Korai újkor

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A korai újkor vagy koraújkor az újkor első szakasza, átmeneti korszak a középkor és a modernkor között. A 16-18. század közötti időszakot öleli fel Európa történetében. A korai újkor első felét (a 16. század és a 17. század első fele) egyes országokban az európai reneszánsz korához sorolják, míg a marxista felfogás a középkor utolsó szakaszának tartotta. Máshol a reneszánsz, mint korszak csak a művészettörténetben használatos.

A korszak kezdetének legelfogadottabb dátuma 1492, Amerika felfedezése, a korszak végének pedig általában a nagy francia forradalom kitörését (1789) vagy a 18-19. század fordulóját teszik.

Tartalomjegyzék

1 A korszak jellemzői
2 A gyarmatosítás és az új európai hatalmak
3 Európai török terjeszkedés
4 Reneszánsz
5 Reformáció
6 18. század

[szerkesztés] A korszak jellemzői

A korai újkorra jellemző, hogy Európa nyugati felén mindinkább áthelyeződött a politikai-gazdasági súlypont a német és észak-olasz területekről az Atlanti-óceánnal határos spanyol, portugál, angol és francia valamint a németalföldi területekre. A korszakot jellemzi a nyugat-európai városi polgárság gazdasági megerősödése és a reformáció elterjedése. Nyugat-Európa és elsősorban az amerikai földrész történetében ez a gyarmatosítás korszaka. A szellemi-művészeti mozgalmak szempontjából az európai reneszánsz (Itáliában a későreneszánsz), valamint a korai barokk stílus kora.

A magyar történelemben a 16-17. század a török hódoltság, a három részre szakadt Magyarország és az Erdélyi Fejedelemség kora, valamint a magyarországi reformáció fénykora. A 18. század a Habsburg abszolutizmus kora.

Lásd még: Koraújkori magyar történelem

[szerkesztés] A gyarmatosítás és az új európai hatalmak

A nagy földrajzi felfedezések lezajlásával (15-16. század) a Föld civilizációinak addigi külön fejlődése véget ért és kialakult az egységes világ képe.

A nagy földrajzi felfedezések okai, előzményei

A fellendülő posztógyártás, és a szélesedő, ám veszélyeztetett távol-keleti kereskedelem egyre több pénzt igényelt (luxuscikkekért nemesfém-pénzzel fizettek, így kiáramlott), ezt az európai bányák már nem tudták fedezni. A török elfoglalja Konstantinápolyt (1453), így lefölözve a kereskedelem hasznát, ezért új útvonalak kellenek. Megvalósulnak a feltételek is: karavella, iránytű, új térképek, elméletek (Toscanelli, Ptolemaiosz).

A nagy földrajzi felfedezések és a gyarmatosítás következményei

A felfedezéseket követően a XVI. század közepétől rohamosan emelkedtek a mezőgazdasági termékek árai (főleg a gabonaárak). Az iparcikkek iránt is megnőtt a kereslet, viszont nem olyan nagy mértékben, mint a mg-i termékek iránt. Az országok adottságai miatt kialakult a kontinentális munkamegosztás. A kelet-közép-európai országok tovább növelték mezőgazdasági termelésüket a nagyobb haszon reményében, ezzel viszont megszilárdult a földesurak hatalma, megmerevedett a feudalizmus, kialakult a második vagy örökös jobbágyság. A gyarmatok kifosztásának következtében az Újvilágból beáramló nemesfémtömeg még magasabbra emelte az árakat. A megnőtt szükségletek kielégítésére a céhes keretek alkalmatlanná váltak, mert lassan és drágán dolgoztak. Először észak-itáliai kereskedők alkalmazták a manufaktúra elődjének tekinthető kiadási-felvásárlási rendszert. Később elterjedtek a manufaktúrák, amelyeket vállalkozók hoztak létre. A manufaktúrák olcsóbban és nagyobb mennyiségben termeltek. A termelőeszközök viszont a tulajdonoséi voltak. Sok kézműves tönkrement, az élelmes kereskedő-vállalkozók kezén tőke halmozódott fel. Kereskedelmi társaságok jöttek létre Európában, és 1600-ban a Kelet-Indiai Társaság is megalakult. Angliában megkezdődtek a bekerítések (gyapjú iránti kereslet növekedése → juhtenyésztés szerepe megnő → közös földek kisajátítása). Ez a folyamat a XVIII. század közepéig tart, és megteremti az ipari forradalom gazdasági alapjának, a textilipar fejlődésének előfeltételeit. Megszülettek a véres törvények az elszegényedett parasztok bérmunkára kényszerítése érdekében. Kialakultak a tőkés termelés gazdasági és társadalmi előfeltételei, azaz a tőke és a bérmunkás (a marxizmus e folyamatot eredeti tőkefelhalmozásnak nevezi). Az eredeti tőkefelhalmozás az a folyamat, amelyben a kisárutermelő parasztokat és kézműveseket a termeléshez, létfenntartáshoz szükséges eszközeitől megfosztják. Ezzel párhuzamosan mások kezében felhalmozódik ez a termelőeszköz vagy az annak megvásárlásához szükséges pénzösszeg. Kialakultak a tőkés-bérmunkás kapcsolatok. A tőkés pénzt visz a piacra, és ott olyan árut vesz, amely a saját értékénél nagyobb értéket tud előállítani. Ez az áru a bérmunkások munkaereje. Bérmunkásokká azok a rétegek lettek, akik elvesztették minden termelőeszközüket, és kiszabadulva a céhes keretek közül, az iparosodó városokba kényszerültek (egykori jobbágyok és kézművesek). A munkabér és a megtermelt érték között különbözet az értéktöbblet, a tőkés haszna. Nyugat-Európában elkezdődik a gazdaság kapitalista átrendeződése.

A világgazdaság jellemzői a XVI-XVII. században

A nagy földrajzi felfedezések hatására Nyugat-Európa nagy mennyiségű élelmiszert igényelt, amit Kelet-Közép-Európából importáltak a nyugati országok, cserébe iparcikkeket szállítottak. Ezt a jelenséget nevezzük kontinentális munkamegosztásnak. Mivel Európába nagy mennyiségű arany és ezüst áramlott, a nemesfém értéke az élelmiszerekhez és iparcikkekhez képest csökkent, ez az úgynevezett árforradalom. Jelentősen megváltoztak a kereskedelmi útvonalak is, a kereskedelem az atlanti partvidékre terelődött át (Antwerpen, Anglia). Ugyanakkor a levantei útvonal fokozatosan tért vesztett (a török veszély miatt). Az újonnan felfedezett kontinenseket az európaiak gyors ütemben gyarmatosították, az őslakosságot leigázták. A gyarmati területeket nyersanyagfelvevő és késztermék felvevő piacoknak tekintették. Elsőként a spanyolok és a portugálok osztották fel Dél-Amerikát (1494, tordessillas-i szerződés), később az angolok szereztek jelentős területeket Észak-Amerikában, Indiában. A gyarmati területekkel való kapcsolattartás során alakult ki a világkereskedelem, melynek központja Európa volt. Afrikából rabszolgákat, drágaköveket és elefántcsontot exportáltak, iparcikkért és fegyverekért cserébe. A rabszolgákat az amerikai ültetvényekre szállították. Innen nyersanyagot és nemesfémet exportáltak Európába, cserébe késztermékek érkeztek. Ez volt az ún. kereskedelmi háromszög. A Távol-keletről luxuscikkek (selyem, fűszerek, tea) érkeztek aranyért és fegyverekért.