Johann Arndt

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Johann Arndt (Edderitz, 1555. december 27. – Celle, 1621. május 11.) német író és költő, evangélikus prédikátor, lelkész és szuperintendens volt.

Tartalomjegyzék

1 Élete
2 Írásai
- 2.1 Fő művei
3 Külső hivatkozások
4 Irodalom
5 Forrás

[szerkesztés] Élete

Teológiai tanulmányait Helmstedtben, Wittenbergben, Strassburgban és Baselban végezte, ahol az ortodox lutheránizmus nagy hatással volt rá.

1581-ben lett szülőhelyén diakónus, a következő évben Quedlinburgban és Braunschweigben munkálkodott. 1611-től Braunschweig-Lüneburg szuperintendenseként a tanügyi reformot irányította a fejedelemségben. Elkészítette az új egyházi rendtartást, és a lutheránus egyházközösség lelki megújítása érdekében fáradozott.

[szerkesztés] Írásai

Írásai a lutheránus misztikát gazdagították, a leghíresebb Kempis Tamás hatását mutatja: az igaz kereszténységről szóló mű Isten és a hívő ember közötti kapcsolatot tanulmányozza. A fő kérdése a kegyelem által adott hitben létrejövő istenkapcsolat kialakulása, annak állomásai, valamint ennek kivetítése a természet világára. Vallásos dalait napjainkban is éneklik. Jelentős hatást gyakorolt a pietizmusra. Később igen népszerűvé vált imádságoskönyve a keresztény erények gyakorlatára készített fel, és több prédikáció-sorozatát és bibliamagyarázatait is tartalmazta.

[szerkesztés] Fő művei

Vier Bücher vom wahren Christentum 1-4.
Braunschweig-Magdeburg, 1606-1610
Paradiesgartlein voller christlichen Tugenden
Magdeburg, 1612
Auslegung des ganzen Psalters in 451 Predigten
Jéna, 1617
Werke 1-3.
Leipzig-Görlitz, 1734-1736

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Ökumenisches Heiligenlexikon [1]

[szerkesztés] Irodalom

Geschichte des Pietismus 1-3.
Bonn, 1880-1886
Fr. J. Winter: J. Arndt
Leipzig, 1911
Johann Arndt az ősi filozófiáról. Szövegváltozatok Carlos Gilly tanulmányával, ford.: Hankó Péter
Szeged, 2003
RGG. I.; LThK. I.