Holokauszt
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
- Ez a szócikk a német nácik által a második világháborúban elkövetett népirtásokról szól. További jelentéséhez lásd: Holokauszt (egyértelműsítő lap).
A holokauszt a II. világháborúban a nácik által bizonyos népcsoportok, vallások, csoportosulások ellen elkövetett népirtás (etnikai tisztogatás) neve. A Kristályéjszakától a T-4 Eutanázia Programon át a halálbrigádokig és a koncentrációs és haláltáborokig terjedt.
[szerkesztés] A holokauszt szó jelentése
A holokauszt (görög: ολοκαυστον, holokauszton) szó jelentése „teljesen elégő áldozat”. Ebben az értelemben először a történész Xenophon használta, majd megjelent a héber Biblia görög nyelvű fordításában, a Szeptuagintában is. Szent Jeromos latin bibliafordítása holocaustum formában terjesztette el az angolszász nyelvterületen. A német és annak hatása alatt levő nyelvterületeken (ide tartozik hagyományosan a magyar is) nem volt használatos a kifejezés, mivel Luther Márton a Brandopfer (égőáldozat) kifejezéssel fordította.
A holokausztban érintett népek kezdetben a saját nyelvükön nevezték el: a zsidók „soá”-nak (a השואה – hásoá héber szó jelentése „csapás”), a cigányok Porajmos-nak (elemésztés) hívták. Ezzel magyarázható, hogy az európai zsidóság genocídiumának szörnyűségeire először angol nyelvterületen használták a kifejezést 1942 decemberében a News Chronicle című napilapban, Hitler a zsidóság megsemmisítésére vonatkozó terveivel kapcsolatban: „...the Jewish peoples are to be exterminated”. 1945-től zsidó holokausztként „foglalt” politikai és történelmi szövegösszefüggésekben ez a kifejezés - de csak az angolszász nyelvterületen. 1972-től terjedt el a széles nyilvánosságban Frederick Forsyth regénye, Az Odessa ügyirat (eredeti címe The Odessa File) nyomán. Később más népirtásokra (például a ruandaira vagy az örményre) is használni kezdték.
[szerkesztés] A zsidó holokauszt
A holokauszt legnagyobb áldozatát az európai zsidók szenvedték a náci Németország, illetve az általa megszállt országok területén a II. világháborút közvetlenül megelőzően és annak éveiben. Az áldozatok számáról csak becslések léteznek, ezek általában 3-6 millió közé teszik a veszteséget. Közel félmillió magyar zsidó került Auschwitzba. Akiket nem öltek meg azonnal a gázkamrákban, azok munkatáborokba - mint Auschwitz-Birkenau - kerültek. De a munkatáborokba csak azok kerültek, akiket munkára alkalmasnak találtak. Akiket nem, azokat egyből elgázosították. Az Auschwitz melletti erdős területen levetkőztették őket, és azt mondták nekik: zuhanyozni mennek. Amikor a gáz az utolsó emberrel is végzett, a SS tagjai a holttesteket vagy tömegsírokba vagy a krematóriumba vitték.
[szerkesztés] A zsidó holokauszt okai és megszervezése
A német nemzetiszocialista ideológia hatalomra kerülése, 1933 óta nyíltan a fajelmélet alapján állt és ennek keretében az "árja" faj legfőbb ellenfelének a Németországban és számos országban diaszpórában élő zsidókat tekintette. Az antiszemitizmus valamennyi hagyományos eszközén (rémhírek terjesztése, gettók felállítása, a zsidók jogi és emberi diszkriminációja, gazdasági szerepük teljes megszüntetése) mellett iparszerű és tervszerű megsemmisítésükre törekedett. A náci cinizmus ezt a "zsidókérdés végső megoldásának" (németül: Endlösung der Judenfrage) nevezte. A nemzetiszocializmus antikommunista jellegének a holokauszt kiterveléséhez és végrehajtásához nincs köze.
1942 januárjában tartották Berlin mellett az un. Wannsee-i Konferencia]t, ahol eldöntötték a "végső megoldást", melyről addig semmiféle külön határozat nem volt, bár a megszállt lengyel és szovjet területeken az első naptól fogva enélkül is tömeggyilkosságokat hajtottak végre. A Wannsei konferencia résztvevője volt Adolf Eichmann, aki később a magyarországi holokauszt megszervezője lett.
[szerkesztés] Roma holokauszt
[szerkesztés] Más csoportok elleni bűnök
[szerkesztés] Homoszexuálisok
Az eltérő szexualitást mutatókat is elvitték, mert - a nácik szerint - szennyezték az emberi fajt. Ezt olyan megkülönböztetés volt, mely hasonlított a származásira. Elítélték és büntetendő cselekedet volt homoszexuálisnak lenni. Mellesleg érdekes adatként megemlítendő, hogy Hitler személyesen is kifejezetten útálta a "meleg" embereket.
[szerkesztés] Római katolikusok (Dachauban)
[szerkesztés] Fogyatékossággal élők
1939-től Németországban többszázezer testi vagy szellemi fogyatékossággal élő embert öltek meg szisztematikusan, az ezen emberek összegyűjtésére szakosodott speciális "kórházakban". Később a családok kötelesek voltak értelmi fogyatékos vagy testi fogyatékossággal élő hozzátartozóikat ilyen kórházakba helyezni. A nácik felsőbbrendű és fajtiszta, vagyis árja emberről szóló nézete alapján nem voltak kívánatosak a "tökéletlen" emberek. Főleg méreggel végeztek velük, a hozzátartozókkal pedig azt közölték, betegség miatt haltak meg. Több mint 400 000 személyt sterilizáltak, öltek meg, vagy végeztek rajtuk genetikai kísérleteket akaratuk ellenére, válogatás nélkül. A gáz általi kivégzés elméletét fogyatékossággal élő személyek kivégzésére fejlesztették ki, később alkalmazták a haláltáborokban.
[szerkesztés] Jehova Tanúi
Fő szócikk: Jehova Tanúi történeteA bibliakutatók – ahogy akkoriban Jehova tanúit nevezték - egyik fő előírása kifejezetten tiltja a hadviselésben való részvételt. A vallási szervezet ráadásul komoly háborúellenes propagandát is folytatott, ezért kezdettől szembekerültek a nácikkal. Kb. 10 000 német bibliakutató volt egyszerre börtönben a nagyjából 25 000 fős közösségből, kb. 250 embert kivégeztek, és 2000-2500-an kerültek koncentrációs táborokba. Mintegy 1000-en közülük éhen haltak vagy fagyástól, betegségtől, végkimerüléstől, erőszaktól pusztultak el. A németeken kívül 200-250 holland, 200 osztrák, 100 lengyel, 10-50 magyar, belga, francia, cseh bibliakutató is volt közöttük. A Jehova tanúi közül kikerült áldozatok száma ugyan nagyon csekély a hatmilliós zsidó népirtáshoz képest vagy a roma áldozatok számához viszonyítva, de az üldözésük kegyetlensége és a német szellemi ellenállásban betöltött szerepük következtében meg kell emlékeznünk róluk is. Nyíltan küzdöttek a nyomtatványaikban a szabad vallásgyakorlásért és a fegyverfogás lelkiismereti alapon való megtagadásáért. 1994. szeptember 27-én az Egyesült Államok Holokauszt Emlékmúzeumában neves történészek szemináriumot tartottak azzal a céllal, hogy méltassák Jehova Tanúinak szerepét; ezen részt vett 24 túlélő is.
[szerkesztés] Az üldözötteket mentő személyek
A II. világháború alatt, a német ill. németek által megszállt területeken akadtak olyan emberek, akik - bár rendkívül kockázatos volt - zsidókat, cigányokat, egyéb üldözötteket igyekeztek megmenteni. Sokan ismerőseiket, barátaik családját, szomszédaikat vagy akár idegen embereket rejtegettek saját házukban. Voltak olyanok is, akiknek nagyobb befolyásuk, jobb kapcsolataik voltak, és akár több száz embert is meg tudtak menteni. 20 205 ember kapta meg 2004-ig az Világ Igaza címet azért, mert zsidókat mentett meg a holokauszt idején.
- A legismertebbek közülük: Oskar Schindler, Emilie Schindler, Raoul Wallenberg, Raile Jakab, Giorgio Perlasca
- A kevésbé ismertek: a svéd Per Anger és Waldemar Langlet, a svájci Carl Lutz és Harald Feller, a spanyol Angel Sanz-Briz, valamint Monsignor Angelo Rotta pápai nuncius és helyettese, Monsignor Gennaro Verolino [1].
- A magyarok közül az Igaz Ember cím birtokosai többek közt (jelenleg 36-an vannak) boldog Apor Vilmos, Sztehlo Gábor, id. dr. Antall József, Slachta Margit, Salkaházi Sára, gróf Eszterházy János (szlovákiai magyar) vagy Reviczky lmre, Ferenczfalvi Kálmán. További ismert személyek, akik az üldözötteket mentették vagy a deportálások ellen tettek: Vámbéry Rusztem, Almásy László, Horthy Istvánné gróf Edelsheim Gyulai Ilona és köre.
[szerkesztés] Holokauszt-emlékművek
 |
 |
 |
Cipők a pesti Dunaparton (Pauer Gyula és Can Togay alkotása)[1]
[szerkesztés] Holokauszttagadás, holokauszt-revizionizmus
Az 1970-es és 80-as évek tájékán lépett színre a holokauszt-revizionizmus, a holokauszt miértjeinek, történéseinek kritikus szemmel való megkérdőjelezése, illetve azok felülvizsgálása. Európa több országában bűnnek számít a revizionista álláspontot hangoztatni. Híresebb, revizionistának tartható történészek: Ernst Zündel, Richard Harwood, Norman G. Finkelstein, Robert Faurisson, David Irving, Paul Rassinier.
A holokausztról való elfogulatlan párbeszédet és szabad történészi vitát sokszor nehezíti a politika. Több országban, így Németországban és Franciaországban alkotmányosan tiltanak minden ez irányú párbeszédet, kommunikációt. Ernst Nolte német neoliberális történész kezéből pl. izraeli történészek közbenjárására a Deutsche Forschungsgemeinschaft szabályellenesen kivette a Herzl-projektet (nézetei miatt szélsőbaloldali merénylők részéről is érték atrocitások) [2][3].
[szerkesztés] Hivatkozások
[szerkesztés] Jegyzetek
- ^ Angol nyelvű ismertető
- ^ Dalos György: Ernst Nolte és a német történészvita
- ^ Committee for Open Debate on the Holocaust: ThoughtCrime: 06/25/87: Ernst Nolte Dismissed (német revizionista honlap a részletekről)
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Emlékparkavatás és gyászistentisztelet a fővárosban
- Egyesült Államok Holokauszt Emlék-Múzeuma
- Egy sokat vitatott könyv, Norman Finkelstein: Holokauszt-ipar PDF-ben
- Magyar revizionista oldal
[szerkesztés] Külső hivatkozások angolul
- Wallenberg és Szabó Károly budapesti embermentő akciói
- Show_trial_preparations_1953_in_Hungary
- Wallenberg: More Twists to the Tale, Mária Ember, They Wanted to Blame Us
- Interview with István Domonkos, son of Miksa Domonkos who died after the show trial preparations (hungarian)
- Shoes on the Danube Promenade
[szerkesztés] Lásd még
 |
Ez a történelmi tárgyú lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
Based on work by