubicánál vívott ütközetben szétszórták túlerőben levő hadait, 1573. február 9-én.

Az elfogott Gubeczet Zágrábban kegyetlen kínzások közepette, 1573. február 15-én kivégezték. Hasonlóan végezte sok más parasztvezér is. Sok felkelő elmenekült idegen földre, vagy bevette magát a sűrű rengetegekbe és haramiának szegődött. Nyárra a még lázongó parasztokat is leverték a báni seregek. A nemesség nem folyamodott olyan kemény megtorló intézkedésekhez, mint a magyarok 1514-ben, sőt hamarosan amnesztiát adott a bújkáló lázadóknak, cserébe felszólították őket, hogy térjenek vissza falvaikba.

[szerkesztés] Gubecz Máté alakja

Gubecz Mátét kivégzik a zágrábi Szent Márk templom előtt.

Gubecz Máté a későbbiekben Dózsa György után mint egy második „parasztkirály” vonult be a történelembe. A 19. századi horvát romantikus irodalom kedvelt alakja volt, s személyét még ma is nagy tisztelet övezi. Nevével az 1848-ban a magyarok ellen harcoló horvát népfelkelőket, majd a délszláv háborúban harcoló katonákat is lelkesítették.