Kurszk (tengeralattjáró)
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Életút | ![]() |
---|---|
ÉpÃtés elrendelése: | |
ÉpÃtés kezdete: | 1992. |
VÃzrebocsátás: | 1994. |
Hadrendbe állÃtás: | 1994. december |
Végső sors: | Elsüllyedt, 2000. augusztus 12. |
Honi kikötő: | Vigyajevo, Oroszország |
Elszenvedett találatok: | |
Ãltalános jellemzÅ‘k | |
VÃzkiszorÃtás: | 13.400 t (vÃzfelszÃnen), 16.400 t (vÃz alatt) |
Hossz: | 154.0 m |
Szélesség: | 18.2 m |
Magasság: | 9.0 m |
Meghajtás: | 2 db atomreaktor: OK–650b, 2 db gőzturbina, 2 db 7-lapátos hajócsavar |
Merülési mélység: | 300-600 méter (eltérő becslések szerint) |
Sebesség: | 32 csomó (59 km/h) alámerülve, 16 csomó (30 km/h) felszÃnen |
Hatótávolság: | |
Személyzet: | 44 tiszt, 68 sorkatona |
Fegyverzet: | 24 db P–700 Granyit, 4 x 533 mm és 2 x 650 mm torpedóvető cső |
A K–141 Kurszk egy orosz Antyej-osztályú (NATO-kódja: Oscar–II) tengerészeti-rakétahordozó atom-tengeralattjáró volt, amely teljes legénységével elsüllyedt a Barents-tengeren 2000. augusztus. 12-én. A hajó a nevét Kurszk városáról kapta, ahol a II. világháború legnagyobb páncéloscsatája zajlott 1943-ban. Az olyan orosz atomtengeralattjárok közé tartozik, amelyeket már a Szovjetunió felbomlása után épÃtettek. Az orosz Északi Flottánál állÃtották szolgálatba.
Tartalomjegyzék[elrejt] |
[szerkesztés] Története
A Kurszk épÃtése 1992-ben kezdÅ‘dött az Arhangelszk közelében fekvÅ‘ Szeverodvinszkben. 1994-ben bocsátották vÃzre, és még ugyanabban az évben, december 30-án hadrendbe állÃtották. A hajót egy ortodox pap szentelte meg 1995-ben. A Kurszk volt az utolsó tagja a még a szovjet idÅ‘kben tervezett 949A Antyej (Oscar–II) tÃpusú hajóknak. A dupla hajótörzs miatt ezt az osztályt elsüllyeszthetetlennek tartották. A külsÅ‘ héj mindössze 8,5 mm vastagságú, magas nikkel- és krómtartalmú ötvözött acélból készült, amely jól ellenáll a korróziónak. Az ötvözet mágneses tulajdonságai is kedvezÅ‘ek, mert csak kis mértékben módosÃtja a Föld mágneses mezejét, ez pedig megnehezÃti a hajó felderÃtését a mágnesesanomália-detektorokkal. A robbanás két méteres lyukat ütött a belsÅ‘, 51 mm-es acélhéjon. (További szerkezeti ábra: [1])
A Kurszk az orosz Északi Flottában szolgált. A pénzügyi forráshiány miatt a flotta hatalmas leépÃtéseket volt kénytelen elszenvedni a 1990-es évek során. A Barents-tengerrÅ‘l sok tengeralattjárót dokkba vontattak, és sorsukra hagyva korrózióra Ãtéltek. A hadifelszerelés legszükségesebb részét leszámÃtva, mindent elégtelenül szervizeltek. Ezek közé tartoztak a keresÅ‘ és életmentÅ‘ berendezések és a felszerelés is. Az 1990-es évek közepére az Északi Flottánál szolgáló tengerészek alulfizetettek lettek, aminek az oka a szűkös anyagi források újraelosztása volt. Az évtized végére azonban a flotta reneszánszát élte. 1999-ben a Kurszk sikeres felderÃtést hajtott végre a Földközi-tengeren. Célja az Egyesült Ãllamok Hatodik Flottájának megfigyelése volt a koszovói háború alatt. A 2000. augusztusi hadgyakorlat a legnagyobb nyári gyakorlat volt a Szovjetunió összeomlása óta. Négy hadi tengeralattjáró, a flotta Nagy Péter nevét viselÅ‘ zászlóshajója (Pjotr Velikij rakétás csatacirkáló) és több kisebb hajó vett benne részt.
[szerkesztés] A robbanás
A Kurszk feladata az volt, hogy a gyakorlat során hatástalanÃtott torpedókat lÅ‘jön ki a Kirov-osztályú Pjotr Velikij rakétás csatacirkálóra. 2000. augusztus 12-én, helyi idÅ‘ szerint 11:28-kor (UTC 07:28) kilÅ‘tték a torpedókat, de röviddel ezután robbanás történt a Kurszk fedélzetén. Az egyetlen hitelesnek nevezhetÅ‘ jelentés szerint a robbanás kiváltója egy újonnan kifejlesztett torpedó meghibásodása volt. A robbanás ereje egy 100-250 kg TNT robbanás erejével ért fel és a 2,2 fokozatot ért el a Richter-skálán. A tengeralattjáró 108 méter mélyre süllyedt, körülbelül 135 kilométerre Szeveromorszktól, a 69°40′N 37°35′E koordinátán. A második robbanás 135 másodperccel az elsÅ‘ után következett be, és 3000-7000 kg TNT erejével ért fel. Ez 3,5 és 4,4 közötti fokozatot ért el a Richter-skálán. Mind az elsÅ‘, mind a második robbanás ereje rengeteg törmeléket lökött hátra a tengeralattjáróban, ami minden, a torpedóteremben bekövetkezett robbanás velejárója.
A gyakorlat 2000. augusztus 12-én, kora reggel kezdÅ‘dött. A Kurszk feladata az volt, hogy két (hatástalanÃtott) torpedót lÅ‘jön ki egy Kirov-osztályú rakétás csatacirkálóra. Helyi idÅ‘ szerint 11:28-kor (07:28 UTC) magas koncentrátumú hidrogén-peroxid (amit a torpedók hajtóanyagaként használnak) szivárgott be egy rozsdás részen keresztül a torpedó-vetÅ‘csÅ‘be. Ez a csÅ‘ben található sárga- és vörösrézzel reakcióba lépve láncreakciót váltott ki, ami kémiai eredetű robbanáshoz vezetett.
A szivárgásmentesen záródó ajtó, ami a torpedótermet a hajó többi részétÅ‘l elválasztotta, tüzelés elÅ‘tt nyitva maradt. Ez nyilvánvalóan megszokott gyakorlat volt a torpedóteremben a tüzelés során keletkezett felesleges sűrÃtett levegÅ‘ eltávolÃtására. Ez lehetÅ‘vé tette, hogy a robbanás közvetlenül elérjen kettÅ‘t a tengeralattjáró kilenc részébÅ‘l. Hét, az elsÅ‘ részben tartózkodó tengerész valószÃnűleg azonnal meghalt, és további harminchat legalábbis megsebesült a második részben.
Mivel a tengeralattjáró szellÅ‘zÅ‘csatornája gyengén működött, az elsÅ‘ robbanás hulláma könnyen végigterjedt benne, füsttel és lángokkal töltve be a hajó más részeit is, mint például a parancsnoki hidat. Az elsÅ‘ robbanást követÅ‘en a kapitánynak meg kellett volna próbálnia vészemelkedést elrendelni, ami a tengeralattjárót a lehetÅ‘ leggyorsabban a felszÃnre juttatja, de a füst ezt megakadályozta. Az elméletileg automatikusan felszÃnre indÃtott vészjelzÅ‘bója csÅ‘döt mondott. Ennek vészhelyzet esetén kell magától működésbe lépnie, ilyen például a nyomás hirtelen megváltozása vagy tűz. A felszÃnre jutva ez a mentÅ‘alakulatok munkáját segÃti a bajbajutott hajó helyzetének meghatározásában. Az elÅ‘zÅ‘ nyáron végrehajtott földközi-tengeri küldetés során, mikor attól tartottak, hogy a bója véletlenszerű és hibás működésbe lépése elárulhatja az amerikai flottának a hajó helyzetét, hatástalanÃtották azt.
Két perc tizenöt másodperccel késÅ‘bb egy sokkal nagyobb robbanás rázta meg a hajót. észak-európai szeizmológiai mérések szerint a második robbanás a tengerfenék mélységében következett be, ami arra utal, hogy a tengeralattjáró a fenéknek ütközött, és ott az elsÅ‘ robbanás következtében létrejött magas hÅ‘mérséklet miatt újabb torpedók robbantak fel. A második robbanás 3-7 tonna TNT erejével volt egyenértékű, ami körülbelül fél tucat robbanófejet jelent. Ez 3,5-ös értéket ért el a Richter-skálán. A második robbanást követÅ‘en az atomreaktorokat lekapcsolták, hogy megelÅ‘zzenek egy nukleáris katasztrófát, habár a robbanás ereje majdnem elég volt, hogy elpusztÃtsa azokat.
A második robbanás két négyzetméter átmérÅ‘jű lyukat ütött a hajó oldalán, amelyet úgy terveztek, hogy 1000 méteres mélység nyomását is kibÃrja. A robbanás a harmadik és negyedik hajószakaszt is feltépte. VÃz áramlott ezekbe a részekbe, másodpercenként 90 000 liter. Ez elég volt, hogy megöljön mindenkit, aki ott tartózkodott, beleértve öt tisztet is a Hetedik SSGN Hadosztály FÅ‘parancsnokságáról. A hajó ötödik részében voltak az atomreaktorok, további öt hüvelyk vastag acélba ágyazva. Az ötödik rész választófala kibÃrta a robbanást, Ãgy a szabályzórudak a helyükön maradtak és nem következett be atomkatasztrófa. A nyugati szakértÅ‘k csodálatukat fejezték ki a szovjet/orosz mérnökök teljesÃtménye elÅ‘tt, hogy olyan tengeralattjárót terveztek, amely ennyit kibÃrt.
A hatodiktól a kilencedik részig dolgozó huszonhárom ember túlélte a robbanást. Åk a kilencedik részlegben gyűltek össze, ahol a másodlagos menekülÅ‘csatorna is volt (az elsÅ‘dleges a megsemmisült második részlegben volt). Dmitrij Kolesznyikov másodkapitány – a három életben maradt másodkapitányból az egyik – úgy tűnik, átvette a parancsnokságot és leÃrta mindazok nevét, akik a hajó kilencedik részében tartózkodtak. A robbanáskor a kilencedik részben a nyomás akkora volt, mint a felszÃnen. Fizikailag tehát lehetségesnek tűnt, hogy a menekülési fedélzeti nyÃláson keresztül egyesével hagyják el a hajót. Ez 100 méter úszást jelentett volna a sarki vÃzben, a mentőöltözékben, hogy aztán a felszÃnen lebegve várják meg a segÃtséget. Nem ismeretes, hogy a fedélzeti nyÃlás belülrÅ‘l működtethetÅ‘ volt-e – a vélemények még mindig megoszlanak arról, hogy a szerkezet mennyire sérült meg a robbanás során. Azonban valószÃnű, hogy a legénység nem vállalkozott volna a veszélyes menekülési kÃsérletre, még akkor sem, ha a fedélzeti menekülÅ‘nyÃlás működÅ‘képes. Esélyeiket inkább talán abban látták, hogy megvárják, amÃg a mentÅ‘hajó rácsatlakozik a fedélzeti nyÃlásra.
Nem lehet teljes bizonyossággal megállapÃtani, hogy a legénység megmaradt része meddig volt életben. Miután az atomreaktorok automatikusan lekapcsoltak, a vész-energiaellátás lassan kimerült. A legénység körül teljes lett a sötétség és csökkenni kezdett a hÅ‘mérséklet. Kolesznyikov még két bejegyzést tett, sokkal rendezetlenebb sorokkal, mint korábban. Az utolsó Ãgy szólt:
„Sötét van itt az Ãráshoz, de érzés alapján megpróbálom. Úgy tűnik, nincs esélyünk, 10-20%. Reméljük, legalább ezt elolvassa valaki. Itt a lista a más részlegbÅ‘l való legénységi tagokról, akik most itt vannak a kilencesben és megpróbálnak kijutni. Ãœdvözlet mindenkinek, és nem kell kétségbeesni. Kolesznyikov.â€
Sok vita volt arról, hogy meddig maradhattak életben a tengerészek. Néhányan, különösen az oroszok közül, azt mondták, nagyon gyorsan meghaltak. Ismert tény, hogy a mozdulatlan Oscar II osztályú tengeralattjárókban a propellertengely közelében szivárog a vÃz, amit 100 méteres mélységnél lehetetlen eldugaszolni. Mások arra világÃtanak rá, hogy rengeteg elhasznált szuperoxid-tartalmú kémiai patront találtak, amit a szén-dioxid elszÃvására és oxigén kémiai úton való előállÃtására használnak. Ez lehetÅ‘vé tehette, hogy a tengerészek napokig életben maradhassanak. A sors iróniája, hogy a halál oka is ez lehetett. Egy tengerész véletlenül vÃzzel hozhatta kontaktusba, ami kémiai reakciót indÃtott el és hirtelen fellobbanó tüzet okozhatott. A hivatalos vizsgálat megállapÃtotta, hogy néhány tengerész vÃzbe merülve valószÃnűleg túlélte a tüzet – a falon a tűz nyomai azt jelzik, hogy a vÃz magas szinten állhatott a hajó alsóbb részeiben. A tűz azonban gyorsan felemésztette a megmaradt oxigént, ami Ãgy fulladásos halálhoz vezetett.
A Science Channel által közvetÃtett Raising the Kursk (A Kurszk kiemelése) cÃmű műsor Ãgy számolt be az eseményrÅ‘l: „2002. júniusában az Orosz Haditengerészet kiemelte a Kurszk orr-részét. Röviddel ez után az orosz kormány vizsgálata megállapÃtotta, hogy a Kurszk 2000. augusztusi elsüllyedését egy meghibásodott torpedó okozta.â€
[szerkesztés] Mentési kÃsérletek
[szerkesztés] Az orosz kormány válasza
Ahogy azt a The Guardian egyik szakembere megjegyezte: “Vlagyimir Putyin számára a Kurszk-válság nem pusztán emberi tragédia volt, hanem személyes PR katasztrófa. Huszonnégy órával a tengeralattjáró eltűnése után, miközben az orosz haditengerészeti vezérkar a 118 tengerész szerény esélyét latolgatta, Putyint feltűrt ingujjal láthattuk, amint fekete-tengeri nyaralójában hússütést rendez.
Az elsÅ‘ fax, amit az Orosz Haditengerészet a sajtónak küldött, úgy nyilatkozik, hogy a tengeralattjárón „kisebb műszaki nehézségek†merültek föl. A kormány az incidenst jelentéktelennek tűntette föl, majd azt állÃtotta, hogy a rossz idÅ‘járás lehetetlenné tette a fedélzeten tartózkodó emberek megmentését.
Augusztus 18-án Nagyezsda Tilik, a Kurszkon szolgáló Szergej Tilik hadnagy édesanyja, élÅ‘ hÃradásban heves érzelmekben tört ki a Kurszk sorsát illetÅ‘en. Miután az elhallgattatására tett kÃsérletek kudarcot vallottak, egy ápolónÅ‘ nyugtatóinjekciót adott be neki és öntudatlan állapotában eltávolÃtották a terembÅ‘l. Ez a filmre vett esemény tovább szÃtotta a kritikát, ami a kormánynak a katasztrófára tett válaszlépéseit és a nyilvános kritika kezelését illeti.
[szerkesztés] Az események sorrendje
A hadgyakorlatban résztvevÅ‘ és a robbanást észlelÅ‘ többi hajó elÅ‘ször nem jelentette az eseményeket. Mindegyikük csak a saját szerepét ismerte a hadgyakorlatban, és azt feltételezték, hogy a robbanást egy olyan mélységi akna okozta, ami a gyakorlat része volt. A parancsnokok úgy nyilatkoztak, egészen estig nem tűnt föl nekik, hogy nem hallottak semmit a Kurszkról. KésÅ‘bb az este folyamán, miután a Kurszkkal való ismételt kapcsolatteremtés is kudarcba fulladt, egy mentési műveletet indÃtottak el. A Rudnyickij nevű mentÅ‘hajó, amely két, alámerülésre alkalmas mentÅ‘kompot szállÃtott (egy AS-32-est és a Priz nevű AS-34-est), másnap reggel 8:40 körül érte el a mentési zónát.
A mentÅ‘kompok akkumulátorai igen rossz állapotban voltak: gyorsan lemerültek és körülményes volt Å‘ket feltölteni. Az AS-32-es gyakorlatilag használhatatlannak bizonyult. A Priz eredményesebb volt: hétfÅ‘ délután elérte a Kurszk kilencedik részlegét, de a dokkolás sikertelen volt. Kedden és szerdán a rossz idÅ‘járás lehetetlenné tette a további próbálkozásokat. Csütörtökön egy újabb kÃsérlet során létrejött a kapcsolat, de a dokkoláshoz szükséges vákuumzár nem.
Az Egyesült Ãllamok – akárcsak a brit kormány – felajánlotta, hogy használják fel a két mélymerülésű mentÅ‘kompja közül az egyiket. 2000. augusztus 16-án az orosz kormány elfogadta a brit és a norvég kormány segÃtségét. Augusztus 17-én egy mentÅ‘hajó indult útnak Norvégiából, amely augusztus 19-én ért a helyszÃnre. A brit mélytengeri búvárok augusztus 20-án, vasárnap érték el a kilencedik részleg mentÅ‘nyÃlását. MegállapÃtották, hogy a hajórészleget vÃz árasztotta el, és túlélÅ‘ket találni reménytelen.
[szerkesztés] Kiemelés
A tengeralattjáró törzsének legnagyobb részét felszÃnre hozták, kivéve a hajó orr-részét. A munkálatokat a holland Smit International és Mammoet roncsmentÅ‘ társaságok végezték 2001 Å‘szén, egy Giant 4 tÃpusú uszály segÃtségével. Åk a roncsot az Orosz Flotta Roszljakovo hajójavÃtójába vontatták. A 118-ból 115 holttestet találtak meg és helyeztek örök nyugalomra Oroszországban. Vlagyimir Putyin orosz elnök egy rendeletet Ãrt alá, amelyben a legénység minden tagját a Bátorság Érdemrendjével tüntettek ki. A Kurszk kapitányát, Gennagyij Liacsint az Orosz Föderáció HÅ‘se cÃmmel tüntették ki. Az orosz vezetÅ‘ség határozottan tagadta, hogy a Kurszk nukleáris robbanófejeket szállÃtott volna.
[szerkesztés] A robbanás okaival kapcsolatos egyéb „összeesküvés-elméletekâ€
[szerkesztés] Öngyilkos merénylő
Szinte közvetlenül a Kurszk elsüllyedése után, a független csecsen hÃrügynökség, a Kavkaz-Center azt jelentette, hogy a robbanást egy öngyilkos merénylÅ‘ okozta, aki egy, a dél-oroszországi muszlim térségbÅ‘l, Dagesztánból származó tengerész. ÃllÃtólag azért robbantotta fel magát, hogy a csecsen muszlin harcosokat támogassa. Ezt a hivatalos szervek gyorsan elvetették.
[szerkesztés] Teszttorpedó
Egy 2002-ben kiadott kétezer oldalas hivatalos jelentés szerint, a Kurszk elsüllyedését egy, a torpedóteremben felrobbant teszttorpedó okozta. Néhányan úgy gondolják, a jelentés álca volt, ami az Oroszország és az USA közti kapcsolat megerÅ‘sÃtését szolgálta.
[szerkesztés] Vezetői hiba
Mások annak adnak hangot, hogy a Kurszk elvesztését neves és hiteles elemzÅ‘i jelentések komoly hibaként értékelték. 2002-ben a témával kapcsolatban megjelent két emlÃtésre méltó könyv – Kursk, Russia's Lost Pride (Kurszk, Oroszország elvesztett büszkesége) és A Time to Die: The Kursk Disaster (A halál órája: a Kurszk katasztrófa) – ismertetÅ‘jében a The Guardian Ãgy Ãrt: „A reménytelenül elrontott mentési kÃsérlet, amit csak akadályozott a rosszul megtervezett és idejétmúlt felszerelés, jól illusztrálta Oroszország katonai erejének hanyatlását. A haditengerészet érzéketlen bánásmódja az eltűntek családtagjaival szemben az egyén szenvedésével szembeni korábbi szovjet közönyösséget idézte. Mind a haditengerészet, mind a kormány részérÅ‘l a hazugságok és leplezési kÃsérletek egy glasznoszty elÅ‘tti idÅ‘bÅ‘l keltek újra életre. A nagyban ellentmondásos összeesküvés-elméletek, hogy mi okozta a Kurszk katasztrófáját, megegyeztek a tengerészeti felsÅ‘ vezetést jellemzÅ‘ zűrzavarban, akik inkább bűnbakot kerestek, semmint hogy a balesettel magával foglalkoztak volna.â€
[szerkesztés] Ütközés-elméletek
Számos elmélet látott napvilágot a Kurszk és egy másik tengeralattjáró vagy hajó összeütközésérÅ‘l. Mivel a Kurszk nagyszabású orosz tengeri hadgyakorlat során süllyedt el, sok haditengerészet és kormány szÃvesen ellenÅ‘rizte volna a keresési műveleteket, köztük az Egyesült Ãllamok és Nagy-Britannia. AmÃg a felszÃni tengeri hadgyakorlatokat könnyen meg lehet kémműholdakkal figyelni, addig a rakétajelzéseket és más adásokat ezek az eszközök nem érzékelik. Számos ok miatt nem képesek továbbá tengeralattjárókat sem észlelni. Következésképp bevett szokás, hogy hadgyakorlat alkalmával kémhajókat és tengeralattjárókat küldenek a terület közelébe azok az országok, amelyek ilyen információhoz kÃvánnak jutni.
[szerkesztés] USS Memphis és USS Toledo
Röviddel a Kurszk elsüllyedése után két amerikai Los Angeles-osztályú tengeralattjáró, a USS Memphis és a USS Toledo európai kikötőben kötött ki. A tengeralattjárók behatóbb ismerete nélkül néhány ember úgy vélte, hogy vagy rosszban sántikáltak, vagy összeütköztek, de minden bizonnyal a hadgyakorlatot figyelték meg. Mikor a Kurszk elsüllyedt, a Memphis és a Toledo adatokat gyűjtött a robbanásról. A baleset után a gyakorlatot lefújták, és a két amerikai tengeralattjárót kikötőbe rendelték, hogy további elemzés céljára átadják a gyűjtött adatokat az Amerikai Haditengerészeti Parancsnokságnak.
[szerkesztés] Tartalék akkumulátorok
Az elsÅ‘ robbanással kapcsolatban az az elgondolás is szárnyra kapott, hogy az egyik tartalék akkumulátor robbant föl. Abban az idÅ‘ben nem volt szokatlan, hogy az akkumulátorok a szivárgás következtében felrobbantak. Az akkumulátorok tartalék energiaforrásként szolgálnak, ha a reaktorok nem működnek. Hasonlóan a személyautók akkumulátorához, működés közben töltÅ‘dnek, hidrogént állÃtanak elÅ‘, és ha szivárognak, felrobbanhatnak. Az elméletet megdöntötte, hogy a torpedóvetÅ‘ csÅ‘ben olyan nyomokat találtak, amelyek arra utaltak, hogy az robbant fel elÅ‘ször.
[szerkesztés] A film: Kurszk, avagy tengeralattjáró veszélyes vizeken
Jean-Michel Carré francia filmrendezÅ‘ 2005. január 7-én a francia tv France 2-es csatornáján bemutatott Kurszk, avagy tengeralattjáró veszélyes vizeken (Koursk: un sous-marin en eaux troubles) cÃmű filmjében azt állÃtja, hogy a Kurszk a USS Toledo amerikai tengeralattjáróval történt ütközése miatt süllyedt el. Carré szerint a Kurszk egy Shkval nevű új torpedót tesztelt, amit a térségben tartózkodó két, szolgálatot teljesÃtÅ‘ tengeralattjáró figyelt meg, a USS Toledo és a USS Memphis.
A Kurszknak a Pjotr Velikij rakétás csatacirkáló volt a kijelölt célpontja. Ennek elkerülÅ‘ manÅ‘vert kellett volna végrehajtania, amikor megszakadt a tengeralattjáróval a kapcsolat. ÃllÃtólag,a Kurszk roncsmentése során a csatahajó olyan zöld-fehér vészjelzÅ‘bójákat talált, amit csak az Egyesült Ãllamok, az Egyesült Királyság és Norvégia haditengerészete használ.
A történet szerint a Kurszk és a USS Toledo összeütközött és az utóbbi megsérült (videofelvétel mutatja be a Kurszk oldalában vájt mély barázdákat). ElkerülendÅ‘, hogy a Kurszk torpedót lÅ‘jön ki a USS Toledora (amire a torpedóvetÅ‘ csÅ‘ nyitásának hangjából következtettek), a USS Memphis egy Mark 48-as torpedót lÅ‘tt ki az orosz tengeralattjáróra. A történet szerint az amerikai torpedó a Kurszk egy régi tÃpusú torpedóját találta volna el, ami csak késÅ‘bb robbant fel. Amikor ez megtörtént, a robbanás óriási kárt tett a Kurszkban. Carré – aki nem jártas a tengeralattjárókban, amerikai vagy orosz haditengerészeti műveletekben – azt állÃtja, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök szándékosan titkolta el az igazságot arról, hogy valójában mi is történt, és szándékosan hagyta a legénységet odaveszni, hogy elkerülje az amerikai kormánnyal a feszültséget (lásd a Libération francia újság cikkét: [2]). A New York Times késÅ‘bb felfedte, hogy a USS Memphis ténylegesen a Kurszk torpedótesztjét figyelte meg. A zöld-fehér automatikusan működÅ‘ vészjelzÅ‘bójákat, amit a Pyotr Velikiy csatahajó talált, csak az amerikai, az egyesült királysági és a norvég haditengerészet használ (az orosz vörös-fehér bójákat alkalmaz).
Egy másik esemény, amivel alá akarták támasztani a történet igazságtartalmát, hogy a USS Toledo menedékként kötött ki a HÃ¥konsvern Tengerészeti Ãllomáson Bergenben, Norvégiában. Itt, amint az szokás, csak amerikaiak vizsgálhatták meg a hajót. (A USS Toledo és USS Memphis bergeni tartózkodásával kapcsolatban lásd a From a Russian magazine report (Egy orosz magazin riportjából) cÃmű részt a következÅ‘ forrásban: [3]) Ezt a változatot erÅ‘sÃti az is, hogy az USA elengedte Oroszország egy komoly pénzügyi tartozását és további kölcsönre adott lehetÅ‘séget. Továbbá, habár a hajó testét végül egy holland cég kiemelte, a sérült orr-részt levágták, és a tengerfenéken hagyták. A nyilvánvaló titoktartás ellenére egy, a kiemelt tengeralattjáróról készült videofelvétel mutatja be azt a homorú sérülést, ami a becsapódásnak köszönhetÅ‘. (Lásd a képeket: [4] és [5]) Az áldokumentum állÃtása szerint ez az amerikai gyártmányú MK-48-as torpedó tipikus jele. Mára a Kurszk roncsát beolvasztották és megsemmisÃtették.
Néhány jól informált nyugati tengeralattjáró-szakértő rámutat arra, hogy számos probléma merül fel az ütközés teóriájával kapcsolatban:
- Az orosz Oscar-osztályú tengeralattjáróknak alámerült állapotban a vÃzkiszorÃtása (fizikai tömege) kétszer annyi, mint Los Angeles-osztályú társainak. Ãgy alapvetÅ‘ fizikai okokból kifolyólag nem valószÃnű, hogy a Kurszk ennyivel sokkal nagyobb sérülést szenvedett volna egy ilyen ütközés során.
- A békeidőre vonatkozó amerikai harcérintkezés szabályai semmi esetre sem engedték volna meg az amerikai tengeralattjárónak, hogy tüzet nyisson a Kurszkra anélkül, hogy az torpedót lőtt volna ki rá. Erre vonatkozólag semmilyen hiteles forrású vita nem hangzott el.
- Ha az állÃtólagos ütközés tényleg bekövetkezett volna, az amerikai tengeralattjáró közelsége megakadályozta volna a másik amerikai tengeralattjárót, hogy torpedót lÅ‘jön ki a Kurszkra. Mivel az MK-48-as torpedó csak hangalapú lokációt használ, ez ugyanúgy veszélyeztette volna a tüzelést végrehajtó tengeralattjárót is.
- Az az ötlet, hogy egy amerikai torpedó eltalálhat egy még ki nem lÅ‘tt orosz torpedót – ami csak késÅ‘bb robbant föl – elég valószÃnűtlen. Természetüket tekintve a torpedók úgy működnek, hogy a célpont közelébe kerülve felrobbantják masszÃv robbanófejüket, és Ãgy pusztÃtják el a közeli ellenséget. Egyik ország sem alkalmaz olyan tengeralattjáró torpedókat, amelyek kis lyukat képesek ütni, mint azt a történet állÃtja.
További részletekért lásd a Sundance Channelt: [6]
[szerkesztés] Lásd még
- A Kurszk (legénységi névsor)
- Igor Szpasszkij – az Antyej-osztályú tengeralattjárók főkonstruktőre
- Antyej-osztály
[szerkesztés] Irodalom
Peter Truscott: Kurszk Oroszország elveszett büszkesége, Szukits Könyvkiadó, 2003, ISBN 963 9441 39 2
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Néhány kép a Kurszk tengeralattjáróról
- A Kurszk kiemelése: hivatalos információs csatorna
- History Channel - Modern Csodák: Inviting Disaster DVD sorozat (tartalmazza: A Kurszk elsüllyedése)
- Project 949 Granit / Oscar I Project 949A Antey / Oscar II
- BBC: Kursk mistakes haunt Russia (A Kurszk hibája Oroszországot kÃsérti)
- BBC beszámoló: In depth (A mélységben)
- Emlékezés a Kurszkra
- A Submarine in Troubled Waters (Tengeralattjáró veszélyes vizeken) dokumentumfilm
- A Kurszk kiemelésének veszélyei és kockázatai
- A Kurszk elsüllyedésének elméletei
- a francia Libération újság cikke
- Flash animáció a Kurszk elsüllyedésérÅ‘l és a mentési kÃsérletekrÅ‘l (Törökül)
- Robert Moore (2002). A Time To Die: The Kursk Disaster. Bantam Books. ISBN 0-553-81385-4.