Hidrogén-klorid
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Hidrogén-klorid | |
|---|---|
  |
|
| Általános | |
| Magyar név | Hidrogén-klorid |
| IUPAC név | Hydrogen chloride |
| Egyéb nevek | Sósav, klórhidrogén, spiritus salis, acidum hidrochloricum, acidum muriaticum |
| Képlet |  |
| Moláris tömeg | 36,46 g/mol |
| Megjelenés | Színtelen, szúrós szagú higroszkópikus gáz |
| CAS-szám | [7647-01-0] |
| EINECS (EG) szám | 231-595-7 |
| EG-Index szám | 017-002-01-X |
| Tulajdonságok | |
| Sűrűség és halmazállapot | 1,16 g/cm3 (20 °C), gáz |
| Oldhatóság vízben | Korlátlanul elegyedik |
| Olvadáspont | −114,2 °C (158,8 K) |
| Forráspont | −85,1 °C (187.9 K) |
| Szerkezet | |
| Kristályszerkezet | Lineáris, dipólus molekula |
| Fizikai állandók | |
| Képződéshő | −92,5 kJ/mol |
| Moláris hőkapacitás | 28,8 J/(mol·K) |
| Veszélyességi jellemzők | |
| EU osztályozás | Maró hatású (C)  |
| R-mondatok | Sablon:R34, R37 |
| S-mondatok | S26, S36/37/39, S45 |
| Lobbanáspont | nem gyúlékony |
| RTECS szám | |
| Rokon vegyületek | |
| Azonos anion | Kloridok |
| Azonos kation | |
| A táblázatban SI mértékegységek szerepelnek. Ahol lehetséges, az adatok normálállapotra (25°C, 100 kPa) vonatkoznak. Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük. |
|
A Hidrogén-klorid Szúrós szagu gáz, amelynek vizes oldatát először Basilius Valentinus állította elő a XV. sz.-ban, egészen tiszta állapotban pedig Priestley 1771. Előfordul a természetben némely vulkáni gázban és Dél-Amerika néhány folyójában, amelyek vulkáni vidéken folynak keresztül; a gyomornedvben is van S., minthogy az emésztésnek igen fontos tényezője. A S. hidrogén és klórból képződik magas hőmérsékleten, vagy a fény hatására és az egyesülés durranás kiséretében történik, ha az említett két gáznak egyenlő térfogatait elegyítettük egymással.
A S. előállítható a kloridokból, ha azokat koncentrált kénsavval melegítjük; e célra azonban rendesen konyhasót (NaCl) használnak, amelyet előbb megolvasztanak és darabokra törve lombikban kénsavval öntenek le. A Leblanc-féle szódagyártásnál melléktermékül igen nagy mennyiségü S.-at kapnak. A S. szintelen, szúrós szagu gáz, amely a levegőn füstölög, mert a levegő nedvességével egyesül és ezzel megsűrüsödik. Igen alacsony hőmérsékletre lehűtve, több atmoszférai nyomással szintelen folyadékká megsűríthető. A S.-gáznak sűrüsége 1,278(levegő=1) és vízben rendkivül könnyen oldódik; 1 térfogat viz 0°-on 505 térfogat (0,825 gr.) és 20°-on 440 térfogat (0,721 gr.) S.-gázt abszorbeál; ezért S.-gázzal telt palack viz alatt kinyitva egy pillanat alatt megtelik vizzel. A S.-gáznak vizes oldatát közönségesen S.-nak nevezik, amelynek fajsúlya a savtartalommal növekszik.
A savtartalom közelítőleg a fajsúly két első tizedesének kétszeresével egyenlő. A S. igen erős egybázisu sav; a legtöbb fémet hidrogénfejlődés közben feloldja és kloridokká alakítja át; oxidáló anyagok (p. mangánhiperoxid, káliumklorát stb.) a S.-at elbontják és ekkor klórgáz fejlődik belőle. A S.-at nemcsak a laboratoriumban, hanem az iparban is igen sokféle célra (klórfejlesztésre, kloridok előállítására stb.) alkalmazzák és ezenkivül gyógyszerül is használják.
A magyar gyógyszerkönyvben hivatalos; ne legyen szennyezve kénsavval, szabad klórral, nehéz fémekkel, legkivált pedig arzénnal.
Based on work by