Hauszmann Alajos

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Hauszmann Alajos (Buda, 1847. június 9. – Velence, 1926. július 31.): építész, egyetemi tanár, az MTA tagja

Tartalomjegyzék

1 Jelentősége
2 Élete
3 Művei
- 3.1 Tervek, alkotások
- 3.2 Írásai
4 Jegyzetek
5 Irodalom
6 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Jelentősége

A historizmus egyik legtevékenyebb és legjellegzetesebb képviselője a magyar építészetben. Korai műveiben az olasz reneszánsz, később a barokk stílus jegyeit alkalmazta, amelyeket később szecessziós elemekkel ötvözött. Számos budapesti középület, magánház és villa az ő tervei szerint készült. Ybl Miklós halála után őt hivták meg a magyar királyi vár építésének vezetésére. Tanári munkásságán keresztül jelentős hatást gyakorolt a századforduló magyar építszeire.

[szerkesztés] Élete

Bajor ősöktől származó családban született, Hauszmann Ferenc és Maár Anna második gyermekeként. Testvérei Hermina (1845–1929), Ferenc (1850–1918) és Kornélia (1854–1837). 1861-től festészetet tanult, majd „kőmívestanulónak” állt. 1864-ben befejezte reáliskoláit, és beiratkozott a budapesti Műegyetemre. 1866-tól a berlini Bauakademie-n folytatott építészeti tanulmányokat Lechner Ödönnel együtt.

1868-ban a Műegyetem tanársegéde, 1872-ben rendes tanára lett. 1869–1870 közötti olaszországi tanulmányútján a reneszánsz művészetet tanulmányozta, majd hazatérve a Vöröskereszt Egyletnek barakkokat épített, amelyek Hauszmann-barakk néven Ausztriában és Svájcban is ismertekké váltak. 1891-ben a királyi vár építésvezetőjévé nevezték ki, majd megkapta a Ferenc József-rend nagykeresztjét.

1912-es nyugdíjba vonulását követően 1913-ban alapítványt rendelt a Műegyetemen végzett fiatal építészek számára, majd 1914-ben hosszabb utazást tett Egyiptomba és a Szentföldre. 1918. IV. Károly királytól nemesi címet kapott. A Tanácsköztársaság idején lefoglalták házát. 1924-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választották.

Felesége a még Berlinben megismert Mariette Senior volt, akivel 1874-ben házasodtak össze.

[szerkesztés] Művei

[szerkesztés] Tervek, alkotások

1870. Budapest, Német Színház (1890-ben leégett)
1870. Budapest, Erzsébet téri kioszk (elpusztult)
1871-1872. Budapest, Tüköry-palota (elpusztult)
1874-1875. Budapest, Coburg-palota (elpusztult)
1876. Gyoma, Jézus szíve-templom
1876-1878. Székesfehérvár, Kégl-kastély
1877-1878. Szombathely, Városháza és színház (elpusztult)
1878. Balatonfüred, Stefánia Yacht Club
1878-1879. Budapest, Kégl-palota
1878-1880. Budapest, Szent István kórház
1881-1883. Szombathely, Osztrák-Magyar Bank
1882. Budapest, Országház (I. díjas terv volt, nem épült meg)
1882-1884. Budapest, Vöröskereszt Egylet Erzsébet Kórháza
1883-1884. Budapest, Tanítóképző
1883-1884. Budapest, Pesti Főreáliskola^[1]
1884. Budapest, Budapesti Tanárképző Intézet
1884. Budapest, Skót Apátság (elpusztult)
1884-1885. Nádasdladány, Nádasdy-kastély átalakítása és kápolnája
1884-1885. Budapest, Batthyány-palota
1884-1886. Sopron, Leánylíceum
1884-1889. Kolozsvár, Egyetemi Bonctani Intézet
1886. Kolozsvár, Tudományegyetem Közegészségügyi Intézet
1886. Budapest, Állami Tanító és Nőnevelő Intézet
1886-1887. Budapest, Törvényszéki Orvostani Intézet
1887-1889. Budapest, Északkeleti Vasúttársaság bérháza
1887-1889.Budapest, Technikai Ipariskola és Múzeum
1888-1890. Budapest, Budapesti Törvényszéki palota és fegyház
1889-1890. Budapest, Üzletház
1890. Rátót, Széll Kálmán kastélya
1890-1894. Nyitra, Megyei Kórház
1891-1905. Budapest, Királyi Palota
1891. Budapest, Hauszmann-ház
1890-1894. Budapest, New York-palota
1893. Kolozsvár, Közkórház
1893-1896. Budapest, Magyar Királyi Igazságügyi Palota (Kúria) (ma: Néprajzi Múzeum)
1893-1897. Fiume, Kormányzói palota
1902-1909. Budapest, Magyar Királyi József Műegyetem, Központi épület
1904. Nagyvárad, Városháza
1910. Budapest, Nemzeti Színház (nem épült meg)

[szerkesztés] Írásai

A budapesti igazságügyi palota (Magy. Mérnök és Építész Egyl. Közl., 1897)
A kir. József műegyetem új otthona (Magy. Mérnök és Építész Egyl. Közl., 1909)
A magyar királyi vár (Bp., 1912)
Budapest városának építészeti fejlődésének története (Akad. Ért. 1925).