Kertész Imre

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Kertész Imre (Budapest, 1929. november 9. – ) irodalmi Nobel-díjas (2002) magyar író, műfordító, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.

Tartalomjegyzék

1 Élete
2 Író és fordító
3 További művei
- 3.1 Irodalma
4 Irodalmi Nobel-díj
5 Díjai
6 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Élete

14 éves korában megjárta Auschwitzot, majd Buchenwaldot, ahonnan a lágerek felszabadítása után 1945-ben tért haza. 1948-ban érettségizett Budapesten. 1948–1950 között a Világosság, majd az Esti Budapest munkatársa. 1951-ben gyári munkás, 1951-től 1953-ig a Kohó- és Gépipari Minisztérium sajtóosztályának munkatársa, 1953-tól szabadfoglalkozású író és műfordító. Jelenleg Berlinben és Budapesten él.

[szerkesztés] Író és fordító

Első regénye, a Sorstalanság, amit 13 évig írt, többévi várakozás és visszautasítások után jelenhetett csak meg 1975-ben. Sikert előbb külföldön aratott a mű, itthon csak a rendszerváltás után, de főként az irodalmi Nobel-díj átvételekor. A regény főhőse egy kamasz fiú, akit a náci haláltábor szörnyű tapasztalatai érleltek felnőtté, és aki ezért képtelen visszatérni korábbi életéhez. A regény tárgyszerű, már-már dokumentarista stílusa a holokauszt újszerű irodalmi megközelítését tette lehetővé. A regényt Koltai Lajos operatőr-rendező ültette át filmre.

A Kaddis a meg nem született gyermekért (1990) folytatás is, válasz is az első regényre. Későbbi műveiben a kelet-európai történelem és társadalom csapdáiba szorított, kiszolgáltatott, tragikus sorsra ítélt egyén sorselemzését adja.

Műveit több nyelvre lefordították. Ő maga németből fordít – többek között Sigmund Freud, Hugo von Hofmannsthal, Friedrich Nietzsche, Ludwig Wittgenstein műveit ültette át magyar nyelvre.

Sorstalanság (1975)
Kaddis a meg nem született gyermekért (1990)

[szerkesztés] További művei

A nyomkereső (1977)
Detektívtörténet (1977)
A kudarc (1988)
Az angol lobogó (elbeszélés, 1991)
Gályanapló (1992)
Jegyzőkönyv (1993)
A holocaust mint kultúra (esszé, 1993)
Valaki más: a változás krónikája (1997)
A gondolatnyi csend, amíg a kivégzőosztag újratölt (1998)
A száműzött nyelv (2001)
Felszámolás (2003)
K. dosszié (2006)

[szerkesztés] Irodalma

Scheibner Tamás – Szűcs Zoltán Gábor szerk.: Az értelmezés szükségessége (L'Harmattan Kiadó, Budapest, 2002.)
Vári György: Kertész Imre (Kijárat Kiadó, Budapest, 2003).

[szerkesztés] Irodalmi Nobel-díj

2002-ben Kertész Imre kapta meg első magyarként az irodalmi Nobel-díjat, „egy írói munkásságért, amely az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben”.

[szerkesztés] Díjai

Füst Milán-díj (1983)
Aszu-díj (1989)
József Attila-díj (1989)
Örley-díj (1990)
Az Év Könyve jutalom (1990)
Soros-életműdíj (1992)
Brandenburgi Irodalmi Díj (1995)
Márai-díj (1996)
Kossuth-díj (1997)
1997-ben a lipcsei könyvvásáron nagydíjat kapott, elsősorban a Sorstalanságért. 1997-ben a német kultúra külföldi terjesztéséért megkapta a Német Nyelvészeti és Költészeti Akadémia fődíját, a Friedrich Gundolf-díjat. 2000 májusában Herder-díjjal, majd novemberben a Die Welt hetilap irodalmi díjával tüntették ki. 2001-ben tagja lett a német Becsületrendnek (Pour la Mérite), amely a művészeknek adható legmagasabb németországi kitüntetés.
Budapest díszpolgára (2002)